Szegény gazdagok, most aztán tényleg főhet a fejük, a miénk pedig fájhat

A globális gazdaság lelassul, mert mindenki félti a pénzét 

Ez a legrosszabb forgatókönyv, mert ez sok ország számára gazdasági krízist jelenthet." A befektetők a piacot figyelik és a jövőt is ennek alapján ítélik meg"- nyilatkozta a New York Times-nak a Wharton Business School tanára. Itay Goldstein szerint a reálgazdaság pórul járhat, ha a befektetők nem mernek költeni, mert félnek. Pedig a Wharton Business School egykori diákja, egy bizonyos Donald Trump nem teljesít rosszul a gazdaságban.

50 éve nem volt ilyen alacsony a munkanélküliség az USA-ban

Szeptember 20-án még úgy látszott: Trumpnak bejött minden. A tőzsde 10%-os átlagos profitot ígért, a NASDAQ, a high tech papírok piaca 15%-ot, a nyersolaj kitermelés pedig 20%-ot. Mindenki dörzsölte a tenyerétt, de ekkor kiderült: a kereskedelmi háború Kína ellen alapjában felforgathatja a globális gazdaságot. Szinte szempillantás alatt eltűntek a profitok. Közben viszont a központi bankok befejezték a quantitative easing (mennyiségi lazítás) programokat, melyek addig a növekedést támogatták. Csütörtökön jelentette be ezt Mario Draghi, az EKB elnöke, a Fed pedig már korábban megtette. Az amerikaiak megkezdték az óvatos kamatláb-emelést. Az eredmény: 370 milliárd dollár tűnt el az USA kötvény piacáról.

A hátszélből ellenszél lett

Így értékelik azok a szakértők, akik a New York Times-nak nyilatkoztak. A kínaiak viszont úgy vélik, Trump lőtte lábon magát, amikor megindította a kereskedelmi háborút ellenük. A Nikkei Asian Review elemzi, hogy miért: a két óriás között szinte szimbiózis alakult ki az elmúlt évtizedekben. Ennek következtében nem okozhatnak károkat egymásnak anélkül, hogy saját maguk is ne veszítenének sokat. Egyik példája a Nikkei Asian Review-nak az acélipar: a kínaiak felvásároltak több amerikai óriást. A bevezetett büntetővámok miatt viszont ezek az Egyesült Államokban működő kínai cégek csak felárral kapják meg a saját félkész termékeiket Kínából. Ez nyilvánvalóan inflációs tendenciákat erősít az amerikai gazdaságban. Arról nem is beszélve, hogy a kínaiak szépen csendesen eladogathatják hatalmas amerikai államkötvény portfóliójukat. Mert Peking sem áll jól. Bár a China Daily arról ír, hogy szépen teljesít a külkereskedelem az amerikai büntetővámok ellenére, de a valóság nem ilyen rózsás. A statisztikusok Kínában a hatalom kiszolgálását tekintik fő feladatuknak, vagyis általában igyekeznek jó hírekkel szolgálni. A South China Morning Post viszont megírja - a Nikkei Asian Review-hoz hasonlóan- hogy sok gyárban kényszerszabadságra küldik a dolgozókat.

Három hónapos kényszerszabadság

Már most kiadják a Holdújévi szabadságot sok kínai gyárban, mert nincs megrendelés. Csakhogy a Holdújév csak jövőre van. Ami még nagyobb baj: nem fizetik ezt a szabadságot. Ez óriási csapás a dolgozók családjára, amely általában erre alapozza az egzisztenciáját. Igaz, hogy a cégek igyekeznek megkímélni a városi dolgozókat és a falusi vendégmunkásokat küldik haza. Ez a hatalmas tömeg az igazi proletariátus Kínában, ahol mindig elsőként rajtuk csattan az ostor. Ők illegálisan élnek a városokban, ahol ezért nem jár nekik állami egészségügyi vagy oktatási szolgáltatás. Mindezt a piaci áron kell megszerezniük. Nekik ezért a munkabér létfontosságú. Ha elveszítik, akkor mehetnek haza falura nyomorogni. Ebben a helyzetben folynak a globális gazdaság számára sorsdöntő amerikai-kínai kereskedelmi tárgyalások.

Azokra is körülbelül éppúgy három hónap van, mint amennyire kényszerszabadságra küldik a dolgozókat Kínában. A tárgyalások titkosak. A hírek szerint egyelőre csak a menetrendet egyeztette Liu Ho miniszterelnök helyettes két amerikai partnerével, Steven Mnuchin pénzügyminiszterrel és Robert Lightizer-rel. Egyikük a távozó, a másik az új főtárgyaló. Alapos aprómunkára lesz szükség - írja a Pekingben megjelenő China Daily, ahol egy nyugdíjas miniszterhelyettes közli, „tévednek az amerikaiak, ha azt hiszik, hogy kényszerhelyzetben engedni fogunk nekik”

A globális gazdaság két meghatározó óriása birkózik egymással. Az eredmény enyhén szólva bizonytalan. Így érthető, ha a New York Times azt tanácsolja: miután sem a részvényekben, sem az államkötvényekben, sem az aranyban, sem pedig a nyersanyagokban nem lehet bízni, ezért a befektetők lehet, hogy akkor járnak a legjobban, ha matrac alatt tartják a pénzüket.