Mackónadrágos nemzeti focikapusunk, habár már nem válogatott, mesteri védés közben Mészáros-féle ásványvízzé lényegül át a felcsúti Pancho Arénában. Nehéz lenne kihámozni, hogy pontosan mi az üzenete a Vivienvíz reklámfilmjének, ám a 20 másodperces képsor tagadhatatlanul magán hordozza a (majdnem) leggazdagabb magyar cégbirodalmának jegyeit: provincializmus a nemzeti árukapcsolás rendszerében. Mészáros Lőrinc egy felszámolási eljárásban szerezte meg az ásványvíz-palackozót, amely hamarosan addigi forgalmának többszörösére kapott állami megrendelést, és ebből már reklámra is futotta. Persze nem másutt, mint a világ közepének számító felcsúti focistadionban. A Vivienvíz még kevésbé felkapott, mint például a Szentkirályi, de a bicskei ásványvíznek nemcsak a MÁV 6 millió palacknyi ingyenes vízosztása jelent biztos piacot, hanem a Mészáros neve alatt futó szállodalánc, a Hunguest Hotels is, ahol tavaly 404 ezer vendég 1,4 millió vendégéjszakát töltött.

A gázszerelő nevét akkor ismerte meg az ország, amikor építő- és szerelőipari vállalkozásaival letarolta a közbeszerzési piacot, és így – az első Orbán-kormány idején felfutott Vegyépszer, majd a második Orbán-kormány alatt triumfáló Közgép nyomdokain – a legaktívabb szereplője lett a fideszes körök eredeti tőkefelhalmozásának. Ma azonban a Mészáros és Mészáros Kft. vagy az R-Kord már a birodalom kisebb cégei közé tartozik. Létszámát és forgalmát tekintve a Mátrai Erőmű és az MKB Bank a két legfontosabb Mészáros-befektetés, amelyek a médiaportfólióval megerősítve szervesen illeszkednek Orbán Viktor kormányzati stratégiájába.

Az erőmű – az importált energia arányától függően – az évi áramfelhasználás 15–20 százalékát termeli meg, és ezzel a paksi atomerőmű után a legfontosabb hazai energiaforrás. A mátrai és a paksi kibocsátás ráadásul kiválóan összehangolható, ha a döntések egyetlen központban születnek meg. A profit pedig igény szerint irányítható a haveri zsebbe vagy az állami büdzsébe, attól függően, hol van szükség további önkényes pénzosztogatásra. Hasonló a helyzet az MKB Bankkal. A magyar kézben lévő pénzintézetek arányának növelését Orbán már sokszor megindokolta, az MKB pedig ennek értelmét is jól illusztrálja. Az állami kézben eltöltött néhány hónap alatt megtisztították a bankot a bedőlt projektektől, s már indulhatott is az addig értéktelen ingatlanok és más vagyontárgyak kimazsolázása. Az így már nyereségessé vált bank pedig éppen Mészáros Lőrinc tulajdonába került, ahol – a többi állami és államhoz közeli bankhoz hasonlóan – újabb milliárdos felvásárlások és befektetések finanszírozója lett. A CIG Pannónia Életbiztosító további több tízezer ügyfelet jelent Mészároséknak a pénzügyi területen.

A média birtoklása pedig nem csak a politikai üzenetek sulykolására alkalmas: a már-már korlátlan reklámfelület a vállalatbirodalom üzleti érdekeit is jól szolgálja. A vidéki lapok több mint 250 ezres példányszáma és a Mediaworks honlapjainak napi 365 ezres látogatottsága még akkor is legalább félmillió ember elérését teszi lehetővé, ha a kormánypropagandától megcsömörlötten sokan lemorzsolódnak. Habár félszázalékos közönségarányával az Echo TV-t mindössze néhány tízezer ember nézi, az olyan gyöngyszemek, mint a kecskeméti Gong Rádió menekültellenes hirdetései, legalább 700 ezer hallgatóval számolhatnak, hiszen a tulajdonosváltás óta „megnyúlt” rádióhullámoknak köszönhetően a kiskunsági adás már a budai hegyek között is fogható.

A Mészáros-birodalom alattvalóivá avanzsálhattak az elmúlt hónapokban azok is, akik a tokaji borkultúra hívei, és azok is, akik felültek a kormány lakásépítést ösztönző programjának. Az üzletember érdekeltségébe került borászatok közül a Dereszla és a Henye együttesen már évente 700 ezer üveg bort palackoz, ami több százezer egyedi fogyasztót jelent. Az ismert nyílászárómárka, a Fenstherm gyártóját formálisan a fiatalabb Mészáros-generáció vásárolta meg, így már a csodagázszerelő három gyermekének ügyfélköre is több százezres. A nehéziparhoz sorolt Wamsler a csődbe ment brókerház, a Buda-Cash öröksége, amely hogy, hogy nem, kikerült a bűnügyi zárlat alól, így az európai kandallógyártás 8 százalékát adó cég is a Mészáros családot gazdagítja. A Wamsler termékei között nagymamáink konyhájának elmaradhatatlan kelléke is fellelhető: a fa- és széntüzelésű Salgó sparhelt hagyományőrző változata több mint félmillió forintot kóstál, modernizált verziója pedig egymilliónál is drágább.

Habár a turizmus alapvetően nem stratégiai ágazat, a kormányfői akarat könnyen azzá teheti. Különösen, ha a háttérből Orbán lánya, Ráhel ezt súgja, pontosabban szakértőként szabadidejében ezt tanácsolja. Ráadásul az állami költségvetés is több százmilliárd forinttal támogatja az idegenforgalom fejlesztését. A folyamatosan gyarapodó szállodacsoport mellett tucatnyi balatoni kemping is Mészáros Lőrinc kezében, azaz a tőzsdei Konzum-csoport kezelésében van. Ebbe a vállalatbirodalomba tartozik immár az Appeninn vagyonkezelő holding is, amely az Opus pest-belvárosi, Révay utcai irodaházával együtt 25 ezer négyzetméternyi irodát és 90 ezer négyzetméternyi ipari ingatlant ad bérbe. A Konzumra és az Opusra az jellemző, hogy inkább egy központi akaratot testesít meg, profi befektetési tanácsadókkal, vagyonkezelőkkel felvértezve.

A Mészáros család privát szféráját ugyanakkor a tőzsdén kívül maradt jószágok testesítik meg – felcsúti origóval. Ilyen például a Búzakalász 66, a Mészáros Gasztro vagy a Puskás Ferenc Sport Hotel. Az Opushoz tartozó tiszapüspöki izocukorgyár, a Kall Ingredients azonban érezhetően egy nagyobb játszma része. Amikor Mészáros megjelent a cégben, a projekt 9,2 milliárd forint állami támogatást és további 35 milliárd forint hitelt kapott, például az állami Eximbanktól és az MKB-tól. A Kall stratégiai jelentőségét az adja, hogy az európai izocukor-szükséglet egyharmadát tudja kielégíteni. Ehhez képest akár kiábrándítónak is tűnhet, hogy a Mészáros-cégek által megművelt birtok nagysága alig éri el az egykori arisztokrata birtoktestek alsó határát. A 12 500 hektár alig öt százaléka annak, amennyit a harmincas években a legnagyobb földesúr, Esterházy Pál magáénak mondhatott. A Mészáros-farmok termékeivel mégis nap mint nap találkozni lehet. Kétszázezer tyúkjuk például évente átlagosan hat tojással ajándékozza meg az ország minden egyes lakosát. 

A cikk eredeti, teljes változata, a HVG 2018.20. számában jelent meg, Madárnak néznek címmel.