„Máig tisztázatlan, hogy miért a csokoládéval kezdtünk foglalkozni. Valami sugallat lehetett” – mondja nevetve Csiszár Katalin, a Rózsavölgyi Csokoládé egyik tulajdonosa, aki korábban rajzfilmrendezőként és grafikusként dolgozott. Miközben körbevezet minket az aprócska Soroksári úti műhelyen, elmondja, hogy tíz éve még animációkat készített televíziós reklámokhoz. Ma már úgy kezdi a napját, hogy reggel elviszi a gyerekeit az iskolába, majd bemegy a műhelybe csokoládét készíteni. Egy munkanapja szigorúan reggel nyolctól délután ötig tart. Ha muszáj, akkor persze hétvégén is dolgozik. Főként az októbertől márciusig tartó "csokiszezonban", mivel a csokoládé ekkor fogy a legjobban itthon és külföldön is.

Érkezik a massza

Fülöp Máté

Családi vállalkozásukat kilenc éve kezdték bonbonokkal. Kezdetben csokoládé alapanyagból dolgoztak, majd minőségi okokból, három év után tértek át a kakaóbab-feldolgozásra. „Egy idő után már nem ízlett nekünk a más csokoládéjából készített bonbon, így muszáj volt visszatérnünk az alapokhoz, a kakaóbabból készült csokoládékhoz” – mondja Szabad Zsolt, Katalin férje, aki hozzáteszi: a csokoládékészítés lényege a minden fázison átívelő szakértelem, illetve a minőségi alapanyag. Előbbibe beletartozik például a venezuelai ültetvényes szakmai tisztessége is. Például az, hogy miként erjeszti a kakaóbabokat, vagy hogy miként csomagolja a zsákokat a tengeri szállításra. Zsolt szerint aki ebbe a műfajba kézművesként belevág, annak sokkal nehezebb utat kell végigjárnia, mintha kakaómasszából készítene csokit. Cserébe viszont egy teljesen új világ nyílik meg előtte, amely az ízlésről és az állandó kísérletezésről szól.

Hogyan lesz a kakaóbabból csokoládé?

A Rózsavölgyi egy venezuelai és egy madagaszkári családtól vásárolja az erjesztett, szárított, bezsákolt kakaóbabot. Összesen hétféle kakaóbabból dolgoznak, amelyeket saját maguk pörkölnek és őrölnek a műhelyükben. A feldolgozott kakaóbabot bio nádcukorral elődarálják, majd megy az „őrlő-konsírozó” gépbe, ahol a csokoládé végső íze kialakul.

„A konsírozás tulajdonképpen egy szellőztetési, átkeverési, elegyítési folyamat. Itt csökken a csokoládé szemcsemérete 20 mikronra, ami a kakaóvaj szemcsemérete is. Ha elérjük ezt a méretet, akkor az összes kakaóvajszemcse szétdurran, és bevonja a szilárd szemcséket is” – mondja Katalin. Ez egy nagyon érdekes folyamat, aminek a kémiája szinte ismeretlen, ám ez aligha befolyásolja a csoki élvezeti értékét.

Mint megtudjuk, ez a kakaóvaj egyébként ugyanaz, mint amit a szépségipar használ alapanyagként kozmetikumok gyártására. A kakaóvaj azért is jó kozmetikai célokra, mert testhőmérsékleten olvad, és azonnal felszívódik a bőrben – valamint sok benne a magnézium és az E-vitamin. A kakaóvaj egyébként kiváló krémalap is, önmagában 6 faktoros napozószerként is használható.

Bekukkantva a tartályba mindenesetre nehéz elhinni, hogy ebből a száraz, keserű őrleményből miként lesz édes és szilárd végtermék. Ám a végén nem csalódunk. Három tartállyal odébb Zsolt a kezünkbe nyom egy olívás csokidarabot, ami egy mázasan csillogó, letört csempedarabra hasonlít. Megkóstoljuk, és legalább háromféle ízt fedeznünk fel benne. A kakaó rögtön az elején támad, ami átmenet nélkül változik át egy kenyeres-malátás sör ízzé, hogy a végén az olívaolajas-bogyós kombináció vegye át az irányítást. Egyértelműen ízlik, és ebben az a meglepő, hogy eddig nem gondoltuk, hogy egy olívaolajas csokinak söríze is lehet.

Az alapanyag

Fülöp Máté

Mitől jó egy csokoládé?

Zsolt szerint azt a csokit, "ami kiáll a mezőnyből”, könnyebb felismerni, mivel a minőség mindig sokrétű – szemben az átlagos vagy a gyenge csokoládékkal, amelyek mindig monotonak, egysíkúak. A rossz csoki mindig túlpörkölt és a kakaóbab mellett a cukor is unalmas benne. Zsolt általános szabályként azt mondhatná, hogy az ízlelés legeleje egy rossz csokinál nagyon kevéssé jó. A készítésnél ezt a legnehezebb elérni, a kezdeti meglepetést. A csokoládé-szakértők egyébként nagyjából hasonló jelzőket tesznek a csokoládékra, mint amilyeneket a borokhoz szoktak használni. Katalin például ilyen kifejezéseket, szavakat használ a jó csokoládékra: „frissen vágott fűre emlékeztet”, „tejszínes-gyümölcsös”, „füstös avarra hasonlító”, „sörös-kenyeres íz”.

