hvg.hu: A 150 millió forintos támogatási keret, amit a telekommunikációs cég a közel 150 jelentkező közül kiválasztott öt pályázónak biztosít, mire elég ma a hazai startup világban?

Oszkó Péter: Ez a keret rengeteget jelent. Magyarországon a startup világ továbbra is gyorsan fejlődő fázisban van, de már elérte azt a szintet, hogy a projektek nemzetközi mérték szerint is tudnak versenyképesek lenni. Nincs olyan, hogy egy itthoni ötlet, itthoni fejlesztőkkel, itthoni próbálkozással ne ambicionálhatná a nemzetközi piacra lépést. Maximum piaci és üzleti ismeret hiány róható fel, az viszont nagyon jelentős előnyt jelent, hogy hatékonyak vagyunk…

hvg.hu: Vagyis: olcsók? …

O.P.: Így is lehet fogalmazni, ha nem pejoratív értelemben használjuk. Hanem úgy, hogy nincs elszállva magától a hazai startup világnak az a része, amely képes komoly produktumokat is létrehozni. Idehaza nincsenek olyan értelmetlen finanszírozási és működési költségigények, mint ami a Szilícium-völgyre inkább jellemző. Olyan állapotban van ez a világ, ahol 150 millió forint is sokat jelenthet. Olyan sokat, amiért nagyon nagy számban versengésbe kezdtek projektek, és amivel néhány induló ötletet piacképes állapotba segíthetünk.

A sajnálkozások helyett azt az igazságot érdemes ízlelgetni, hogy ma két hasonló potenciálúnak vagy képességűnek látszó projekt közül az lesz a sikeresebb, ami ugyanazt az eredményt kevesebb pénzből képes elérni.

Az, akinek ez többe kerül, több finanszírozást igényel, és ez több és nagyobb kockázatot is magában hordoz, így pedig nagyobb a hibázási lehetőség is.

hvg.hu: Mi az, amit mentorként az OXO Labs-nél, a Jeremie Alapoknál és  Power Angels-nél szerzett tapasztalatokból be tud csatornázni ebbe a támogatási rendszerbe?

O.P.: Bármilyen startup projekttel foglalkozunk, az a sajátosságuk, hogy annyira újszerűek, hogy nem lehet meglévő törvényszerűségeket rájuk húzni, mert minden korábbi ismeretemet alkalmaznom, használnom kell. A régi tanácsadói, multis hátteremet éppen úgy, mint a pénzügyminiszterként szerzett, ilyen-olyan tapasztalatokat, ahogyan a befektetőként, inkubátorként begyűjtötteket szintén.

A Telenor akcelerátor programjában azt vállaltam, hogy a jelentkezők közül kiválasztott, egy konkrét projektet mentorálok. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen, személyes tanácsokkal, ötletekkel, véleményekkel segítem a működésüket. A projekteket úgy kell elképzelni, hogy lelkes, nagyon tehetséges, ambiciózus, erős tanulási képességgel rendelkező fiatalok-vállalkozók csinálják, akikben nagy adag olyan energia és tudás van, ami bennem sem is biztos, hogy megvan. Tehát nem én adom meg a vállalkozás alapjait, viszont tanácsokat, irányokat, lehetőségeket mutatok nekik arra támaszkodva, hogy olyan tapasztalatokkal és kapcsolatokkal rendelkezem, amivel ők még nem.

Láttam több száz ilyen projektet az utóbbi években, és be is fektettem már jó párba, miközben máshol vezettem szervezetet, van tapasztalatom a multicégek és piacok működésével kapcsolatosan – arról a területről, ahová ők majd be akarnak lépni. Fél évre szól a felkérés, ez az idő arra lehet elég, hogy egy cég egy kategóriát ugorjon a piacra lépése felé.

Két mércét szokás fontos fejlődési lépésként emlegetni: az egyik, hogyha egy cég önfenntartóvá válik, a másik, ha alkalmassá válik tőkebevonásra. Az akcelerációs program ennél fogva akkor lesz sikeres, ha a kiválasztott cégek között lesz önálló működésre képes vagy finanszírozásra alkalmas cég, mire a végére érünk. Engem elsősorban az érdekel, hogy szakmailag hozzá tudjak tenni a kiválasztott projekthez. Több potenciális jelöltet is láttam erre, de azt, hogy melyikük lesz számomra a befutó, még nem dőlt el, mivel a kiválasztottakkal a Telenornak is meg kell állapodnia, és ez még folyamatban van.

hvg.hu: A hazai startup inkubációban és mentorálásban hol vannak a hangsúlyok? És hol a fehér foltok?

O.P.: Ez a világ hat-nyolc évvel ezelőtt még nem is létezett, ehhez képest ma már vannak tapasztalt menedzserek, sikeres vállalkozók, befektetők, és a szakemberek áramlanak erre a területre. Ez mindenképpen jó. Attól persze, hogy valaki sikeres menedzser volt, még nem biztos, hogy jó vállalkozó vagy jó mentor is lesz, így van némi éretlenség, de szerintem ez szükségszerű, a gyors és dinamikus fejlődés velejárója. A piac tovább fog érni, és kiválasztódnak majd azok, akik az induló technológiai cégek világában is ténylegesen jól tudnak teljesíteni.

Ami a fehér foltokat illeti, egy igazán fájdalmas terület van: az oktatás.

