Árnyékban épül a negyedik mobilszolgáltató
Nem úgy, nem ott, nem akkor és nem is pontosan arra, amire eredetileg szánták, de azért megépül az állami mobilszolgáltató. Az se számít, hogy erre az állami MVM Net eredetileg másfél éves építési határidőt kapott, mert most az ígéret az, hogy 8 hónapon belül be is üzemelik. Meg az se zavar sok mindenkit, hogy az új mobilinformációs rendszerre máris a mutyizás gyanújának árnyéka vetül. Az erre szánt csaknem 13 milliárd forint alapján is úgy tűnik, elég vastag ceruzát használtak az árazásnál.
Az állami tulajdonú, kormányzati kommunikációs és informatikai hálózat kiépítése régi adóssága már saját maga felé az Orbán-kormánynak. A 2010-es hatalomváltás után, Fellegi Tamás fejlesztési miniszterségének időszakának volt az egyik fontos törekvés az, hogy – az akkori gyakorlattal szemben, mely e szolgáltatást zömében a T-Systemstől vásárolta meg – egy állami cégben tegye lehetővé a szolgáltatást. Ezt az akaratot szolgálta volna ki az új, állami mobilszolgáltató piacra léptetése is, az MPVI Mobil Zrt. azonban bár számos csatát megvívattak vele, a célegyenesben végül egy jogszabályi banánhéjon hanyatt esett. Amikor pedig Fellegi vette a kalapját, a fejlesztési tárca a partvonalon kívülre tette az állami tulajdonú e-government infrastruktúra kiépítésének ötletét is.
Eddig.
Igény újramelegítve
Azt, hogy újra készülődik valami, 2014 tavaszán a NISZ Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató mozgolódásából lehetett észrevenni. A Koping Datorg átmatricázásával született cég definiáltan a kormányzati informatikai és távközlési üzemeltetésre és szolgáltatásra létesült, de tavaly már az is erősítette, hogy szoros szakmai és személyes szálak fűzték az állami tulajdonú villamos művek informatikai és hírközlési leányvállalatához, az MVM Nethez. Miután pedig a kormány a NISZ-hez csapta az 56 milliárd forintért ismét államivá tett Antenna Hungáriát (AH) is, csak idő kérdése volt, hogy e cégek valamilyen kötelékbe rendeződve mikor állnak elő azzal, hogy ideje volna felmelegíteni azt a fránya hálózatépítési ötletet. (A NISZ időközben kikerült az NFM felügylete alól, az AH viszont ott maradt).
A képlet meglehetősen egyszerű: az állami cég egy másikkal építteti meg a rendszert állami (esetleg uniós) pénzen, melyen ha elkészül, egy ugyancsak állami cég fog szolgáltatni. És hogy többletbevétel is legyen, nem kizárólag az állami szektornak teszi.
Mivel ehhez az országos villamosenergia-hálózat rendszerirányítójának (Mavir) vagyonából még 2011-ben, egy szimpla, egyéni képviselői indítvánnyal kimetszették az alapköveknek tekinthető országos száloptikás hálózatot (e vezetékek az országos távvezeték-hálózat oszlopainak tetejére „kihúzott” kábelek, melyen keresztül a Mavir mind a mai napig dolgozik), az MVM Net úgy léphetett elő, hogy a célnak megfeleltethető alapokkal ő rendelkezik leginkább. Már csak némi fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy végre célba érjenek. (Nota bene: anno az MPVI tulajdonosi körébe is így és ezért került be az MVM.)
A villamos művek informatikai cégére – amely tehát régen túllépett azon, hogy pusztán az MVM egy leányvállalata legyen – így rendszerépítés és a szolgáltatások megrendelésének ódiuma hárult. Az sem lehet nagy meglepetés senki számára, hogy akár a NISZ is lehet az az állami cég, mely a készülő rendszert belakhatja, sőt, az AH, mint kivitelező cég felbukkanása is megmagyarázható, elvégre van némi tapasztalata a hálózatépítésben is.
Két szükséges tétel
| A 450 megahertzes frekvenciatartomány alkalmas terep a következő évek egyik nagy hazai iparági csodafegyvereként csőre töltött okosmérők rendszerének működtetésének – annak köszönhetően pedig az adatátviteli sebességhatár is jelentősen kitolódott, hogy a cég a 20 évvel ezelőtti technológiai gyökerekhez visszanyúlás helyett úgy döntött, hogy az időközben e frekvencián is terjedni kezdett LTE-t favorizálja. |
A korábban felsorolt tételek kellő szintű összedolgozásához már csak két további tényező volt szükséges. Egyrészt, hogy az MVM Net nyerjen a rendszer működéséhez szükséges frekvenciát – ez tavaly tavasszal meg is történt, amikor a 450 megahertzre kiírt frekvenciapályázaton egyedül indulva meg is nyerték azt.
