Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
A januári 5,5 százalék egy százalékponttal csúszhat feljebb, így februárra 5,6 százalékos év/éves inflációt mutat a Napi Gazdaság elemzői konszenzusa. Az áremelkedés összetétele azonban eltér a korábbitól, mert a drágulást a termékekre helyezett terhek növekedése, vagy új terhek határozzák meg. "A kereskedőknek nincs sok választása, ha fokozatosan is, de a teljes összeget a fogyasztókra hárítják" - mondta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Tisztában vannak azzal, hogy a háztartások vásárlóereje korlátozott, 2007 és 2010 között ugyanis 4 százalékkal csökkent a fogyasztás, azonban a mozgásterük is szűk. Megnézik, hogy pénzben mekkora terhet jelent nekik az áfaemelés és ehhez hozzáveszik, hogy ebből mennyit tudnak kigazdálkodni. A többit pedig fokozatosan az első negyedévben ráterhelik a fogyasztókra.
A drágítás késleltetése a célja mindenkinek, az akciók pedig segíthetnek ebben. Januárban általában esedékesek a leértékelések, így kevésbé feltűnő, hogy ha az idei árengedmények nem lesznek olyan mértékűek, mint a múlt éviek. Az idei 5 százalékos inflációból (a Napi-konszenzus 5,2 százalékkal számol) 3-at a termékadók tehetnek ki, ennek bő fele az áfa lesz. A 25 százalékos kulcs 27-re emelése önmagában 1,6 százalékos drágulást jelent - kalkulált Vámos.
Mindez egy másik csatornán keresztül megbolygatja a statisztikát is, hiszen ez a szürke- és feketegazdaságot erősíti. A mért árak és a tényleges árak folyamatosan elszakadhatnak egymástól, megváltozhatnak a vásárlói szokások - figyelmeztet Kopik Tamás, a GKI Gazdaságkutató Zrt. ügyvezető igazgatója. Még a fővárosban is egyre jobban a piacok felé hajthatja a vásárlókat az intézkedés, ahol olcsóbb árut, akár áfa nélkül meg lehet vásárolni, a határ felé haladva pedig nő a zárjegy nélküli cigaretták aránya is. Egy olyan időszakban, amikor a háztartások kicentizik a költekezésüket, inkább igyekeznek megspórolni az egyes termékadókat. Így a KSH adataihoz képest egy mérsékeltebb emelkedés is elképzelhető.
A gazdaságpolitika azonban nem csak az adópolitikán keresztül hat az árakra. A végtörlesztés és a készülő árfolyamrögzítés jelentős terhet vesz le a devizahitelesekről. Abban vita van elemzők között, hogy a végtörlesztők milyen mértékben simítják majd a fogyasztásukat. A lehetőséggel ugyanis többnyire a jobbmódúak éltek, így ahogy az év végi adatok alapján nem látszódott a vagyonfelélés következménye, úgy a felszabadult jövedelmek sem a fogyasztásban csapódnak le, hanem a felvett baráti kölcsönök visszafizetésére, vagy éppen a felélt vagyonok feltöltésére mennek el.
Ugyanakkor elképzelhető, hogy még az érintett réteg is már jó ideje rákényszerült fogyasztásának mérséklésére, így hiába nem látszódott változás az előző év adataihoz képest, a szint mégiscsak lejjebb volt, mint az évekkel korábbi. A hirtelen jövedelememelkedés pedig ha mérsékelten is, de megdobhatja a fogyasztást. Az árfolyamrögzítés azonban nem csak a jobbmódúakat érinti, így annak biztosabban lesz hatása makroszinten a fogyasztásra. Összességében azonban még ez sem jelent érdemi keresletnövekedést, inkább a visszaesést gátolja meg, így az árakra csak mérsékelt hatással lehet.
Mindez pedig a cégek költségemelkedése mellett játszódik le. A kormány ugyan úgy érvel, hogy nem a lakosságra helyezi a terheket, hanem a cégekre, azonban ez közvetve az infláción keresztül áthárulhat a háztartásokra - vázolja Kopik. Ha a közösségi közlekedés terheit és a közművek díjait nem a díjak és a díjfizetők körének emelésén keresztül hajtja végre a kormány vagy az önkormányzat, azt más termékek áremeléseiben a fogyasztók fizetik majd meg. Ugyanígy a minimálbér-emelés kigazdálkodása is megjelenhet az árakban.
