Bár nem állította meg, visszavetette a „leggazdagabb” labdarúgóklubok bevételének növekedését a gazdasági válság – derül ki a Deloitte évente megjelenő Football Money League című jelentéséből. A 2008/2009-es szezonban a 20 legnagyobb bevételű csapat együttesen 3,9 milliárd euróból gazdálkodhatott, ami mindössze 26 millió eurós növekedést jelent az egy esztendővel korábbihoz képest.

Miközben 1997 és 2008 között több mint háromszorosára bővült az összesített büdzsé (ez éves szinten átlagosan 11 százalékos növekedést jelent), addig tavaly alig 1 százalékos javulást regisztráltak. Euróban kifejezve ráadásul a húsz listán szereplő csapatból 11-nek csökkent a bevétele, ilyen pedig nem fordult még elő, amióta a Deloitte összeállítja elemzését.

Komoly változások nélkül, elszakadó spanyolok

A legnagyobb büdzsével a 2009-es idényben – ahogy már a megelőző években is - a Real Madrid gazdálkodhatott, s a spanyol királyi gárda az első olyan csapat, amelynek egy idényen belüli bevételei átlépték a 400 millió eurót. A tavaly realizált 401,4 millió euró 10 százalékos növekedést jelent az egy esztendővel korábbihoz képest.

Ennél is nagyobb mértékben bővült az ezúttal második helyen végző, tavalyi BL-győztes FC Barcelona költségvetése: a katalán csapat 2008/2009-ben majd 366 millió eurót költhetett, 12 százalékkal többet, mint a megelőző szezonban. Ezzel a Barcelona bevételei nőttek a legnagyobb mértékben az elmúlt szezonban a 20 leggazdagabb csapat közül.

A Deloitte legfrissebb összeállításában egyébként a Top 20-ban szereplő összes gárda az öt legnagyobb futballbajnokságból, azaz a Big 5-ból került ki. Spanyolország és Franciaország kettő, Olaszország négy, Németország öt, Anglia pedig hét tagot delegált.

A listán két újonc szerepel: a Werder Bremen és a Manchester City a 24. helyre visszacsúszó Stuttgartot és az idén a harmincadik helyen végző török Fenerbahcét váltotta. Az, hogy a Top 20 összetétele ilyen kis mértékben változott, a Deloitte elemzői szerint azt mutatja, hogy a legnagyobb klubok stabil szurkolói bázisuknak köszönhetően viszonylag válságállóak.

,,Fontos" gondok Angliában

Miközben a két legnagyobb spanyol klub bevételei jelentős mértékben emelkedtek – egyébként jórészt a még válság előtt újratárgyalt televíziós szerződéseknek köszönhetően – addig a többi Big 5 országban különböző gondokkal küzdöttek a csapatok. A korábbi években egyértelműen élenjáró angolok visszacsúszását az elmúlt két esztendőben elsősorban a font gyengülése okozta. Sokatmondó adat, hogy ha a 2007-es idény végi fontárfolyamon számolunk, akkor az idén harmadik helyre visszaeső Manchester United bevétele majd 90 millió euróval lenne több, és ezzel magasan az első helyen állna.

A brit deviza azonban az elmúlt bő két esztendőben közel 25 százalékot gyengült a közös európai pénzhez képest, ezt pedig a bevételek fontban kifejezett enyhe emelkedése nem volt képes kompenzálni. A listán szereplő hét angol csapatból az elmúlt esztendőben euróban számolva öt csökkenő bevételről számolt be, az említett klubok összesített költségvetése pedig az elmúlt két esztendőben 4 százalékkal mérséklődött (miközben a Top 20 összesített büdzséje 7 százalékkal nőtt).

Olaszország: nézők nélkül nem megy

Olaszországban továbbra is a helyszíni nézők távolmaradása okoz gondot. Miközben az évezred elején a Seria A a Premier League után a második legnagyobb költségvetésű nemzeti bajnokság volt, addig jelenleg már csak a negyedik helyen áll, időközben ugyanis a Bundes Liga és a Primera Division is megelőzte az olasz pontvadászatot.

A Top 20-ba bekerült négy csapat közül legjobban álló Juventusnak a stadionjának átlagos kihasználtsága is csak 85 százalékos (a német és az angol csapatok többségénél ez 95-100 százalék közötti), a másik három gárda pedig ennél is rosszabbul áll: az Inter meccseire a jegyek 66 százalékát adják el, míg az AC Milan és a Roma mérkőzésein a helyek mindössze fele foglalt. Ráadásul a Juventus teljesítménye is csak látszólag kimagasló, hiszen stadionjának kapacitása jóval elmaradt a Top 20 átlagától, így náluk volt a legalacsonyabb átlagos nézőszám 2008/2009-ben.

A probléma súlyosságát jól mutatja, hogy miközben Angliában, Spanyolországban, és Németországban minden klubnál 20 százalék fölött van a meccsnapi bevételek aránya a teljes büdzsében (sőt akad olyan klub, ahol a 40-et közelíti), addig az olasz gárdáknál ez jóval alacsonyabb, a Juventusnál például csak 8 százalék. Mindez azt jelenti, hogy az éllovas spanyol vagy angol gárdák akár 100 millió eurót is összeszedhetnek ebből a forrásból, Olaszországban azonban a legjobban teljesítő Inter is csak 35 millióhoz jutott a helyszíni nézőktől. Ez a tendencia főleg hosszútávon lehet veszélyes, hiszen egy sportág népszerűségének a legfontosabb értékmérője a helyszíni nézettség, és ennek csökkenése a későbbiekben a televíziós jogdíjakból és a szponzoroktól származó bevételeket is visszavetheti.

Mit hoz a jövő?

A Deloitte elemzői szerint komoly változásokra a következő években nem igazán lehet számítani a sorrendben. Amennyiben az angol font jegyzése marad a jelenlegi alacsony szinten, akkor a szigetországi csapatok a közeli jövőben nem tudják majd visszaelőzni a spanyolokat, míg az olaszoknak, a németeknek, és az egyelőre csak feltörekvőben lévő franciáknak erre lényegében semmilyen reális esélye nincs.

Nem segít az angol kluboknak az sem, hogy miközben a Big 5 többi országában a válság előtt, vagy a krízis legsúlyosabb szakaszát követően kellett újratárgyalnia a csapatoknak a televíziós szerződéseket, addig a Premier League klubok a legrosszabb piaci környezetben kényszerültek egyezkedni a feltételekről. Bár a tengerentúli bevételeket számottevően – bő 70 százalékkal – megugrottak, a hazai piacon azonban csak 4 százalékkal tudták növelni a közvetítési jogokért kapott összeget.

Ecoline