Másrészt pedig az, hogy az MVM Net élére új vezérigazgatót nevezzenek ki. Ez utóbbira is sor került pár hónapja. A villamos művek leányvállalatát érintő ügyekre is rálátó kormányzati forrásunk Krénusz Kornél kinevezésével kapcsolatban megjegyezte: elődje, Téren Róbert Ferenc szakmai hozzáértését senki nem kérdőjelezte meg, de azt, hogy a beruházás csúszott, illetve hogy érdemben el sem tudott indulni, és ezt egy idő után az NMHH is beárazta egy 12 milliós bírsággal, az ő nyakába varrták.
| A kormányzati bénultság is közrejátszott |
| A csúszásról kevésbé Téren tehetett, mivel azért leginkább a 2014-es választások utáni kormányalakítás elhúzódása, illetve az eztán a fejlesztési tárca működésében beállt általános tétlenség idézte elő. Seszták Miklós miniszeri kinevezését követően megtiltotta az állami cégek szerződéskötését, majd miközben/miután a tárca „simicskátlanítását” végezte, több mint egy tucat állami cégvezetőt is lecserélt. |
Az új MVM Net-es vezérigazgató érkezésével nyilvánvaló volt az üzenet is: a kormány változást akar. És Krénusz a jelek szerint tempót is váltott. Ennek első fejezete zárult azzal, hogy másfél hete a cég aláírta a 12,8 milliárd forintos informatikai hálózatépítési szerződést az AH-val mint kivitelezővel, illetve a Huawei-jel, mint eszközbeszállítóval.
Erről a döntésről, illetve körülményeiről és várható következményeiről közölt az utóbbi hetekben jó néhány részletet a Népszabadság. E darabkákból látható, hogy a döntési mechanizmusban felbukkantak furcsa személyi összefonódások, vagy hogy a projekt valószínűleg soha nem térül meg, és az is, hogy a közbeszerzést megkerülő „háziverseny” iparági források szerint jelentős mértékű túlárazás jeleit mutatja.
A Huawei-faktor
A hivatalosan az MVM igazgatósága részéről még jóvá nem hagyott szerződés szerint tehát az AH építi meg a hálózatot, amihez a kínai cég szegődött technológiai szállítónak. Ez gyakorlatilag azt takarja, hogy a Huawei bemegy a biatorbágyi raktárába, és az onnan kitolt 400 darab bázisállomást teherautókra teszi. Ezt azért fontos tisztázni, mert az eddig megjelentekből a történet olvasható akár úgy is, hogy a kínai cégnek – mely egyébként a kormány stratégiai partnere – vaj van a füle mögött. Több, a stratégiai döntéseket ismerő szektorbéli szakembert is megkérdeztünk erről, többségük úgy látja, hogy ez a történet nem a Huaweiről, a ZTE-ről, az Alcatelről vagy az Ericssonról szól – akkor sem, ha a legutóbb éppen az a bomba robbant a napilap hasábjain, hogy a ZTE olcsóbb árajánlattal se lehetett befutó.
Az állami mobilhálózat gründolása ráadásul akkor sem a Huaweiről szól, ha azt pedig más forrásokból hallottuk, hogy a kínai cég(ek) berendezései esetleg veszélyt jelenthetnek, mivel nem egyszer felmerült már a kémkedés, adatlopás, sebezhetőség gyanúja velük kapcsolatban, és ez aggályos kell legyen egy olyan rendszer építése során, mely az anyagkönyvi kivonattól a tb-számokon át a gázvezetékeken mérendő mennyiségadatokig számos személyes, illetve szakmai titokként kezelendő adatot kezel majd.
E biztonsági kockázattal kapcsolatban megkérdeztünk egy specialistát. A nagy informatikai rendszerek sebezhetőségében és védelmében napi szintű gyakorlattal rendelkező szakember azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy bár bizonyítottak már IT-rendszerekre sok mindent, és így a Huaweit (de sok más gyártót is) meg-megvádolnak már ilyesmivel, de „az eszközök önmagukban soha nem kémkednek, mivel az adatgyűjtést a 'vasakba' bele kell programozni". Hozzátette: a kémkedésről szóló híreket azért is érdemes némi kétkedéssel fogadni, mert azok jellemzően a riválisoktól származnak, jellemzően az amerikai–kínai cyberfront ellentétes oldaláról. Mindeközben pedig a világban használt IT eszközök zöme Kínában készül, ezért ott gyártják az amerikai központok elemeinek jelentős részét is. „Ám az, hogy a rendszerek mire képesek, az nem a kínaiak akaratától függ” – tette hozzá a biztonsági szakértő.
