„Akkor fordítsa a tehenet fejjel lefelé, és tegye köré a fóliát! A forma balkezes, szóval a bal kezével tapintsa ki a lábát, a jobb kezével pedig kezdje el maga felé fordítva befordítani a fóliát – magyarázza Szloboda Gyuláné, Margó. És miközben ő már el is készült a fehércsoki boci becsomagolásával a Nestlé diósgyőri gyárának a közepén, én még mindig próbálom felfogni, mit is mondott az imént.

Persze olyan vagyok, aki karácsony táján annak örül a legjobban, hogy legalább a csokiformákat gyárilag becsomagolták, és azokkal nem kell bíbelődni – Margó ehhez képest áprilistól szeptemberig csokimikulásokat von be a finom alumíniumfóliával, karácsony után pedig folytatja a húsvéti édességekkel. És ha nem érezném magam eléggé megszégyenülve, Margó, miközben csomagol, oda se néz; azt mondja, csak az állat bütykét kell kitapintania a fólián keresztül, onnantól már megy is a dolog.

Fazekas István

A kitapintás mögött azért harminc év rutin van, és megszámlálhatatlan forma: a próbagyártásban készülő termékek mind az ő kezén mennek át, de vannak olyan üreges csokoládék, amelyeket sorozatgyártásban is csak kézzel lehet csomagolni. A bárányok, nagyobb gömbök ilyenek – és a gyors mozdulatokkal a fóliába rejtett, a brit piacra készülő boci is, amely némi fényesítés után olyan ragyogó szemekkel várja a sorsát, mint egy szépségverseny udvarhölgyei.

A Nestlé egyetlen, kizárólag üreges csokoládéformákat gyártó üzemébe látogattunk el, és a kemény mínuszokban nehéz ugyan erre asszociálni, de itt már a húsvéti nagyüzem vége felé járnak; mindenfelé tojások, tyúkok és nyulak jönnek le a gépsorokról.

Az egyik mellett mindjárt választ kapunk arra a kérdésre is, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Mivel egy termetes csokicsirkébe (amúgy drazséval töltött) csokitojást töltenek, amely előző nap készült, Diósgyőrben mindenesetre a tojás.

Fazekas István

Az üreges csokoládéformák gyártása ezen a felfedezésen – és természetesen a formák egymásba töltésén – túl sok újat nem tartogat a húszas évek óta, amikor először készítettek Magyarországon ilyen édességet. A készítést természetesen egyre inkább gépesítették, ám a módja azóta sem változott: a centrifugális erő „tapasztja” a forma belső szélére a folyékony alapanyagot, ez adja meg termék formáját. A diósgyőri üzemben még működnek 50-60 éves gépek is, Ujjobbágy Miklós, gyárigazgató-helyettes azt mondja, a kisebb termékekhez megfelelő karbantartással még remek szolgálatot tesznek a német Otto Hänsel cég masinái.

A csibe születése 

De nézzük az elejétől! A csokicsibe először gipszfiguraként születik meg, ez alapján készül a műanyag negatív forma, amelynek a belsejében elnyeri majd az alakját.

A csokoládé kész masszaként érkezik a diósgyőri gyárba, jobbára a Nestlé csehországi egységéből, de vásárolnak és szállítanak ide a Barry Callebaut cégtől is. Az alapanyag a kamionból a temperáló berendezésbe kerül. Erre az eljárásra azért van szükség, hogy a kakaóvaj kristályszerkezete ideálissá váljon – ez szükséges ahhoz, hogy a készülő termék is megfelelő minőségű, szilárd és roppanós legyen. A temperálóból csövön keresztül kerül a fűtőalagútba a csokoládé, innen pedig az adagolóba.

Fazekas István

Diósgyőrben itt lépnek be az emberek: a gépek többségénél ugyanis még lábbal irányítják az adagolót – a kimért mennyiségű csokoládé így kerül az összecsukható forma egyik felébe. A következő lépés a rázás: az összezárt formát egy gép forgatja és rázza, amíg a csokoládé fel nem tapad a belső falra. Egy egyszerű csibe ekkor már el is készülne, itt azonban még kettéválasztja a gép, belehelyezik a tojást, majd a felmelegített pereménél újra összeilleszti a gép és össze is nyomja – mintha mi sem történt volna. A kész csibék aztán hűtőpályán folytatják útjukat a csomagoló felé, ahol a fóliába, majd díszdobozba kerülnek.

Hímes tojás csokiból 

Kivéve azt a néhányat, amelyik a másnapi teszt áldozata lesz. A bírálatot minden reggel négyen végzik, ők az üzem dolgozói közül kerülhetnek ki egy képzés után. Koós Katalin élelmiszer-biztonsági vezető mutatja a feladatukat: először azt nézik, megfelelő-e a termékek színe, utána összetörik őket – a roppanás hangja is árulkodó. Csak ezt követően jutunk el a kóstolásig, aminek szintén megvan a maga módja – szép lassan kell ízlelni a csokoládékat, és arra kell figyelni, megfelelnek-e a sztenderdnek – magyarázza.

