Nagy- Britanniában a támogatás nulla, vagyis az egyetemi polgár teljesen magára van utalva: honnan teremtsen elő évi 10 ezer eurót? Svédországban viszont- többi skandináv államhoz hasonlatosan- komoly segítségre számíthat az egyetemi diákok döntő többsége (89 százaléka)- írja a párizsi Le Figaro, amely a cikkhez összehasonlító táblázatokat is mellékel.

Franciaország középen áll: 64-36 a fizetős és államilag támogatott diákok aránya. Olaszországban és Spanyolországban rosszabb az arány. Bár mindkét állam igyekszik támogatni az egyetemi polgárokat, de szegény az eklézsia. Az olasz és a spanyol állam költségvetési problémái nem engednek meg komolyabb támogatást.

Mindez persze csak a dolgok anyagi része. Nincs szó arról, hogy melyik intézménynek milyen a presztízse. Franciaországban például az egyetemek nem fizetősek, de a tekintélyes műszaki főiskolák borsos tandíjat kérnek. Mégis sokan jelentkeznek az úgynevezett grandes écoles-okba, mert az ott megszerzett diploma aranyat ér a piacon. A brit egyetemek is azért kérhetnek magas tandíjat, mert a diplomák globális piacán általában többre értékelik őket, mint a kontinentális egyetemeket. Az oktatás Nagy-Britannia egyik legfőbb bevételi forrása, és a többi európai államban is mind fontosabb része a nemzetgazdaságnak. Az egyetemek egész Európában diplomagyárak lettek, ahol igen gondosan kalkulálják a költségeket. Az egyetemeket fenntartó intézmények éppen úgy, mint a diákok, hiszen minden komoly munkahelyen a felvétel során az az egyik legfontosabb kérdés: milyen egyetemen végzett?