| Volt lehetőség leellenőrizni |
| A képhez hozzátartozik az is, hogy bár nincs jogszabályi előírás a cyber-biztonsági megfeleltetésre, de ha ennek gyanúja felmerül, a belügyminisztérium végezhetett volna ilyen átvilágítást. Ugyanakkor a tenderre meghívott cégek berendezései kis hálózati hurokba szerelten, tehát működés közben tavaly december óta a megrendelő rendelkezésére álltak – így azokon volt lehetősége akár ilyen tesztet is elvégezni. |
A telefonos infrastruktúrához eszközöket gyártó kínai cégek referenciája egyébiránt éppen a hálózatépítésben a legjelentősebb, mert a Huawei és a ZTE is ismert a mobiltelefonjairól Magyarországon is, előbbi éppen a hálózatfejlesztésben segíti a Vonafone-t, és a szélessávú internethálózat kiépítésében a Magyar Telekomot, utóbbira pedig e téren a Telenor támaszkodik.
Szeletelt torta
Az országos lefedettséget biztosító állami mobilhálózat építése körüli homálynak már csak azért sem központi szereplője a kínai cég, mert a 12,8 milliárdos tortából a Huawei akkor is a legkisebb szeletet kapja meg, ha a cégről a piacon kialakul vélemény az, hogy nem tér ki az elől, ha egy üzletben vastagabban nyomhatja meg a ceruzáját. A kínai gyártó a teljes projektköltségnek 20-25 százalékára számíthat, ami hozzáértők szerint nem tűnik túlárazottnak.
Ezt egyébként azzal is magyarázzák, hogy az MVM Net által megrendelt technológia, (az LTE 450) lényegében még piacra vezetési fázisát éli, és a gyártók inkább a sok leendő megrendelésben látják a nagyobb haszonszerzés útját. Az biztos, hogy a Huawei már épített ilyen rendszert Európában (Finnországban, egy magántulajdonban lévő hálózatot), és a cég állami megrendelést is vállalt már LTE 450-en (Brazíliában és Oroszországban), így ez akár a megfelelő referenciát is jelenthette a a döntéshez.
Az állami cég projektjében a bökkenőt leginkább a hálózatépítésre elszámolt tételek jelentik. Ha a 12,8 milliárdos beruházási költséget a 400 bázisállomásra leosztjuk, akkor egy platform összköltsége 32 millió forintra jön ki. Kíváncsiak lettünk volna, hogy ebbe mi minden fér bele, így hivatalosan megkértük az MVM Netet, árulja el, hogy mennyit költenek majd konkrétan eszközökre, mekkora költséggel számolják fel a projekt során például a földmunkákat, a rendszerépítést, és mennyibe kerül többek között a tesztelési időszak.
A cég válaszlevelében számokat és arányokat nem közölt. Azt írták: a vételár a főbb hálózati elemek vételárából, illetve a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatásokból tevődik össze. Ez utóbbiba a „konfigurációs és integrációs munkák” tartoznak, amihez hozzá kell számolni a komplett hálózatépítés kivitelezési költségeit és a távközlési szolgáltatások bérleti díjait is, plusz azt a költséget is, amit az „egyéb hálózatüzemeltetéshez elengedhetetlenül szükséges fejlesztések és beruházások (többek között műszerek, merőállomások, felügyeleti rendszerek) költségei” jelentenek. A lista hosszú és alaposnak tűnik, de van vele egy gond. Az, hogy a hazai mobilszolgáltatók (ahol az ugyancsak most épülő 4G-s rendszereik kiépítésekor mindezeket el kell végezni) egy bázisállomásra lebontva az állami megrendelésben szereplő 32 milliós árnak a 30-35 százalékából megoldják.
Takarásban?
És még egy probléma van: az egész döntést az teszi még gyanúsabbá, hogy milyen gyorsan megtörtént. Az eredetileg a versengésbe meghívott egyik cég képviselője azt mesélte lapunknak, hogy bár eredetileg azt az ígéretet kapták, hogy a tavaly december óta tartó első forduló után újabbat tartanak majd, nincs két hete, hogy értesültek róla, hogy a cég kiválasztotta a nyertest. Ez szerintük azért meglehetősen furcsa, mert így a megrendelő eltekintett attól, hogy a technológiailag megfelelő konstrukcióval nevezők közt árversenyt tartson – és így csökkenthesse a projektköltségeket.
A tempóra magyarázatot eddig senki nem adott. Az ágazatban kering olyan szóbeszéd is, hogy a gyorsaság mögött kevésbé a szakmai és költségtényezők játszottak szerepet. Lehetett az is, hogy a döntésben részt vevők úgy gondolták: a menekültügy keltette médiahullám takarásában minderre kevés fény vetülhet, és végre bele lehet kezdeni a tempós hálózatépítésbe. A cég a Népszabadságnak azt állította mindenesetre, hogy a vállalt 95 százalékos lefedettséget jövő márciusra elérik.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
