Céges bankkártyák – Hogyan osszunk?
Folyamatosan bővül a céges bankkártyapiac. A kínálaton egyre inkább látszik, hogy a neobankok megjelenése versenyre készteti a hagyományos bankokat is.
A repteret üzemeltető Lagardere-csoport, Franciaország egyik legnagyobb üzleti birodalma, most a vendéglátóhelyekre tesz.
Elég volt a világ minden táján meglévő gyorséttermekből, csináljunk valami egyedi franciát
– adták ki a jelszót. És az ötlet működni látszik: már három Michelin-csillagos séf is éttermet nyitott a Charles de Gaulle reptéren. Legutóbb Thierry Marx, a francia tv-műsorokból tízmilliók által ismert és kedvelt séf települt ki a reptérre, ahol megnyitotta a Le Teppan nevű éttermet. Reggel hattól este 10-ig van nyitva a vendéglő, egy ételsor ára 26 euró. De: ez nem hagyományos vendéglő: itt egy betérő vendég maximum fél órát tölt el. Egy nívós párizsi étteremben egy étkezési időszakban 35 komplett menüvel számolnak, a vendégek hosszasan elüldögélnek, és a lényeg a minőség. De a repülőtéren reggel hattól este tízig 900 vendég fordul meg, és többnyire sietnek, hogy ne késsék le a gépet. Tehát gyorsan elkészíthető ételeket kell produkálni, viszont Michelin-csillagos színvonalon.
Ez olyan, mintha a divattervezők királya, Karl Lagerfeld a H&M vagy C&A áruházaknak szállítana 10 eurós cuccokat
– mondja Thierry Marx. De nem ő az első gasztronómiai király, aki a reptéri bizniszbe szállt be. A Roissy reptéren már két éve működik az „I love Paris” nevű étterem, amely már több nemzetközi díjat is kapott az angolszász kulináris sajtótól. Ennek tulajdonosa Guy Martin, aki a párizsi belváros egyik legpatinásabb vendéglőjének, a „Le Grand Véforur”-nak a sztárséfje. Nála is 25 euró egy gyors menü a reptéri éttermében, amely egy szendvicsbár helyén nyílt.
Persze a csillagos séfek csak a nevüket adják a reptéri éttermekhez, igaz, ott is jól képzett, de inkább a tömegtermelésre szakosodott szakácsok dolgoznak. A párizsi légikikötőt üzemeltető társaság 2020-ra legalább nyolc Michelin-csillagos éttermet remél Európa második legnagyobb repterére. A cél az, hogy a tranzitutasok azért válasszák Párizst átszállóhelyként, hogy ott egy igazán jót egyenek, ráadásul nem is csillagászati összegért. Persze minél többet költ a vendég, annál jobb a reptérnek és a csillagos vendéglőknek. Igaz, olyan elképesztő pénzszórásra, mint amilyet nemrég egy orosz, vélhetően dollármilliomos utazó produkált, nem számíthatnak rendszeresen: az orosz utas potom 12 ezer eurót költött az ebédjére és a kísérő italokra, miközben az átszállásra várt.