Furcsán épült fel a magyar ökoszisztéma: a 2008-as válság előtt a startupok mentorálása egy nagyon speciális, alig látható szubkultúra volt az üzleti életben, a válság következményeként viszont robbanás-szerűen terjedni és virágozni kezdett az újszerű innovációra, technológiai fejlesztésekre alapuló vállalkozások világa, ami egyre nagyobb számban vonzotta a korábban hagyományos üzleti területen dolgozókat. Részben ez az üzleti evolúció számlájára írható, mivel a hagyományos üzleti struktúrák megnehezültek, és az onnan kiszorulók vagy távozók közül sokan döntöttek úgy, hogy kipróbálnak valami újat. Ezt csak katalizálta, hogy az utóbbi években nagyon sok forrás érkezett az Európai Unióból erre a piacra.

Mintha egy adrenalinbombát dobtak volna le a területre, miközben más piaci szektorokban töredékére apadt a finanszírozási hajlandóság. Mivel azonban a középső befektetési kategóriába érkezett irgalmatlanul sok pénz (mert 2010-ben olyan vállalkozásokat találtak a befektetők a piacon, akik már bizonyos eredményeket elértek, és rendelkeznek néhány éves tapasztalattal) nem szerves módon épült fel a rendszer. Az alattuk lévő szinteket az induló vállalkozások ún. magvető befektetéseit, az egyszerre befektető és mentoráló üzleti angyalok világát és a befektetésre felkészítő inkubátorokat és akcelerátorokat utólag kellett beépíteni mindezek alá.

Még mindig hiányzik a legalsó szegmens, a szükséges az oktatási rendszer, ami viszont inkább állami kötelezvény.

Úgy értem, hogy aki ma kikerül az egyetemről, már találhat inkubátorokat, befektetőket, még ha nem olyan nagy létszámban, mint Nyugaton. De az oktatási rendszer ezt a felépítményt most nem tudja kiszolgálni. Borzasztó minőségű alulképzés van informatikai, technológiai területeken, de ennél is nagyobb baj, hogy alapvetően nem önálló gondolkodású vállalkozókat képez a magyar oktatási rendszer. Hiányzik, hogy az oktatási rendszerből felkészülten jöjjenek ki a hallgatók. Aki mégis felkészülten jön ki, az manapság jellemzően nem idehaza próbál szerencsét.

hvg.hu: Az a botrány, hogy kormányközeli emberek saját zsebre játszottak át a Jeremie-pénzeket, és így startupok elől szívták el az uniós támogatásokat, nyilván nem erősíti az épülő struktúra hitelét. Mennyire volt ennek bekövetkezte törvényszerű?

O.P.: Először is fontos, hogy bármilyen aggasztó jelenségeket is tapasztaltunk, ne ássuk el az egész Jeremie programot, mert ettől függetlenül is létezett számos piacszerűen működő és jól teljesítő alap. De az, hogy a 2010 után működni kezdő Jeremie Alapok pénzét egyesek esetleg saját zsebre is eltüntethették, két okból fakad. Egyrészt: olyan rengeteg uniós pénz ömlött egyszerre a piacra, hogy azt a rendszer nem tudta kellő tempóban felszívni. Így ez egy feladott labda lett az ügyeskedőknek. Másrészt viszont a közpénzekkel való bánásmóddal kapcsolatosan nem tudom azt mondani, hogy az általános felelősségvállalás magas színvonalon állna - úgy általában véve Magyarországon. Általános jelenség lett idehaza, hogy ha jelentős mennyiségű közpénz költhető el, akkor akörül gyorsan megjelennek azok is, akik azt nem a valós cél szerint akarják elkölteni. Ami nem csak emberileg felháborító – pláne, ha büntetlenül marad – de egy ígéretesen fejlődő szektor lehetőségeit is amortizálhatja.

hvg.hu: A Telenor akcelerációs programja öt éve Szingapúrban is elindult. Formál logikai alapon ez azt jelenti, hogy ha mi most értünk meg erre, akkor ekkora fáziskésében vagyunk. De ez persze nem ilyen egyszerű.

O.P.: Attól függ a lemaradásunk, hogy kihez viszonyítunk. De ennél fontosabbnak tartom, hogy a Telenor ebben a régióban nem Lengyelországban vagy Csehországban, hanem elsőként Magyaroroszágon indította el ezt a programját. Azt meg kell becsülni, hogy egy nagy, nemzetközi technológiai multi úgy látja: éretté váltunk erre. Ha pedig azt nézzük, hogy hol indított ilyen programot a cég a világban, akkor Magyarország igen előkelő helyen szerepel ezen a listán.

Az akcelerátor program jelentősége azonban nem a sorrendben keresendő, hanem abban, hogy végre egy klasszikus „corporate accelerator” program indult el Magyarországon. Ez nem a pénz nagysága miatt fontos, mert soha nem ezek a cégek adják a legnagyobb összegeket. De azzal, hogy a startup cégek is ugyanarra a piacra próbálnak eljutni, ahol ezek a cégek működnek, az ő tapasztalatuk, kapcsolati tőkéjük és rendszer szintű piaci hálójuk más befektetőtől megszerezhetetlen támogatásokat adhat.

Ne legyen félreértés: ez nem valamiféle jótékonykodásról szól! A nemzetközi cégcsoportoknak egyre több félnivalójuk van a feltörekvő kis cégektől, így ők maguk is rákényszerülnek az efféle együttműködésre. Ez kell is ahhoz, hogy a startup cégek minél több lehetőséget kapjanak, s kihasználjanak. A hazai startup szegmens fejlődésének ennél fogva egy fontos lépése, hogy lám, van annyira potens a hazai közösség, hogy egy technológiai multi már úgy gondolja, érdemes vadásznia.