Mit keres Budapesttől csaknem 200 kilométerre a BKV 104-es, az Árpád úttól a rákospalotai Kossuth utcáig közlekedő buszjárata? Megfordítva: mit keres egy alföldi csirketelepen 70-80, többé-kevésbé romos Ikarus autóbusz, Robur kisbusz, Csepel tűzoltóautó vagy katonai mentő – és hová tűntek a csirkék? Nem, nem a bevitt szer volt sok, e szürreális leírás egy Európában egyedülálló vállalkozásra illik, ami közelebbről már nem is tűnik olyan bizarrnak.

“Bármerre járok az országban, mindenhol öreg buszokat keresek, felgyorsul a szívverésem, ha meglátok egyet.” Egy második generációs, de már kiugrott Volán-sofőr, Béke Antal megállította az időt Polgáron, sőt nekiállt visszafelé tekerni. Az ország minden szegletéből gyűjti a romos, szétesett, létükben már-már megszűnt Ikarus-, Csepel-, IFA-, Robur-nagyjárműveket, meg persze egy csomó másféle kisebb és nagyobb közlekedési eszközt, tűzoltóautót, katonai mentőt is, nagyjából mindent, ami négy keréken gurul(t). Első gyűjtött járműve egy Robur busz volt. Hogy minek? “Örömnek.” Persze nagyobb az öröm, ha jól néz ki és működik is a veterán busz, így nekiállt felújítani a reménytelen állapotban megszerzett járműveket. A négy éve kezdett buszfelújítás azóta az - amúgy fuvarozással foglalkozó - vállalkozás olyannyira látható bevételi forrása lett, hogy a veteránbusz-őrült tervei szerint hobbiból lassan főcsapássá válik. A ma is zökkenőmentesen futó MAN teherautó, amivel már 38 országba fuvarozott, ugyancsak saját felújítású.

Fekete Norbert

A németországi Rostock mellől érkezett az első megrendelés egy romos Ikarus 256-os formájában. A német tulajdonos – aki az interneten találta meg a polgári buszfelújítókat –, Magyarországon, a Nyíregyháza melletti Nagycserkeszen vásárolta a buszt hobbiból, lábon hazavitte, majd Lengyelországban elkezdték felújítani, de “belefulladtak”. “Négy évvel ezelőtt érkezett hozzánk tréleren, banánosládában, azaz darabokban, azzal kellett kezdeni, hogy szétbontjuk, már ami még egyben volt belőle.” Azon a buszon még nem tudtak folyamatosan dolgozni, így elhúzódott a felújítása, de nemrégiben hazavezethette a gazdája a csillivilli buszt.

hvg.hu

Bő egy hónappal ezelőtt Ikarus-fesztivált rendeztek Berlinben, Tóniék erre a Légiközlekedési Kulturális Társasággal közösen építettek újjá egy Ikarus-250-t, szintén gyakorlatilag a semmiből. A fesztiválon mindkét Polgáron életre keltett Ikarus részt vett, mindkettő lábon érkezett, na ott erre “térdre vágta magát mindenki”. Elkezdtek jönni a munkák – például Lipcséből egy 256-os mellett egy 55-ös farmotoros felújítását is megrendelték. Jelenleg hat megrendelésük van, közülük három német, a többi hazai magánszemély gyűjtőktől, BKV-s gyűjtőktől futott be, ez két évre le is köti a kapacitásokat. Dolgoznak egy buszon, amely korábban a kaposvári Voláné volt, gyerekeknek épül, játszóbusznak szánják – lesz benne számítógép is –, egy nonprofit kft. rendelte Budapestre.

hvg.hu

A másfél hektáros “Volán csirketelepen”, ahogy a bázisőrző kaukázusi farkasölő kutya házának oldaláról kiderül az objektum neve (itt egyébként bátran le lehetne forgatni az “A magyar nagyjármű-gyártó ipar az ‘50-es évektől” című dokumentumfilmet), 70-80 teherautó, busz, katonai mentő, híradós Csepel és még ki tudja, milyen jármű áll. A gépek 95 százaléka Tónié, a buszok többségéért nem kellett fizetni, csak valahogy el kellett juttatni őket ide. 

