Daniel Kretinsky hitelben tett ajánlatot – egy szlovák üzlettárssal együtt – 5,8 milliárd euró értékben a német Metro kereskedelmi hálózatra. Korábban így lett jelentős vállalkozó az energiaiparban, melyhez semmilyen szakmai szál sem fűzte. A férfi jogász, a privatizáció során gazdagodott meg, és kilépett nemcsak hazájából, de a régióból is – írja a párizsi Le Figaro.

Csehországban az oligarchák szívesen építgetnek médiabirodalmat. A leghíresebb ebből a szempontból maga a miniszterelnök: Andrej Babis is részben kedvező sajtójának köszönheti politikai pályafutását, vagyonát 3,7 milliárd dollárra becsülte a Forbes. Tanulmányait Moszkvában végezte, és kapcsolatait a titkosszolgálatokkal kedvtelve fejtegeti az ellenzéki sajtó. Emiatt Franciaországban kissé meg is ijedtek, amikor kiderült, hogy egy cseh oligarcha vásárolt részesedést a tekintélyes Le Monde-ban. Daniel Kretinsky sietett megnyugtatni a franciákat, ő nem Putyin barátja, nem Moszkvában végezte a tanulmányait, mint Andrej Babis miniszterelnök, hanem Prágában és Dijonban. Jól beszél franciául, és imádja a francia kultúrát, különösen a francia filmeket. Ugyanakkor nem titkolja, kinőtte hazáját, szeretne nagyobb befolyást a világban és mindenekelőtt Európában.

Franciaországban először a Lagardère médiabirodalmat vette meg, itt a Marianne és az Elle magazin a leghíresebb. Odahaza is volt tapasztalata ezen a téren, a Blesk című népszerű újságot szerezte meg, mely a legszélesebb közönséget célozta meg. "Ez nem az értelmiségi elitnek szóló lap – fejtegette akkoriban –, de sokan olvassák, és ez segít kialakítani a médiaegyensúlyt Csehországban." Ez utóbbi finom célzás Andrej Babis médiabirodalmára. Korábban Babisnak sem volt semmi köze sem a sajtóhoz, kereskedelmi diplomataként dolgozott a szocialista Csehszlovákiában, majd pedig egy csehszlovák-marokkói közös mezőgazdasági vállalkozással alapozta meg vagyonát.

Daniel Kretinsky a cseh energiaiparból jött, de franciaországi tanulmányai idejéből jól emlékezett arra, hogy a Le Monde a legmértékadóbb lapnak számít Párizsban. "Nem akarom befolyásolni a szerkesztőség munkáját!" – hangsúlyozta egy interjúban, melyet stílszerűen a patinás Ötödik György szállodában adott a francia fővárosban. Eddig ez így is történt, de Csehországot jól ismerő újságírók arra hívják fel a figyelmet, hogy a helyzet ott is fokozatosan változott meg. Csehországban ma már minden újságíró pontosan tudja, hogy ki a médiabirodalom tulajdonosa, és ehhez tartja magát. Nem cenzúra van általában, hanem öncenzúra. Aki boldogulni akar, az nem nagyon firtatja azt, hogy miből is van a "főnöknek" több mint egymilliárd dolláros vagyona.

A francia sajtó nagyon vigyáz a függetlenségére, de persze ott is vannak védett személyek. Például a köztársasági elnök. Nicolas Sarkozy 5 millió eurót kapott Líbia diktátorától, Kadhafitól 2007-es választási kampánya idején. Erről sokan tudtak, de igazán feszegetni csak azután kezdte a média, hogy Szaif al Iszlam Kadhafi nyíltan beszélt erről hazája televíziójában, 2011-ben. Sarkozy elnök azóta megbukott, az ügyészség vizsgálódik az ügyben, és a sajtó most már bátran ír is erről.

Mindettől függetlenül jogos a félelem a francia médiában a kelet-európai pénztől és politikai befolyástól. A visegrádi államok sajtóját az Európai Unió is nem egyszer bírálta, mert a politikai hatalom messzemenő befolyással bírt és bír a médiában. Maga Macron elnök is előállt ezzel a bírálattal, amikor az európai liberálisok vezetőjeként fellépett az európai választásokon. Aztán persze ő is sietett lepaktálni a kelet-európai vezetőkkel, akiknek kellettek a szavazatai a személyi döntésekhez. A francia sajtóban pedig maradt a félelem, ki lesz a következő a cseh oligarcha 250 millió eurós médiabirodalmában, mely a semmiből jött létre, de Daniel Kretinsky nem is titkolja, hogy a terjeszkedésnek nincsen még vége.