Rekkenő hőség, álmos kora délután, Cesaria Evora-szerű világzene szól. Lányok fotózzák egymást térdig a Dunában állva, egyre vizesebb pólóban, két fiatal nő szalmakalapban limonádét kortyolgat, egy bő inget viselő hölgy két karcsú kutyát futtat a kavicson. Van, aki a strandon érzi magát: bikiniben ül a csíkos nyugszéken, bronzbarnán, majd lustán megmerítkezik a vízben, akárha egy rituális fürdőben volna. Pedig mindez egy kávézóban, a Fellini Római Kultúrbisztróban történik. Ettől közelebb Budapesten nincs szórakozóhely, ami közelebb vinne a Dunához.

Már 2010-ben, a nyitás évében feltűnhetett a III. kerületi lokálpatriótáknak, hogy olyan barátok ajánlgatják vagy keresik a Fellinit, akik – ha szórakozásról volt szó – korábban ki sem tették a lábukat a VII. kerületből. Mi teszi olyan különlegessé a Fellinit, hogy a Római olcsó büféit előszeretettel látogató heckevő közönségen túl is képes – meglehetősen fizetőképes – vendégeket bevonzani? Mennyire éri meg üzletileg, és mi lesz vele, ha megépül a mobilgát?

Fazekas István

"Minden átlagembernek van 2-3 álma, amiket egy életen át csak görget maga előtt, mert mindig közbejön valami. Sok ember ábrándozik arról, hogy nyit egy kis kávézót, ahol jó zene szól, és szendvics is kapható. Mi úgy képzeljük, hogy ez jövedelmező lehet, mert kávét mindig fognak inni az emberek. De ahhoz, hogy ezek az álmok meg is valósuljanak, kell egy kényszerhatás" – mondja a Fellini 49 éves tulajdonosa, Ruskó Sándor, aki feleségével, Fülöp Virággal együtt viszi a helyet.

A kényszerítő erő esetükben az volt, hogy elfogytak a munkáik. Mindketten tévéknek, például a Magyar Televíziónak és az RTL Klubnak dolgoztak; közös (kényszer)vállalkozásukban szerkesztő riporterként Fülöp Virág volt a verbális, Ruskó Sándor pedig – szakmájára nézve operatőr és rendező – a vizuális munkatárs. "Az egészet azért találtuk ki, hogy tavasztól őszig megéljünk valamiből” – mondja Fülöp Virág. Az álom megvalósult, és a megélhetés is összejött.

Szimpátiafaktor...

Csillaghegyiek lévén gyakran sétáltak a Római-parton, ahol felfigyeltek rá, milyen sokan üldögélnek a Duna mellett a kavicson: párocskák, kutyások, családok, bringások. "10 perc üldögélés itt egy jógaórával felér. Arra gondoltam, a természet adta környezet csak akkor lehetne tökéletesebb, ha lenne zene, kávé, és lenne hová ülni" – idézi fel Ruskó Sándor. Szerinte "a tengerparthoz képest az az egyetlen különbség, hogy itt nem úszhat az ember, mert azt pénzbírsággal büntetik”.

A Fellini indulását nem várt erősségű szimpátia is segítette. A vállalkozásról mit sem tudó pár az önkormányzat ostromlását rögtön azzal kezdte, hogy írtak egy "ködös levelet" Bús Balázs polgármesternek, amelyben egyebek közt az állt, hogy nyitnának egy helyet, ahol szeretnék kicsit megidézni a Római-part régi fényét. Pár napon belül kaptak is időpontot a polgármestertől, fél óra beszélgetés után pedig egy papírt, amely segített nekik túljutni az útjukba kerülő akadályokon.

Fazekas István

A szimpátiafaktor kitartott akkor is, amikor a sör-kérdésben döntöttek. A cég pénzügyeit intézve a bankban, összebarátkoztak az ügyintézővel, aki rákérdezett: milyen sört fognak csapolni? Mást mint a környék többi kocsmája – ebben biztosak voltak. "Talán valami jó német sört" – mondták, lezárva az ügyet, de egyből jött a visszakérdés, hogy "Akkor már miért nem inkább belgát?" A bankár egyik közeli barátja éppen belga sörök importjával foglalkozott, így végül egy barna, egy világos és egy meggyes sör mellett döntöttek. Azóta is azt csapolják, mert bár az importőr figyelmeztette őket: ha nem fogy el, egy hónap után megbuggyan a 15 literes hordó tartalma, már a nyitás utáni nap telefonálni kellett az újabb, de már nagyobb hordóért. Azóta ez is a Fellini egyik megkülönböztető jegye.

