A hvg.hu reálhozam-kalkulátora a magán-nyugdíjpénztári reálhozamok tervezett kifizetésére vonatkozó, 2011. február 10-ig a sajtóban megjelent információk alapján készült. Célja annak felmérése, hogy egy feltételezett befektetési stratégia alapján milyen reálhozammal számolhat egy pénztártag. Mivel számos befektetési portfólió létezik, a kalkulátor adatai tájékoztató jellegűek. Annak meghatározásában segíthetnek csak, hogy milyen nagyságrendű összeggel számolhatnak az egykori tagok a kifizetéskor - a kalkulátor feltételei alapján.

A reálhozamra - vagyis a mindenkori infláció feletti hozam összegére - kíváncsi felhasználónak csupán egy adatot kell megadnia: a nyugdíjpénztárba évente befizetett, a munkáltató által átutalt összegeket. Ennél azonban jóval több információ szükséges a számításhoz. A kalkulátor készítője, Béres Molnár Gergely könyvvizsgáló és adószakértő számításai azt feltételezik, hogy a pénztártag befizetésének 50 százalékát éves diszkontkincstárjegybe, a másik 50 százalékot részvénybe fektette be a magánnyugdíjpénztár. Bár a valóságban a portfóliók ettől eltérhetnek, egy tájékoztató jellegű számításnál azt tartottuk a célravezetőnek, ha mindkét befektetési forma azonos súllyal szerepel.

A kincstárjegyek hozamát az Államadósság Kezelő Központ adatai alapján határoztuk meg, míg a részvényhozamokat a BUX alapján számszerűsítettük. „Természetesen a tényleges hozamokat a BUX év végi adata csak tendenciájában tükrözi, a tényleges hozam nagyon sok tényezőtől függhet. Lehet vizsgálni más tőzsdéket is, de az általános tendenciák között nagyon lényeges különbségek nem lehetnek” - fogalmazott Béres Molnár Gergely. Számolni kell a működési költségekkel is, ami 4,5 százalékkal csökkenti a befizetéseket, s a részvények esetében ehhez még - az OTP adatai alapján - jön 0,9 százalék többletköltség. A számításhoz szükséges inflációs adatokat az Eurostat 2010-es évkönyvéből vettük, két év kivételével: a 2009. és 2010. évi a KSH által közölt adat.

A felsorolt adatok és információk alapján összeállított kalkulátorral tehát megközelítőleg kiszámolhatja, mekkora lesz az az összeg, amelyet majd kézhez kap az állami nyugdíjrendszerbe visszatért egykori pénztártagként.

„A reálhozam mértékét döntően a pénztári tagság időtartama határozza meg” - tájékoztat Béres Molnár Gergely. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki 1998-tól - amikor tömegesen léptek át akkor aktív korúak a magánnyugdíjrendszerbe - pénztártag volt, és az átlagkereset után teljesítette a befizetéseket, akkor 21,8 százalékos reálhozammal számolhat - a fent is jelzett feltételek alapján. Azok a fiatalok azonban, akik csak 2005-ben lettek tagok, már nem jártak ilyen jól. Esetükben ugyanis az átlagkereset alapján utalt befizetések után csupán 1,5 százalékos reálhozamot könyvelhetnek el.

Általánosságban tehát elmondható, hogy az időben később belépők (kezdő munkavállalók) reálhozama alacsony lesz. Az ok egyszerű. „Az 1998-ban belépők egyrészt jóval nagyobb tőkét halmoztak föl, másrészt még részesei lehettek a 2003-2006 közötti részvénypiaci felfutásnak” - magyarázza Béres Molnár Gergely. Egy 1998-ban belépő tag - ha a 12 év átlagát nézzük - a fent vázolt feltételek esetén az infláció felett 13,1 százalék kamatot és 32,8 százalék részvényhozamot könyvelhet el.

A 2004-ben, illetve ezt követően belépő tagok esetében azonban a 2008-as részvénypiaci összeomlás olyan alacsony tőkefelhalmozás idején jött, amikor még nem volt miből veszíteni. „Ha egy átlagkereset után fizető, 2004-ben belépett fiatal esetét nézzük, akkor ő például 2007-ig 257 ezer forintot fizetett be, de a tőzsdepiacok 2008-as megborulásakor 200 ezret ebből el is veszíthetett” - hoz példát az adószakértő. Azt is hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ezek csupán tendenciák, hiszen számos részvénnyel „dolgoztak” a magánnyugdíjpénztárak, így ha valaki időben lépett, akár jól is kijöhetett egyes ügyeletekből.

A számok alapján úgy tűnik, hogy bár a kormányzati kommunikáció szerint a magánnyugdíjpénztárak „eltőzsdézték” a befizetett pénzeket, ez az állítás nem feltétlenül állja meg a helyét. A számok azt mutatják, hogy - legalábbis az adott feltételrendszer alapján - valószínűsíthetően nem herdálták el a pénzt. A tőzsdei nyereség - a számítás szerint - jobb volt, mint az állampapírokba történő befektetés.

„Természetesen e számítás leegyszerűsített modell, ezért a belőle levont következtetések valószínűsíthető tendenciát jelentenek, de semmilyen bizonyosságot nem jelentenek egy pénztártag reálhozamára vonatkozóan” - figyelmeztet a szakértő. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az átlépők most készpénzben megkapják ugyan a korábbi befizetéseik reálhozamát, vagyis jelen időben jól járnak, de állami nyugdíjasként elesnek a reálhozamból származó nyugdíj összegétől.