Nem téved nagyot, aki 15-30 ezer forintos kiadással kalkulál, amikor magánorvosi vizitre indul a fővárosban. A lakásokban működő egyszemélyes praxisok jellemzően olcsóbbak, mint a több orvost foglalkoztató rendelők, az árlista csúcsán pedig a sokszakmás, műtétek elvégzésére is képes magánintézmények állnak. Már fél évszázaddal ezelőtt is "maszek" fogorvoshoz járt, aki személyre szóló figyelmet és minőségi munkát akart, és hasonlóképpen régóta bizalmi állás a szülészeké, nőgyógyászoké. Ám a „saját orvos” inkább kivételnek számított, az igényelt többlet figyelmet a háziorvosnál, a rendelőkben, de főként a kórházakban borítékkal volt már akkor is szokás megvásárolni. Ahogy azonban mind hosszabbra, hetekre, hónapokra nyúlnak a várakozási – hivatalos szóhasználattal az előjegyzési – idők, egyre többen keresnek más megoldást.

Az idő és a pénz

A hetekig tartó várakozással járó idegeskedést takarít meg magának, aki hajlandó kardiológiai ultrahang vizsgálatra és konzultációra 30-35 ezer forintot kiadni. A mozgásszervi fájdalmakkal küszködőknek pedig nincs is más esélyük a gyors kivizsgálásra és kezelésre, mint magánpályára lépni. A szakorvosi vizsgálat 20-25 ezer forintos díjához itt már sok minden hozzáadódhat. A legkevesebb egy rutin labor, nagyjából 3500 forintért, majd az érintett testrésztől és a baj jellegétől függően CT vagy MR vizsgálat következhet, amelynek a költsége 16 ezer forinttól indulva a 60 ezret is átlépheti. A kivizsgálást követően a legegyszerűbb terápiaként ajánlott gyógytorna alkalmanként 5-7 ezer forintos kiadást jelent.

50 fölött

Rendre kiderül, hogy az 50 éves kor felettieknek igen melegen ajánlott vastagbélrákszűrés kivitelezésére messze nincs elegendő kapacitás: a béltükrözésre, orvosi szakszóval kolonoszkópiára sok hónapos az állami egészségügyben az előjegyzés. Ráadásul, aki nem ébren akarja tűrni a fájdalmas vizsgálódást, nincs is más választása, mint magánintézményt felkeresni. A beavatkozás ára altatással együtt 80-100 ezer forint között mozog. A viszonylag olcsónak számító egynapos műtétek – amelyek nem igényelnek kórházi bennfekvést – valamivel a 300 ezer forint alatt maradnak. Ilyen például a visszér, az aranyér vagy az orrpolip eltávolítás, az egészségügyi küret, a mandula műtét, a sérvműtétek egy része. Persze érdemes jól megnézni a kínálatot, mert ebben a szegmensben már jelentős árkülönbségek is előfordulhatnak – részben az alkalmazott sebészeti eljárástól függően. A „prémium kategóriás” műtétek az egymillió forintot megközelítő vagy azt meghaladó térd vagy csípőprotézis beültetések, az árlistavezető pedig az 1,8 millióért kínált gyomor bypass, ami a kórosan elhízottaknak ad radikális támogatást a súlycsökkentéshez.

Néhány ár a fővárosi magánkórházak kínálatából, forintban

A fizetős szektorban nem az ár a meghatározó

„A szolgáltatók közötti választást csak kisebb részben determinálja az ár, a többség ajánlás alapján kerül hozzánk. Két évvel ezelőtt induló áraink a fővárosi „középmezőnyt”  célozták, ám azóta kétszer is emeltünk. Nyilván sokaknak megterhelő egy ilyen kiadás, ám ahogy versenytársaink, úgy mi is kínálunk kedvezményes konstrukciót a gyakorta visszajáró krónikus betegeknek” – adott rövid piaci összefoglalót Schiszler István, a Duna Medical Center igazgatója. „De mi kerül ezen ennyibe?” kérdésre az a válasz, hogy a folyamatosan monitorozott működési ráfordításokat érvényesíteni kell az árban – hiszen míg az állami kórházak felhalmozott veszteségeit rendre konszolidálja az állam, a magán intézményt semmi nem menti meg a csődtől. Meg kell fizetni és fizettetni a korszerű, igényes infrastruktúra létrehozásának vagy bérlésének, valamint fenntartásának költségeit – például ma már alap a nyáron is klimatizált váró- és vizsgálóhelyiségek. A munkatársak piaci bérét is kalkulálni kell, nincs hálapénz, ami kiegészítené a legális kereseteket. Az államihoz szokott betegek számára is feltűnő, hogy a magánrendelőkben mennyivel több call centeres, recepciós, asszisztens segíti a betegeket és orvosokat. De azzal is számolni kell, hogy a szakorvosi konzultáció legalább 30 perces, vagyis egy óra alatt két betegnél több nem fordul meg a rendelőben.

Mennyi az állami, mennyi a magán?

Míg az egészségbiztosítási alapból 36 ezer forint jár egy terhesség megszakításért az állami kórháznak, ugyan ez magánban 100 ezer forint körüli összeg. A mandula eltávolítás az előbbinél 99 ezer, az utóbbinál 150 ezer forint körül van. A korszerű képalkotó vizsgálatoknál (CT, MR) úgy kétszeres a két szféra közötti szorzó. A szülésnél ez a különbség könnyen a négyszeresére nőhet: az Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél a tarifa 108 ezer, magánban könnyen meghaladja a 400 ezer forintot is. (A kettő közötti különbséget persze igyekeznek áthidalni a szülő nők, nem egyszerűen hálapénz fizetésével, hanem az állami kórházban magánorvos fogadásával.)

Minden maradt a régiben

Az egészségügyben utoljára tíz évvel ezelőtt próbálták a tényleges költségek számbavétele alapján meghatározni a tényleges ráfordításokat, de a próbálkozás hamvába holt. Úgy tűnt, a legkevésbé az intézmények voltak érdekeltek az elemzés sikerében. Így minden maradt a régiben: az elszámolás sokkal inkább egyes szakmák lobbierejét, semmint a tényleges ráfordításokat tükrözi. Például a sebészet és a belgyógyászat régóta páriának számít a tb-finanszírozásban. A magán és az állami árak összehasonlítását az is megnehezíti, hogy az utóbbiak nem tartalmazzák az eszközök és épületek amortizációját, hiszen a beruházások – már ha csurran-cseppen belőlük – külön állami vagy uniós forrásból érkeznek.