A nagyjárművek mellett a két hangárban – amelyek egyike előbb istállóként, később valóban csirketelepként működött – 15-20 korabeli személyautó is parkol. Kispolszki, Wartburg, Ladák, Bogarak, Trabant, Skoda, meg Barkas és Nysa mikrobuszok is vannak közöttük, de sorjázik egy-egy 230 S, 250 S és 280 SEL Mercedes-modell is, az utóbbi V8-as motorral. “Teljesen üzemképesek.” Ezek Tóni másik régi álma, egy gépjárműmúzeum megvalósulására várnak. Építene egy csarnokot, oda tervezi a sok autót, “Magyarországon nincs is ilyen, csak a Közlekedési Múzeum – de hát mi van ott? – pár modell...”

“A busz- és teherautó-felújítást őrültségből kezdtük el csinálni, de mostanra a fuvarozó vállalkozásként indult Classic Truck & Bus Kft. túlélési lehetősége lett belőle”. Az alkalmazottak között – akik sofőrködtek a vállalkozásban – eredeti szakmájuk szerint van pék, asztalos, biztonsági őr, cipész, bolti eladó. A felújító üzletágban tízen dolgoznak, reggel fél 6-kor kezdenek, a munkaidő hivatalosan délután 5-ig tart, de kevesen teszik le ekkor a szerszámot. Részben azért is kezdtek bele a felújítósdiba, hogy ne kelljen kirúgni őket, amikor a fuvarozási megbízások apadni kezdtek. Nincs fluktuáció, “aki itt dolgozik, az itt is marad”. Mindegyikőjüknek van egy kis belövése, Tóni szerint e nélkül nem is menne. “Elszánt csapatom van. Van, hogy hétvégén is melózunk, hat napot simán lehúzunk. Mindenkinek fizetni kell a hitelét, de nem ököráron dolgozunk, óriási munkát végzünk egy-egy buszon, és örülök, ha találkozom a nullával”. (A dolgozók nettó 130-250 ezer forint között keresnek havonta.) A beszállítókkal együtt – kárpitosok dolgoznak be, és használják a regionális Volán szakműhelyeit is – 50-60 embernek is munkát adnak.

Fekete Norbert

Tóni von Haus aus hozta a buszos beoltottságot: volános volt a papája, volános volt a testvére. Lakatosnak tanult, 1989-ben végzett, bevonult katonának, majd egy évet a helyi közmű- és mélyépítő-javító vállalat műhelyében húzott le, 1990-től öt éven át buszsofőrködött a leninvárosi (ma Tiszaújváros) Volánnál (Olaszországban is járt, üdülőket vitt). Utána lett fuvarozó vállalkozó, előbb egyéni vállalkozó volt, majd bt.-ben fuvarozott, de az bedőlt egy ki nem fizetett munka miatt, ezután jött a mostani kft., a Classic Truck & Bus Kft. Ez van öt éve. Négy éve jött az első megrendelés Németországból.

Fekete Norbert

Régi fényképek alapján dolgoznak, az újjáépítésben talán a legnehezebb az alkatrészek beszerzése. Eredeti darabokhoz csak ritkán jutnak hozzá, szerencsére azért beesik néhány, “kaptunk már festőműhely padlásáról, fészerből ezt-azt, haverok, nyugdíjba ment sofőrök adnak kisebb-nagyobb alkatrészeket, darabokat.” Járnak persze bontókba is, egy csomó mindent meg le lehet gyártani, bár a minta beszerzése nem mindig egyszerű. Kapcsolatban vannak a Volán-társaságokkal is, selejtezéskor nekik szólnak először. A Malév-buszhoz például kilenc másikat használtak fel.

