Örökölt receptből cégbirodalom: így adták el a világnak a kínaiak a Tigris Balzsamot

A hazájuknak kényszerűen hátat fordító tengerentúli kínaiak (huacsiaók) Kanton után második legnagyobb tömege, csaknem egyharmada a délkeleti Fucsien tartományból indult, és főleg Délkelet-Ázsia felé hajózott. Az itteni Jungtingból elszármazott „migránsok” alighanem legismertebb vezérfigurája Aw Boon Haw (mai átírással Hu Wenhu). Még szüleinek hajója vetett horgonyt Rangúnban. Ám fiuk – fivéreihez hasonlóan – már ott, a mai Mianmarban látta meg a napvilágot, 1882-ben. A papa ez idő tájt nyitotta meg az „Örök Békesség Csarnoka” elnevezésű gyógyszertárát, ám 1908-ban elhunyt, két kisebb fia, kivált Boon Haw vitte tovább az üzletet.

Balzsamból bank és sajtóbirodalom

A gyógynövényekre szakosodott családból származó fiatalember azzal vált híressé, majd vagyonos emberré, hogy megörökölt receptek alapján megteremtette a „kínai világ” háztartásaiban nélkülözhetetlen, majd egyebütt is egyre ismertebbé vált Tigris Balzsamot. Később, az 1920-as években fölfutó cégüket áttelepítették Szingapúrba, ahol az idősebbik fiú bankot, majd saját sajtóbirodalmat hívott életre.

Aw Boon Haw

The China Weekly Review (Shanghai), 1931

Mert Aw Boon Haw a Tiger Balm révén addigra már hatalmas hírnévre tett szert. Eredeti földijeitől eltérően ő nem mezőgazdasági nagybirtokaiból gyarapodott, hanem speciális fogyasztási cikkük, a kámforos-mentolos „csodabalzsam” termelésével lépett a szupergazdagok klubjába. Hűtő hatású gyógykencéjét a fejfájástól a szédülésen és torokhuruton át az izommasszírozásig mindent kúráló szuperszerként reklámozta. Kínai nénikék bárminő panaszukra azonmód nyúltak a hatszögletű dobozka vagy a kerekded, számukra is tán talányos tartalmú tégely után.

Az Örök Békesség, vagyis Jung-an Tang patikából birodalom nőtt ki. A varázsszer értékesítését hamarosan már kínai, hongkongi, jávai, szumátrai és thaiföldi (akkor még sziámi) hálózatán keresztül terebélyesítette. Míg öccse, Boon Par (nevének jelentése a Nemes Párduc) irányította a gyártást, addig a báty, Boon Haw (a márka névadója, a Nemes Tigris) járta a világot, vitte a marketinget, a hálózatépítést. Hamar rádöbbent, hogy egyszerűbb „kigazdálkodni” a reklámkiadásokat, ha saját lapokat indít, ahol ingyen hirdetheti folyamatosan bővülő kínálatát. Így is történt. Újságjai évtizedeken át fennen hirdették a Balzsam – és a Tigris – sikertörténeteit.

Nem garasoskodott ugyanakkor a jótékonykodással – de hiszen ennek is vannak hagyományai a kínai diaszpórában. Iskolákat alapított, segélyező társaságokat támogatott – és persze fokozatosan bővülő médiabirodalmában gondoskodott eme tevékenység jóhíréről. Hongkongi gazdasági lapja, a Hong Kong Tiger Standard – már csak The Standard címmel – túlélte teremtőjét, de a köznyelv mindmáig „Tigrisként” emlegeti.

AFP / BISP

Az alapító atya pályája utolsó szakaszában négy közül kedvenc, második feleségével Hongkongba vonult vissza. Nem sokkal később, 1954-ben hunyt el. Megannyi gyermeke közül a tőle született (más híresztelések szerint fogadott) leánya, Sally Aw mutatta a legtöbb képzelőerőt az apai hagyatékból. A titokzatos asszonyt jobbára „Tigris Balzsam Hölgynek” vagy „kínai Howard Hughes-nak” titulálták. Ám az 1998-as ázsiai pénzügyi válság, amelynek az őt ért vádaskodások szerint egyik konspiratív okozója volt, alaposan kikezdte tekintélyét. Amíg képes volt egyben tartani, vezette a megmaradt sajtóbirodalmat, majd eladta.

