Kíváncsi, hogy él egy igazi milliárdos? Csak a luxusautók kitesznek hat emeletet

A felsőbb emeleteket függőkertek és luxuslakások foglalják el, lejjebb hat szinten a család autóparkja pihen, a csaknem az egész földszintet elfoglaló bálterem a vendégeké, a 170 méter magas torony föld alatti részén edzőterem és futballpálya is helyet kapott. India valaha épített legdrágább, több mint egymilliárd dollárba került épülete, az Antilia az ország leggazdagabb üzletemberéé, Mukes Ambanié, egyben Mumbai és a felső tízezer jelképe is. India milliárdosait nem lehet nem észrevenni, nemcsak a hazájukban, hanem a világ drága szórakozóhelyein és luxusüdülőiben is feltűnnek extravagáns költéseikkel, életstílusukkal.

AFP / Indranil Mukherjee

Az indiai társadalom vagyonos rétege gyorsabban nő, mint a globális átlag. A multimilliomosok (az 5 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkezők) az utóbbi öt évben 56 százalékkal lettek többen, ami majdnem háromszor gyorsabb ütem, mint a világ átlagáé. A Knight Frank londoni tanácsadó cég idei jelentése szerint az indiai multimilliomosok tábora a következő öt évben 71 százalékkal fog gyarapodni. Tavaly majdnem háromezer volt az ultragazdag kategóriába sorolt, legalább 50 millió dolláros vagyonnal gazdálkodó indiaiak száma, ami az utóbbi fél évtizedben 56 százalékkal emelkedett.

A Forbes amerikai gazdasági magazin 2017-es milliárdoslistáján pedig már 119 indiai szerepelt, míg az előző évben 84, jó két évtizede pedig mindössze kettő. A Világbank szerint 2016-ban az indiai GDP 2300 milliárd dollár volt, és amikor Kína tíz évvel korábban elérte ezt a gazdasági méretet, mindössze 10 milliárdosra lehetett büszke. Az indiai milliárdosok a Forbes szerint együttesen 440 milliárd dollár fölött rendelkeznek, ami az USA-t és Kínát kivéve több, mint bármely más ország milliárdosainak az összvagyona.

Mukesh Ambani (L) felesége, Nita Ambani (C) és fia, Anant Ambani

AFP /Indranil MUKHERJEE

India egyes demográfusok szerint már a világ legnépesebb országa, megelőzve az 1,4 milliárdos Kínát, és lassan a harmadik legnagyobb gazdaság lesz vásárlóerő-paritáson számolva. De az utóbbi majd három évtized elképesztő ütemű gyarapodása – az évi átlagos növekedés 2004 és 2014 között meghaladta a 8 százalékot – rendkívül egyenlőtlenül terült szét a társadalmi rétegek között. Míg 1980-ban a leggazdagabb 1 százalék a nemzeti jövedelem 7 százalékát tudhatta a magáénak, addig 2014-ben már a 22 százalékát. Százmilliók kerültek ki a szegénységből, és tehetős középosztály is kialakult, de a lakosság alsó 50 százalékának részesedése a nemzeti jövedelemből a 2004-es 23 százalékról egy évtized alatt 15 százalékra zsugorodott. Az utóbbi majd száz évben most a legmagasabb a jövedelmi egyenlőtlenség, amely területileg is jellemző: a három leggazdagabb szövetségi állam (Kerala, Tamilnádu és Mahárástra) átlagpolgára háromszor jobban él, mint a három legszegényebb államé (Bihár, Uttar Prades és Madhja Prades).

AFP / Indranil Mukherjee

India társadalma az 1947-es függetlenné válás előtt is rendkívül sokrétegű volt a kasztrendszer, az etnikum, a vallás és a vagyon alapján. Nemcsak a brit gyarmatosítók, de a feudális monarchiák élén álló maharadzsák is leigázták a népet. Az 1947 utáni, főként a baloldali Kongresszus Párt által irányított évtizedekben valamelyest csökkent a jövedelmi szakadék, igaz, főként azért, mert a zárt szocializmus nem engedte, hogy az elit túlságosan megtollasodjon. A függetlenség első három évtizedében csak „hindu növekedési rátának” nevezték az évi átlagos 3 százalékos gyarapodást, a gazdaságot szabályok, adók, külső és belső vámok szorították kalodába. Az indiai állam pénzügyi válsága arra késztette azonban az újdelhi kormányt, hogy 1991-ben példátlan gazdasági reformokat indítson el. A máig tartó dereguláció, az egyre szabadabb verseny és a külföldi tőke beáramlása lebontotta a régi rendszert, és megszületett az új.

Az indiai átalakulásról szóló, nemrég megjelent könyvében James Crabtree rámutatott, hogyan deformálta Indiát a fejlődéssel együtt járó korrupció és az urambátyám-kapitalizmus.

AFP / Dibyangshu SARKAR

Az évezred első évtizedében a beruházásokat szinte kizárólag a magántőkések hajtották végre, az iparmágnások és a konglomerátumok India gazdasági fejlesztésében túlontúl is nagy szerepet kaptak. A magánberuházások mértéke a 150 évvel ezelőtti nagy amerikai vasútépítési lázhoz hasonlítható. Az állami megrendelésekért cserébe a nagytőkések pártokat és politikusokat támogattak, az üzleti élet és az állam szorosan összefonódott – írta a The Guardian brit napilap. Üzletemberek választási kampányokat kezdtek pénzelni, egy felmérés szerint a 2014-es választásra 5 milliárd dollárt költöttek el összesen, főként illegálisan.

Ezen a választáson jutott hatalomra a pénzügyi visszaélések, a gazdasági botrányok, a megvesztegetések és a korrupció elleni harcot ígérő hindu nacionalista Bharatíja Dzsanata Párt és annak vezetője, a teaárus fiaként született, szerény, vallásos életet élő Narendra Modi. A kormányfő azonban a korrupcióellenes intézkedéseivel nem tudta megtörni a plutokraták rendszerét, akiket az indiai filmkészítés fellegvára, Bollywood után boligarcháknak neveznek. Jelenleg több mágnás ellen is eljárás zajlik, és Londonban kisebbfajta közösséget alakítottak ki az otthonról elmenekült indiai milliárdosok.

Mukesh Ambani

AFP / Prakash SINGH

Persze nem India az első ország, amely egyszerre tapasztalta meg az iparosodást és az urambátyám-kapitalizmust. Crabtree, a Financial Times londoni gazdasági napilap volt mumbai tudósítója a könyvében a jelenlegi indiai vadkapitalizmust a XIX. század vége felé kialakult amerikai aranykorhoz hasonlította, ahol a Vanderbilt, a Gould és a Rockefeller családok hoztak létre mindenható konglomerátumokat, trösztöket. De a XIX. század közepének brit ipari forradalma is együtt járt a mágnások gyors gazdagodásával és a nepotizmussal. A kérdés csak az, hogy a Föld népességének lassan az ötödét számláló India hogyan képes kijavítani e fejlődési modellt, és megállítani az egyenlőtlenség mélyülését, amely a rendszert keményen bíráló Anuradha Roj írónő, újságíró szerint Indiában soha nem volt olyan katasztrofális, mint most.

KERESZTES IMRE

A cikk eredetileg a HVG 2018/35. számában jelent meg.