Fekete Norbert

“Csontra szétszedjük az egész buszt. Kópé homokkal megtisztítja, Gabi vezetésével, Zoli segítségével felújítjuk a futóművet és a hajtásláncot, minden alkatrészt átnézünk, amit lehet, eredetivel pótolunk. Gabi egyébként a csapat irányítója és egyben a legrégebbi dolgozó. Gabi precizitásának már Németországban is híre van. Imi bácsi a villamos szakember – aki fejből dolgozik, nincs szüksége hálózati rajzra –, ő próbál uralkodni a káoszon. A fényező szakember, Picasso (valójában Jani) Dénes segítségével személykocsi minőségben lakkozza a karosszériát, visszacsiszolja, újra lakkozza, ezt megismétli párszor, tulajdonképpen tükröt csinál belőle. Béla a díszléceket szintén tükörre polírozza. Újrakárpitozzák az üléseket, majd Lacika, aki régen asztalos volt, Laci, aki biztonsági őr volt és Samu építik újjá a buszt Kun Laci vezetésével. A munkában még a szabadidejüket is feláldozzák a sofőrök: Attila, Zsolti, Laci és Sanyi, aki korábban pék volt. Mi már örök életre építjük újjá ezeket a vasakat.” A legfontosabb az üzembiztosság, 2 év garanciát vállalnak a járművekre, de a karosszériára húsz évet.

Fekete Norbert

Egészen extrém helyzetekből is “mentettek” már ki régi autóbuszokat, volt, amit erdő szélén kaptárnak használtak, vagy fatárolónak, olyan is volt, amit épületbe beépítettek, úgy kellett kibontani. Egy másikat hétvégi háznak használták, rendesen ki is volt csempézve, járólapozva, ahol egy házban kell – a betont kiverték körülötte, kereket tettek alá, úgy vontatták a csirketelepre. Szegeden a földből ástak ki egy Ikarus 630-ast AMG személypótkocsival, egy másik IK 311-et Ópusztaszerről vontattak “haza”.

Fekete Norbert

Egy autóbusz újjáépítésének anyag- és munkadíja 12-20 millió forint. A felújításra egyelőre annyi pénzt tudnak fordítani, amennyi kijön a fuvarozócégből, “toldozott-foldozott, mint az egész életünk”. Munka lenne bőven, de “a magyar megrendelők fizetési moráljával baj van, a németek azonban fizetnek”. “Örülök, ha nullára kijön. De mindent megteszünk a túlélésért, nem sírok, mert van munkám.” Egy tiszaújvárosi, csomagolóanyagot gyártó és forgalmazó multicégnek áruszállítást végeznek. "dolgozik" egy 31 éves személyszállító Ikarus 256 is, amit Oroszországból hoztak vissza, most a Hortobágyra visz gyerekeket.

Fekete Norbert

Igazi ritkaságok is parkolnak a Polgár szélén lévő csirketelepen, például a romos Csepel 710-es tűzoltóautó, amelyik ebben a fajtában a legöregebb, alváza alapján “54-es verda”, a magyar teherautó-gyártás talán legszebb formája, még járóképes, végsebessége úgy 70 kilométer/óra lehetett.

hvg.hu

A vállalkozáson lenne mit fejleszteni, épületet bővíteni, szerszámot venni. “Jól jönne támogatás, mert akkor mindig lehetne időben fizetést adni, lehetne bővülni, munkahelyet teremteni, de “nincs hozzá pénz, pedig úgy látom, sok minden másra azért jut”. “Kis forgalmú a cégünk, és amikor napról napra élünk, nem tudunk pályázati önerőt előteremteni”, ezért a pályázati pénzek bevonása is bajos. Hitelt nem akar, egy esetleg felbukkanó befektetővel pedig óvatos lenne, attól függ, mit ajánl, “de meggondolandó a függés, mert akkortól örök rabszolgájává válsz”. Most éppen egy 10 éves, Törökországban készült MAN Safari autóbusz teljes felújítását végzik, amely Franciaországból érkezett. Szeretnének fiatalabb járművekkel is foglalkozni, felújítani, majd visszaadni a forgalomnak, magyarul egy nagyban működő autóbuszszervizt indítani. Erre hajtanak.

Fekete Norbert