Törvényes kiskapuk tevékenység piaci értékénél 2010-től

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu

A 2010-es adóváltozások egyik sokak által vitatott eleme a tevékenység piaci értéke fogalmának törvénybe iktatása. A jogalkotó bizonytalankodása végig nyomonkövethető és bár a cél valószínűleg a járulékalap és az szja bevételek növelése volt a társas vállalkozók személyes közreműködőjénél illetve az egyéni vállalkozónál, végül hiába. Valójában egy placebo hatású törvénymódosítás született két felvonásban.

Már a nyári törvénymódosításkor a végszavazás előtt a jogalkotó kihúzta a törvényi vélelmet (statisztikai átlagot) és mindössze ennyi maradt: „A tevékenységre jellemző kereset: a magánszemély főtevékenységére jellemező, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás”. Számos alkotmánybírósági beadvány született a meghatározatlan fogalom miatt. Az interneten is megtalálható alkotmánybírósági beadványok egyikében Angyal József okleveles szakértő elsősorban azt kifogásolta, hogy a tevékenységre jellemző piaci díjazás tulajdonképpen az szja törvény szokásos piaci értéke fogalomkörébe tartozik, de míg egy terméknek, szolgáltatásnak meg lehet határozni a piaci értékét, addig egy személyhez kötődő tevékenységnek nem. Figyelembe kellene venni a személy kvalitásait, szakmai végzettségét.

Az - mint Angyal József mondta - tulajdonképpen dicséretes, hogy a PM végre meghallja a szakértői kifogásokat, de a megoldás még hagy némi kívánnivalót maga után. Ahelyett, hogy az őszi törvénymódosítás alkalmával visszakozott volna a meghatározhatatlan fogalomtól, ehelyett a szakértői kifogásokat beépítette az szja törvény szokásos piaci érték fogalmába.

Tevékenység piaci értéke „az az ellenérték, amely – a személyes közreműködő, az egyéni vállalkozó képzettségét, szakmai gyakorlatát, tevékenységének többféleségét, fő- kiegészítő- vagy másodállás jellegét, a ráfordított vagy kieső  időt (például betegség, hatósági intézkedés miatt) figyelembe véve – a tevékenység folytatásának adott térségben, adott körülmények között, hasonló munkakörben az adott színvonalú, terjedelmű tevékenységet folytató munkavállalót megilleti vagy megilletné - a meghatározás még két eb) és ec) pontokban folytatódik.

A jogalkotó ezzel „átesett a ló túlsó oldalára”. Az eddig még vélelem szintjén sem meghatározott fogalom meghatározására széles mérlegelési jogosítványt biztosított az adózó számára. A mérlegelés eredményének egyetlen számnak kell lennie. Ezt követően maradt egy feladata az adózónak.

Amennyiben szeretné tudni mi az, olvassa el Angyal József kommentárját az Adózónán.