szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Elvont fogalomnak tűnik a minőségirányítás, pedig nem az: a kifejezés olyan vállalatirányítási rendszert takar, amely a minőséget helyezi a középpontba, hogy a lehető legmagasabb szinten elégítse ki a termékek-szolgáltatások vásárlóit.

„Ha az orvos operációt végez egy nemesemberen, és ezzel a nemesember halálát okozza, vagy ha a szemüreg műtétje során a beteg elveszti a látását, vágassék le az orvos egyik karja” – Hammurápi babilóniai király közel négyezer éve kőbe vésett törvénykönyvében így fogalmazta meg a történelem első, írásban megmaradt minőségbiztosítási szabályát.

Egyiptomban a fáraók bebalzsamozása zajlott szigorúan meghatározott szabványok szerint, s végül az egész folyamatot figyelemmel kísérő főellenőr igazolta pecsétjével, hogy az istenkirályt felkészítették a túlvilági utazásra. A Római Birodalomban mintegy száz, különféle termékek előállítására vonatkozó írásos szabványt tartottak számon, s bár a kora középkor jelentős kulturális visszalépést jelentett Rómához képest, a minőség iránti vágy akkor is tovább élt. Több templomépítésnél például az állványok eltávolítása előtt a főhajó közepére állították az építőmestert: ha valamit elszámolt vagy elrontott, az életével fizetett a hibáért.

Míg a középkori céhekben nem volt szükség külső minőség-ellenőrzésre – a pályájukat tanoncként kezdő tagok folyamatosan tanultak, s mestervizsgán kellett számot adniuk a tudásukról –, a manufaktúrákban, majd az első gyárakban már különvált a termelés és az ellenőrzés. A munkamegosztás miatt az alkalmazottak csupán részfeladatokat láttak el, és már nem is voltak olyan jól képzettek, mint a céhmesterek. A manufaktúrákban és a gyárakban a beérkező alapanyagokat és a végtermékeket is ellenőrizték, ám az egymástól független üzemek nem feltétlenül bíztak meg egymásban, így maguk is megvizsgálták a mástól vásárolt, náluk alapanyagnak számító termékeket.

A XVIII. század elején az újító orosz cár, Nagy Péter állított össze sajátos hangú minőségirányítási rendszert, miután felháborította, hogy a tulai fegyvergyár használhatatlan fegyvereket és lőszert sózott a hadseregre. A tulajdonost, Kornyila Beloglazovot megkorbácsoltatta és többéves kényszermunkára ítélte, a gyárba pedig állami alkalmazásban lévő minőségellenőröket küldött, akik éjjel-nappal figyelték, rendben folyik-e a gyártás. „Az új tulajdonos, Nyikita Gyemidov minden használhatatlan puska után kapjon 25 korbácsütést, a főellenőrt pedig addig üssék, amíg eszméletét nem veszíti” – parancsolta a cár.

A brit uralkodóház egyik hivatalos szállítója a londoni Ede&Ravenscroft szabóság. A címke kötelez

A minőség-ellenőrzés és -irányítás a modern gyáripar kialakulásával indult valóban gyors fejlődésnek. Az üzemekben – ahol a hatalmas mennyiség miatt már nem lehetett valamennyi elkészült terméket ellenőrizni – megjelentek a külön minőség-ellenőrző osztályok (meo), ahol a munkatársak a többezres gyártási sorozatokból kiemeltek néhányat, s azok bevizsgálásából vontak le matematikai alapú statisztikai következtetéseket. Ebben a korszakban zajlott le a minőségirányítás egyik legfontosabb változása: már nem a vétkesek megbüntetése volt a fő cél, hanem a gyártási folyamatok hibáinak felismerése, illetve a selejt megelőzése. A meósok elkezdték megfigyelni a gépeket, s rájöttek például arra, hogy a présszerszámok kopása miatt nő a selejt aránya. Azt is felismerték, hogy a hibák túlnyomó többsége néhány gépen, illetve néhány termelési szakaszban keletkezik, az általában hibamentes gyártási szakaszokra felesleges időt és pénzt pazarolni.

A másik nagy változás az egyes iparágakra vonatkozó, illetve általános minőségbiztosítási szabványok kidolgozása volt. Ennek az volt a célja, hogy a megrendelők megbízhassanak a minőségbiztosítások rendszerében részt vevő beszállítókban, s így megspórolhassák a drága és párhuzamos ellenőrzési láncokat.

©

A szabványokat kidolgozó legnagyobb nemzetközi tömörülés, a genfi székhelyű Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 1947-ben alakult meg, s mára 161-re nőtt a munkájában részt vevő államok száma. Az ISO ugyan már 1951-ben közzétette első szabványait, ám a minőségbiztosítással és -irányítással foglalkozó csak 1987-ben jelent meg: ez volt a sokat emlegetett ISO 9000. Amely után jött a többi különféle minőségbiztosítási és irányítási szabvány, köztük a leggyakrabban alkalmazott ISO 9001-es.

Az általánosan, azaz nemcsak az iparban, hanem a közigazgatásban, a kormányzatban vagy akár a nonprofit szektorban is alkalmazható ISO 9000 szabványsorozat a Nagy-Britanniában az 1970-es évek végén kidolgozott BS 5750 szabványon alapult. Az egységes brit minőségügyi rendszert az után alkották meg, hogy egy néhány évvel korábban készült tanulmány megállapította: a nem megfelelő minőségű termékek okozta kár eléri a szigetország GDP-jének a 10 százalékát. Az ISO 9000 szabványcsaládot az Európai Közösség is átvette, Magyarország pedig 1991-ben MSZ EN 29000 néven ismert szabvány alapján kezdte el alkalmazni.

A minőségirányítás rendszerében a munkafolyamat valamennyi résztvevője előre kidolgozott és jóváhagyott utasítások alapján végzi a tevékenységét, a munkaadó pedig szavatolja, hogy a munkavállaló jóváhagyott eszközökkel dolgozik. A munkafolyamatokat állandóan megfigyelik, s az eredmények ismeretében továbbfejlesztik a szabályozást. A minőségbiztosítás egyik legfontosabb eleme az állandó dokumentálás, az egyik fő jelmondat szerint amit nem dokumentáltál, az meg sem történt.

AZ ISO-szabványok után jöhet el a teljes körű minőségirányítás (TQM) korszaka. Míg az ISO 9000 egy olyan vállalati alrendszer, amely a különféle szervezeti egységek munkájának koordinálásával szavatolja az állandó jó minőséget, a TQM inkább egy olyan vállalatirányítási filozófia, amely folyamatosan támogatja a fejlődést. A TQM térnyerésének hátterében az élesedő piaci verseny áll: a minőség már egyre inkább alapfeltétele a termék vagy a szolgáltatás eladhatóságának, s további fejlődést csak úgy lehet elérni, ha az egész szervezet tevékenységét a minőségcentrikusság jellemzi. A TQM abban is különbözik az ISO-rendszerektől, hogy ott nincs kívülálló tanúsító, a vállalat vezetői – akik beindították és működtetik a TQM-et – önállóan értékelik az elért eredményeket.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!