Fazekas István

„Itt úgy vigyázunk rájuk, mint a hímes tojásra” – mondja pár (határozott mozdulattal feltört) csokitojás felett Koós Kati. „Néha meglátom, hogy a boltban a csokit a hűtő mellé teszik, ahol árad rá a meleg, és elkeseredem” – teszi hozzá.

Aztán azt is elmondja, mit kell tennünk, hogy a csibe egészségesen vészelje át a szezont: nem árt, ha nem törjük össze, nem tesszük ki az ablakba, de azon túl, hogy az ideális tárolási hőmérséklet 18 fok, attól nem lesz baja, ha hűtőben tartjuk. Már azért is, mivel a közvetlen fény sem tesz jót a csokoládénak.

A reggeli tesztnél nem csak kóstolják a készterméket, de csomagolva is megnézik: a bocim láttán Kati csak annyit jegyez meg, a címke nélkül semmiképpen nem menne át a vizsgálaton, de egy kis fényezés azért segítene rajta. A csámpásan álló szemekről most nem beszélünk.

Fazekas István

Macival töltött maci 

A kézzel vagy géppel csomagolt csokikat 20-24 országba szállítják. Margó kezéből jutottak már el termékek Brazíliába, Ausztráliába, Szingapúrba és Dél-Afrikába is. Ujjobbágy Miklós szerint azért is jó, hogy a diósgyőri gyár a Nestlé egyetlen ilyen gyára, és nemzetközi piacra gyártanak, mivel külföldön nem kizárólag a húsvéti és karácsonyi ünnepekhez köthető az üreges figurák eladása. Így a termelési folyamat több héttel kitolódik, és pár hét híján szinte folyamatos.

A termékek között vannak focilabdák, kismacival töltött vagy tütüben parádézó csokimedvék és Baci bonbonnal töltött tojások egyaránt, de korábban Disney-figurákat is készítettek itt. A korábbi gyártást bemutató vitrinben glédában áll a hét törpe, a tetején pedig büszkén néz előre egy Oscar-szobor – az aranyszínű bevonat alatt természetesen csoki van.

Fazekas István

Korábban azért Magyarországon sem csak a húsvéti és karácsonyi hagyományos figurákhoz kötődött a műfaj: idősebbek emlékezhetnek még a csokiból készült újévi malacra és kéményseprőre, ami teljesen eltűnt a piacról – mondja az üzemvezető. A Szegeden született Margó pedig a legszívesebben a csoki szegedi papucsra emlékszik vissza a ma már csak vitrinben létező figurák közül.

Balaton Diósgyőrben 

A vitrin azonban régebbi kincseket is őriz Diósgyőrben, ahol 1950-ben kezdtek építeni ételgyárat, ám az túl nagynak bizonyult, ezért a beruházást akkor leállították. A termelés végül 1962-ben, a Magyar Édesipari Vállalat Szerencsi Csokoládégyárának telephelyeként indult el. Eleinte a figurákon kívül ostyák, drazsék, bonbonok és nugátok is készültek itt – innen indult például máig sikeres útjára a Balaton szelet.

Az ostyagyártást 1978-ban helyezték át a Győri Keksz- és Ostyagyárba, emiatt a termelés is jelentősen visszaesett, az éves ötezer tonna helyett a nyolcvanas években 2-3 ezer csokoládé készült itt. Ennek a túlnyomó többségét tették ki a figurák, a nyolcvanas évek közepétől ugyanakkor itt gyártották a nagy narancssárga pöttyről felismerhető diabetikus táblákat is.

Ujjobbágy Miklós mesél a gyár történetéről

Fazekas István

A Nestlé nem sokkal a rendszerváltást követően érkezett. A svájci cég, amely termékeivel korábban is ismert volt Magyarországon, 1991 áprilisában vette át a szerencsi és a diósgyőri gyárakat. Előbbiben azonban csoki helyett italporok gyártásába fogott – Európában itt készültek például először a Nescafé 3 in 1 kávéporok, de a Nesquik Optistart kakaóitalpor is innen kerül a boltokba –, Diósgyőr pedig a cégcsoport egyetlen, kizárólag üreges csokoládét készítő üzemévé avanzsált.

Ez is magyarázza, hogy amíg számtalan, a szocializmus idején óriásira növesztett magyarországi gyár termelése a töredékére esett vissza mára, a diósgyőriek lassan megduplázzák a nyolcvanas évek teljesítményét: 2017-ben már 4300 tonnányi késztermék került ki az összeilleszthető formákból. Ez egyébként csaknem a kétszerese a 2010-es termelésnek is.

Fazekas István

A gyárban – egy 2014-15-ben végrehajtott beruházásnak köszönhetően – folyamatosan nő a létszám is: most 390 állandó és 350 szezonálisan alkalmazott munkatárs dolgozik itt. A kezük alól 293 féle termék kerül ki, ami 59 különböző formát jelent, a legkisebb ezek közül 9 grammos, a legnagyobb pedig 21 dekát nyom.

Volt persze ennél jóval nagyobb is: a méteres csokimikulás ma már szintén csak fotón létezik, de Margó még emlékszik arra, milyen is volt, mikor egy félkilós darabbal nézett farkasszemet azon a csomagolóasztalon, ahol rajtam kifogott egy alig ötdekás csokiboci.