Kis léptékben, de stabilan fejlődnek

A vállalkozást 5 millió forintos induló tőkéből indították a budafoki családi házuk pincéjéből. A dilemma az volt, hogy vagy felújítják a frissen vásárolt házukat, vagy kialakítanak egy csokoládéműhelyt. Az utóbbit választották, olyannyira, hogy a műhelyük elnevezését is új lakóhelyükhöz kötötték: Budafok egyik városrészét hívják Rózsavölgynek (és még a házukat sem újították fel azóta, teszi hozzá nevetve Katalin). „Bár ez a szó kimondhatatlan egy külföldinek, nekünk nagyon megtetszett, és hát ilyen a magyar nyelv. A hollandok már egyszerűen csak ROZ-nak hívnak, nem bonyolítják tovább” – mondja Katalin.

Fülöp Máté

Indulás után egy évvel érezték először azt, hogy ebből meg is lehet majd élni. Zsolt ekkor még mérnökként dolgozott egy banknál, Katalin pedig egyéni vállalkozóként űzte az ipart. Cégüket 2008-ban alapították, rá nem sokkal Zsolt is beszállt a munkába. A Rózsavölgyiben most összesen heten dolgoznak. Tavaly nyáron nőttek nagyot, két új munkatárssal is bővültek.

A csokoládé szezonális termék: a főszezon októbertől márciusig tart, a karácsony itt is kiemelkedő. „Bár próbálunk nyáron felkészülni ezekre a hónapokra, eddig még minden évben elfogyott a készletünk már októberben” – mondja Zsolt, aki úgy véli: a nagy melegben az emberek kevésbé kívánják a csokoládét, és talán a bikiniszezon is közrejátszik abban, hogy nyáron kevesebb csoki fogy.

Máig egyetlen boltjukat a Királyi Pál utcában, a pesti belváros egyik hangulatos utcájában nyitották 2008-ban. Kezdettől fogva szerettek volna egy saját elárusítóhelyet, ahol be tudják mutatni a termékeiket. E mellett néhány hazai csokoládé- és delikát boltban forgalmazzák az édességeiket. Az általuk gyártott csokoládékat pedig alapanyagként használja néhány hazai cukrász és séf, illetve bonbonkészítő is. Külföldön 12 országban vannak jelen hasonlóan speciális delikát boltokban. Fő piacuk Németország, de Belgiumban és Hollandiában is erősek. Ma már a bevételeik harmada exportból jön, és ez már jobban növekszik, mint a belföldi kereskedelem.

Nem akarnak nagyot fejlődni

A vállalkozás indulásakor eleve úgy gondolkodtak, hogy egy olyan céget akarnak, amelynek elegendő a kis léptékű, de stabil növekedés, és amely az egész családot képes eltartani egy egész életen át. Katalin szerint a kézműves csokoládé-készítésben amúgy sem lehet nagyokat lépni. „Teljesen felesleges lenne hirtelen sokat gyártani, mert a mi vásárlóink velünk együtt nőnek. Általunk ismerik meg ezeket az újfajta csokoládékat, a stílusunkat. Reklámozni meg nem szeretném magunkat, nem akarok senkit rávenni semmilyen olyan dologra, amire eddig nem is gondolt” – mondja Katalin, aki szerint marketingre egyáltalán nem költenek.

Fülöp Máté

Bár a kis léptékű növekedési tervüket az évi 10 százalékos árbevétel-növekedéssel eddig túlszárnyalták, nem akarnak nagyra nőni. Főként azért nem, mert akkor a kézműves jellegük is szükségszerűen elveszne. „A kakaóbab feldolgozásához sokféle gépre volna szükség, és csak apránként tudjuk ezeket a fázisokat betölteni. Ha összegyűlik a pénzünk, veszünk egy hiányzó gépet, ha nincs, akkor nem” – mondja Katalin. A gépbeszerzés egyébként sem olcsó mulatság. Egy héjazó 20-30 ezer euróba (6-7 millió forintba) kerül. Probléma az is, hogy nekik kis gépekre van szükségük, ám ilyen kis méretben még nem nagyon gyártanak megfelelő eszközöket, hiszen az egész kézműves csokoládé-ipar még nagyon fiatal.

Egyszerűen kifinomult csomagolás

A Rózsavölgyi egyik erőssége a gyönyörű csomagolása, amely egyszerre egyszerű és kifinomult. Négyzet alakú csokijaikat, amelyek olyanok, mint egy luxus mediterrán csempedarab, nagyon szép, matt színű – egyébként újrahasznosított – papírba csomagolják. Sehol egy fényes fólia, vagy rikító lila díszítés. A csomagolás színvilága visszafogott, rajta fekete grafitrajzok láthatóak, színes kis mesefigurákkal. Van olyan csomagolásuk is, amelyek mini rajzfilmeket, kis történeteket ábrázolnak. Mindez Katalin munkája, aki rajzfilmes tapasztalatait is beépítette a tervezésbe. „A csomagolás is a mi ízlésünket tükrözi, mi mást is tükrözhetne. Itt dolgozik velünk a műhelyben bátyám, aki amúgy díjnyertes rajzfilmrendező, de ő még dolgozik az eredeti szakmájában is. Az ő véleményét is meg szoktam kérdezni főleg a rajzoknál, csomagolásoknál” – mondja.

A készítők lelkesek

Fülöp Máté

A Rózsavölgyi csokoládé nem olcsó, viszont a fentiekből talán érthető, hogy miért nem az. Egyszerűen azért, mert ők csak jó és valódi csokikat akarnak készíteni, aminek ára van. A végtermékben tehát éppúgy benne van a venezuelai ültetvényes munkája és igényessége, mint a tengeri szállítási költsége, vagy az importvám. De persze legfőképpen a Rózsavölgyi szakértelme és szenvedélye van benne. Úgy vannak ezzel, mint a Csokoládé című francia filmben a főhősnő. Lehet jó csoki nélkül élni, csak nem érdemes.