Eladták, visszavették

Legfőbb cégét, a Haw Part (ez a Tigris Balzsam errefelé ismert neve) nem sokkal tőzsdére vitele után, 1969-ben a Slater Walker brit-ausztrál befektető cég vásárolta ki, hogy a zászlóshajót utóbb zavaros vizekre – egy nagy visszhangot kiváltó csalási örvénybe – navigálja. Az új tulajt utolérte a brit bankválság. 1993-ban az Aw-család újabb nemzedéke visszaszerezte az ellenőrzést régi jussa fölött. A cég önmaga régi árnyéka volt.

Ekkor az örökösen cívódó örökösök fejvadászok révén elorozták az egyik kényes versenytárstól, a Vicks VapoRubtól az új ügyvezetőt. A szakértelmét már bizonyító Han Ah Kuan megjelenése gyógyírt jelentett a vállalatnak. A Malajziában született, szingapúri MBA diplomával rendelkező új menedzser megújította a módszereket. Hírneves amerikai focisztárokat nyert meg a cég arcainak, de büszkék arra is, hogy az érzékeny művészvilágban is olyan híveikről számolhatnak be (és meg is teszik!), mint Lady Gaga és sokan mások.

Miközben Kínában és Malajziában is vannak termelő egységeik, a gyárigazgató alig visszafogott iróniával csak annyit jegyez meg: a ma már tökéletesen gépesített szingapúri üzemükben dolgozó mintegy száz alkalmazottnak „sohasem kell aggódnia amiatt, hogy bármiféle kór képes lenne megtámadni őket…” Ugyanakkor tapintatos gyógyászként kerüli, hogy kórképet állítson föl a riválisokról, a csaknem az övékkel egykorú Vicks termékeiről vagy a kései kistestvér, a több mint hasonló vietnami aranycsillagos kenőcsök hatásfokáról. De állítja, hogy miközben a Vicks (nálunk közismert nevén a Wick VapoRub) nagyjából 8,6 százaléknyi aktív hatóanyagot tartalmaz, míg az övéké eléri a 60 százalékot. A koppintókkal szemben olykor pereket indítanak – mondja az igazgató –, például a Thaiföldön lopakodó Leopárd Balzsamot és „hasonszőrű társait” nem kímélik.

Szingepúri reklám

AFP / BISP

A kiélezett verseny során termékskálájukat is kiterjesztették, elsőül a „hordható Tigris Balzsammal”, az egyre népszerűbb pomádés ragtapaszokkal, majd sportolóknak szánt bemelegítőkenőcsökkel, szúnyogcsípést megelőző flastrommal. A kor szokásaihoz igazodva egyik legújabb sikerportékájuk egy olyan nyak- és vállkence, amely a megszakíthatatlanul mobiltelefonálóknak kínál kapcsolásnyi gyorsaságú jobbulást. Termékeik tavaly már mintegy 100 országban voltak elérhetők. 2016-hoz képest 16 százalékkal többet, mintegy 66 millió balzsamot és egyéb csodaszert sikerült értékesíteniük.

Villa és giccspark

A diadalmenetet elindító néhai pátriárka egykor szebb napokat látott szingapúri villája a washingtoni Fehér Házat idézi. Amerikai építész tervezte. Belül kínai(as) szobrok olasz márványból, tiencsini szőnyegek, porcelánvázák, akváriumok. Akad itt minden, talán csak a jó ízlésnek nehéz a nyomára bukkanni. A kapcsolati tőkéjére büszke Tigris – jótékonysági célzattal – „Tigris Balzsam Kertekben” népszerűsítette cégét és termékeit Szingapúrban, Hongkongban és ősei földjén, Fucsienben. A hongkongi témaparkot később – miután leszármazottai túladtak rajta -, az új tulajdonos lebontotta. Ázsia leggazdagabb embere, Li Ka-shing a telket értékesebbnek ítélte az emlékhelynél…

A szingapúri Tigris Balzsam Kert viszont váltig népszerű turistacélpont maradt. Egyfajta történelmi panoptikumként kívánja szolgálni a nagyérdeműt, de bízvást nevezhetjük giccsparknak. Démonokat, állatokat, a kínai és maláj história legendás figuráit alkották itt meg – viaszból. Néhol véres ütközeteket, megütköztető jeleneteket mutatnak be, leginkább a kínai közízlés kiszolgálására. Talán csak az csitíthatja a messziről jött vándorokban a szörnyűségek okozta főfájást, hogy távozáskor enyhet adó megdermedt táncosnő int búcsút a látogatónak, aki bízvást előkaphatja balzsamos fioláját. Így tán a borzongató benyomások elillannak – akár a kámfor.