Agytorna Kft.-től a magáért beszélő nevű Sokasara Április Kft.-ig sorakoznak a felszámolás alá került cégek a hivatalos közlönyben. Az Opten informatikai vállalkozás honlapján az idei felszámolások számlálója hétfő délután 2159-en állt, a végelszámolásoké 1971-en, a legfrissebb cégközlönyben csődeljárás megindulásáról viszont egyetlen híradás sem volt. Ezek a számok is alátámasztják Gadó Gábornak, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) szakállamtitkárának az értékelését, hogy a csődtörvény jelenlegi formájában egyszerűen nem működik.

Ma, ha egy vállalkozás vezetője úgy érzi, átcsapnak feje fölött a hullámok, de vagyonkimentés helyett tisztességesen akar eljárni, célja a szervezet megmentése, csődeljárást kérhet. Ennek igazán akkor lenne értelme, ha rögtön a bejelentéssel megkapná a törvényi védelmet, a fizetési moratórium lehetőségét, ám a hatályos szabályok szerint erre csak azt követően kerülhet sor, hogy sikerült egyezséget kötni a hitelezőkkel. Természetesen ehhez nem kell mindenkinek hozzájárulnia, de a most megkövetelt kettős többség elve is jóformán teljesíthetetlen követelmény a gyakorlatban. E szerint az egyezséghez a lejárt követeléssel rendelkezők legalább felének, a még le nem járttal bírók negyedének támogatása kell, de az igenek mögött lévő követelésállomány el kell érje az összes nyilvántartott követelés kétharmadát.

Az új koncepció, amely még tavasszal a parlament elé kerülhet, a kétharmados arányt egyszerű többségre változtatná. Sőt kivételes esetben a bíróság hitelezői többség támogatásának hiányában is elrendelhetné a kényszeregyezséget, például ha a vállalkozás reorganizációs tervét elég biztatónak tartják, és az egyezségtől jelentős számú munkahely megmentése várható. Az IRM igencsak gyors munkára sarkallná a bíróságokat, a csődeljárás megindításáról ugyanis azoknak egyetlen munkanap alatt dönteniük kellene, s már ekkortól életbe lépne a fizetési moratórium.

Felgyorsulhatna a felszámolási eljárás is. Míg ma az egyszerűsített gazdasági likvidálás is eltarthat akár egy-két évig, olyan cégek esetében, ahol a megmaradt vagyon még a felszámolási költségeket sem fedezi, három hónapon belül meg kellene születnie a törlő határozatnak. A „normál” felszámolás is gyorsulna és átláthatóbbá válna, például bárki számára hozzáférhető, nyilvános lista lenne az egyes felszámolók folyamatban lévő eljárásairól. A bíróságok továbbra is számítógépes programmal jelölnék ki a cégekhez a felszámolókat, de a megyei bíróság elnöke jogosult lenne korrigálni, elvenni a megbízást olyan felszámolótól, akinek az ügyforgalma, késedelmessége ezt indokolja. A tisztességtelen összefonódások lehetőségét is csökkentené, hogy más bíró jelölné ki a felszámolót, mint amelyik az eljárást ellenőrizné.

Azok a menedzserek pedig, akiket valamilyen visszaélésért akár büntető-, akár polgári bíróság eltilt vállalati vezető tisztség viselésétől, nem kerülhetnék el a nyilvánosságot. A „piros lap” kötelező jelleggel bekerülne a cégnyilvántartásba, s ez névre is kereshető lenne a szankció fennállásának ideje alatt. Így a kicsit is gondos üzleti partnereket már nem lehetne megtéveszteni a „priusz” elhallgatásával.

Egészen más a helyzet a magáncsőddel, ami egy vadonatúj intézmény lesz. Ez főként a középosztály alján élőket lenne hivatott megmenteni a pénzügyi ellehetetlenüléstől, a visszafordíthatatlan lecsúszástól. A koncepció lényege, hogy akinek felhalmozott tartozásai már meghaladják a teljes vagyonát, de arra még elegendőek a forrásai, hogy a kötelezettségeinek legalább egy részét kifizesse, ötéves, külső ellenőrzéssel végrehajtott „nadrágszíjmeghúzás” után mentesülhessen az addig megfizetni nem tudott terhektől.

Két, egymásra épülő jogintézményt képzelnek el az IRM-ben: az adósságrendezési eljárást, illetve annak sikertelensége esetén a magáncsődöt. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint már tavaly látszott, hogy szükség lesz az új jogintézményre, hiszen a Központi Hitelinformációs Rendszerben regisztrált rossz adós magánszemélyek száma a 2007. őszi 581 ezerről tavaly szeptember–októberre 900 ezerre nőtt, s a drasztikus forintgyengülés még tovább súlyosbítja a helyzetet.

Az ellehetetlenült család 10 vagy 15 évente egyszer kérhetne állami segítséget az adósságrendezéshez. Ilyenkor a mostani elképzelések szerint az IRM keretében működő Igazságügyi Hivatal döntene arról, van-e kizáró ok – például szándékos bűncselekmény miatti priusz, fekete munkavállalás vagy rosszhiszemű magatartással korábban akadályozott hitelezői követelésérvényesítés –, majd kezdődne a fizetési moratórium. Ennek fejében az adós gyakorlatilag lemondana pénzügyi önállóságáról, a mindennapi élet szükségletein kívül csak a hatóság által kijelölt vagyongondnok jóváhagyásával vállalhatna bármilyen kötelezettséget. Jó esetben a vagyongondnok segítségével sikerül megállapodni a hitelezőkkel, s azok átütemezik a tartozásokat. Nehezebb dió, ha nem tudják tető alá hozni a megállapodást, ilyenkor marad a kényszeregyezség. Feltehetőleg a bejelentett követelések összegének legalább 25 százalékát kellene ehhez azonnal megfizetni, majd öt éven át a vagyongondnok felügyelné, hogy az adós minden nélkülözhető jövedelme a hitelezőkhöz kerüljön. Amennyiben az adós betartja a kényszeregyezség előírásait, öt év leteltével mentesül a maradék adósságaitól, függetlenül attól, hogy azoknak mekkora hányadát sikerült ténylegesen visszafizetnie.

FAHIDI GERGELY