...és amatőr báj

Senki se biztatta őket a környéken, a Római-part központi részétől majd’ egy kilométerre északra, amikor megnyitottak. „Á, úgysem jönnek ki idáig az emberek!” – mondta nekik az egyik helyi büfés. Az újdonsült vállalkozók maguk is arra számítottak, hogy a helyi kutyások, kismamák és az erre tekerő bringások adják majd a törzsközönséget. A teória gyorsan megdőlt, miután csapatostul jelentek meg itt a belvárosi művészlelkek. Azóta annyi változott csak, hogy vegyesebb összetételűvé vált a közönség. De a második hétvége óta teltházzal üzemelnek.

„Nem voltunk vendéglátósok, és az elmúlt négy évben nem is váltunk azzá. Amikor a helyet kialakítottuk, az járt a fejünkben, hogyan vendégelnénk meg a barátainkat a saját kertünkben” – magyarázza a férfi. A gyors sikerhez hozzájárult az is, hogy Ruskóék adtak a külcsínre. Egy látványtervező baráttal közösen hónapokig fúrtak-faragtak, hogy kicsit cirkuszi, kicsit balkános külsőt idézzenek meg – valahol félúton Fellini és Kusturica képi világa között. Az olasz filmpápa Róma című filmjére utaló szójátékkal lett Fellini Római a hely neve. A festéssel is foglalkozó tulajdonos maga keverte ki és mázolta fel a színeket a bárként szolgáló cirkuszi kocsira, és kreatív megoldást kerestek arra is, hogy a parton üldögélő vendégeket hogyan értesítsék a rendelésük elkészüléséről. Így lett általános, hogy a környék büféivel ellentétben, ahol rendre keresztneveket kiabálnak, a Fellini grillkonyhájából egy kis, számozott zászlócska lebocsátásával tudatják a számot birtokló vendéggel, hogy eljött az ő ideje.

Ördög a részletekben

Apró részletekig kidolgoztak mindent, és megfontoltan bővítették a szolgáltatások körét. 

Először lett a bringaszervíz, aztán lettek kulturális programok: koncertek és felolvasások. Majd a helyi, Platán könyvtár támogatásával a Bibliocikli, azaz egy kis mozgókönyvtár, amelyet az önkormányzat is támogat. Nem véletlen az sem, hogy a Fellini környékén egyetlen reklámfelirat vagy logó sincs – így a parton tényleg megpihenhet a szem. Ruskó Sándor magyarázata szerint „a hely erősen tükrözi kis családunk ízlését”. Vagyis az a rendező elv, hogy: "Lehessen jót enni-inni, legyen jó a zene, szép a díszítés, és legyen miről beszélgeti is, tehát szervezzünk kulturális eseményeket” – tette hozzá.

A gyarapodásnak nem az "olcsón kell adni"- útját válaszották, hanem azt, hogy megkérik az árát, de mindenből a legjobbat igyekeznek felszolgálni. Az elv működik, de hogy mennyire vált be, az egy kicsit mindenki számára homályos. Noha a Fellini egyszerű, kevés költséggel működtethető vállalkozásnak tűnik, adódnak szokatlan kiadások is. Ide például az áramhoz jutáshoz külön villanyoszlopot kellett állíttatni. A kezdetben az innen-onnan felvett baráti és családi kölcsönöket azonban már sikerült törleszteni, és két év működés után már minden jobbra fordult.

Fazekas István

A nyilvános cégadatbázisból annyit mégis sikerül konkretizálni, hogy miközben az elmúlt három évben céget sikerült a saját lábára állítani (a bevételek 2010 és 2012 között közel a tízszeresére nőttek, igaz, az adózott eredmény még tavaly is csak alig több mint 400 ezer forintot ért el), Ruskó Sándor hozzáteszi, hogy a céljuk a továbbiakban a szinten tartás és nem a tovább növekedés, különben a Fellini elveszíti családias zug jellegét. Ruskó hisz a dolgok ciklikusságában, abban, hogy a néhány évente minden megváltozik. Ha a Fellininek mennie kellene, gondolt már rá, hogy nyitna valahol "egy testvért”. Ettől azonban visszatartja, hogy egy Fellini franchise létrehozásával éppen a helyet működtető varázsnak kellene búcsút inteni. "Pedig a dolog lényege, hogy úgy keresel pénzt, hogy közben szereted, amit csinálsz.”