Épp egy éve jelentette be a Magyar Turisztikai Ügynökség a #hellodivat Divatipari Stratégiai Nap rendezvényén, hogy egységes divat- és dizájnipari stratégiát dolgoznak ki a magyar divat- és dizájnipar nemzetközi szintre emeléséhez. Az akció alig titkolt célja volt az újabban a divatiparban is utazó Orbán Ráhel és a köreihez tartozók helyzetbe hozása (HVG, 2018. május 31.). Ennek jegyében szervezik az egyik legnagyobb kelet-közép-európai divateseményt, a Budapest Central European Fashion Weeket (BCEFW), amit idén októberben is a Várkert Bazárban rendeznek meg.

Bár Budapest egyik legimpozánsabb rendezvényhelyszíne úgy hirdeti magát, hogy bárki szervezhet oda eseményt, divatipari forrásaink szerint ma már kivételt tesznek abban, milyen divatesemények nyerhetnek bebocsátást a kormányfő országértékelő beszédeinek és más kormányközeli eseményeknek helyet adó „szentélybe”. Míg az utóbbi években a Marie Claire és az ELLE is szervezett oda divatbemutatókat – sőt volt olyan, amit novemberre már meg is hirdettek a Várkert Bazárba –, a HVG információi szerint idén csak a BCEFW kapott engedélyt, hogy a kifutóit elhelyezhesse a patinás környezetben. A „válogatás” nem véletlen. Forrásaink szerint a Várkert Bazár az Orbán Ráhel-féle Magyar Divat- és Designipari Ügynökség divateseményét akarja népszerűsíteni, és – ha informálisan is – azt a tanácsot kapta az intézmény vezetése, hogy ügyeljen arra, ne kelljen más divateseménnyel a házon belül versenyeznie ennek az ügynökségnek.

A politikai hátszél el is kel. A színvonalát illetően meglehetősen ellentmondásos, a szakmai kritikák kereszttüzében álló BCEFW megszervezése mellett szinte alig látszik valami a tevékenységéből. Az ügynökségnek még honlapja sincs, a BCEFW-t azért futattja a Facebookon. Az is igaz, hogy a cég még bakfisnak számít: idén júniusban jegyeztették be. Vezérigazgatója Orbán Ráhel barátnője, Bata-Jakab Zsófia.

A kormányfő lányának formális funkciója egyébként nincs a cégben, de befolyását jelzi, hogy már nyár elején, egy exkluzív vacsorán az ő személyes jelenlétével is érzékletesen demonstrálták a divatszakma képviselőinek, ki az úr a háznál. A társaság már az indulása után nem sokkal 2 milliárd forint állami pénzt kapott – mint Rogán Antal bejelentette – a divatipart felvirágoztató kormányzati koncepció kidolgozásához szükséges kutatásokra, új országmárka megteremtésére.

Az ügynökség hozzá is kezdett a grandiózus munkához, ám hogy hol tart, nem tudni. Ha másból nem, a közbeszerzési értesítőkből ki kellene derülnie, milyen szervezetet bízott meg a kutatás elvégzésével, de ilyennek nem akadtunk nyomára. Divatszakmában dolgozó forrásaink ugyanakkor elmondták, hogy személyesen keresték meg őket az ügynökség nevében, hogy közvélemény-kutatás címszóval leüljenek velük beszélgetni a divatipar jelenlegi állásáról. De tudományosnak nevezhető diskurzusról szerintük szó sem volt. Inkább úgy érezték, hogy a kérdezők maguk se tudják, pontosan mit is akarnak megtudni. Amikor pedig a megkérdezettek azt firtatták, hogy mi a célja a stratégiaalkotásnak, mikor készül el, és mit fog tartalmazni a kutatás, zavaros magyarázkodás volt a válasz.

Pedig a szakma szerint valóban lenne tennivaló. Hiába jut ki például egy divattervező rangos külföldi bemutatókra, és rendelik meg ott a munkáit, ha a gyártásban nem kap támogatást. Ráadásul a jelek szerint már az is egyre inkább a politika közelében dől el, hogy ki képviselheti egy-egy nemzetközi seregszemlén a magyar divatot.

Pár hete például a kormánypárti sajtóban megjelent híradásokból tudta meg a szakma, hogy a londoni biennálén az említett ügynökség képviselte Magyarországot a Kiss in Budapest nevű installációval.

Holott az állami Magyar Turisztikai Ügynökségtől elvárható lenne, hogy ilyen esetben nyílt pályázat útján dőljön el, melyik műhely munkája a legalkalmasabb arra, hogy reprezentálja az országot, a szakmát.  A londoni biennálén egyébként Bata-Jakab Zsófia állítólag arról is beszélt, hogy a kreativitás és a nemzeti identitás összefügg. Nyilván már ennek jegyében született meg a Mészáros Lőrinc-féle új magyar divatmárka, a 2rule.