„Mostantól fordulhatnak a volt dolgozók a bérgarancia alaphoz” – jelentette be Szarvason a város jegyzője még pénteken. Azért tartották fontosnak, hogy egy magáncég felszámolásáról sajtótájékoztatót tartsanak, mert a kisvárosban közel kétszázan várják, hogy a Szarvasi Vas- és Fémipari Zrt bedőlése után megkapják az utolsó havi bérüket, és a végkielégítésüket, ez fejenként több esetben nagyjából másfél millió forint.

Még januárban írt a hvg.hu arról, hogy a nyilvánosság előtt váratlanul állt elő a „vasiparinál” az a helyzet, hogy összesen négyszáz embert el kell bocsátaniuk. Közben kiderült, a csőd oka az, hogy a korábbi, több százmillió forintos beruházások is rosszul sültek el: az IKEA speciális megrendelését sem tudták kielégíteni, mivel egy olyan gépsor beállításával terveztek teljesíteni, amelyik nem felelt meg az elvárásoknak. Ezért került a bútoripari multi számára a „halálcsillag” néven emlegetett lámpát gyártó szarvasi cég nehéz helyzetbe, és már 2018 nyár végén elküldtek dolgozókat, első körben a munkaközvetítőkön keresztül szerződötteket, januárban pedig már az alkalmazottakat is.

Az elbocsátottak azonban még májusban is várták az elmaradt bérüket, és a végkielégítésüket, közülük többen ügyvédhez is fordultak. Most ez is szükségtelenné vált a felszámolás elindulásával.

A Szarvasi Vas-és Fémipari Zrt bedőlésének hírére sokan a klasszikus szarvasi kávéfőző miatt kezdtek aggódni, ezért már februárban is olyan hírek keringtek, hogy a város és a Pénzügyminisztérium is azon dolgozik, hogy olyan vállalkozást találjanak, amely ezt a terméket tovább gyártaná. Több forrásunk is úgy tudja, hogy a Szarvason működő Deerplast Kft valóban gyártja a főzőket. A cég vezetőjét is kerestük, ő a cég kommunikációs feladataival megbízott ügynökséghez irányított, ez utóbbi címére elküldtük a kérdéseinket, amint megkapjuk a választ, azt is közüljük.

Az Opten cégadatai szerint egyébként a vállalkozás székhelye Budapesten van, Szarvason korábbi telephelyüket „átköltöztették” a vasipari korábbi székhelyére, egy másik telephelyük pedig Szombathelyen van bejegyezve, akár a vasipari bajba került tulajdonosainak más vállalkozásai. Ebből úgy tűnik, hogy a régi tulajdonosok mentenék meg a kávéfőzőt.

A Szarvason fontos cég bedőlésének vannak más kellemetlenebb következményei is: nagy valószínűséggel még a hatvanas-hetvenes évekből származó szennyeződést is el kell tüntetni, ami más, eddig megismert sztorik alapján, nem biztos, hogy zökkenőmentesen fog haladni. Ugyanis a „régi” vasipari keretein belül forrásaink szerint még galvanizáló üzem is működött, amit nem hivatalosan a város egyik képviselője, Dobruczki Zsolt is megerősített, de a jegyző sem cáfolta.

Most majd a felszámolásban kell ezzel is kezdeni valamit, ami nem olcsó mulatság. Mivel ez a korábbi központi telepen működött, ami Szarvas főutcáján van, nem lesz egyszerű, de a régmúltban megtörtént szennyezések gazdáit is lehetetlen megtalálni. A fő elv a szennyeződések eltakarításában a „szennyező fizet” elve, de a szövetkezeti formában működő, rendszerváltás előtti szennyezőket megtalálni lehetetlen. Az állam viszont, mivel magáncégekről van szó, nehezen nyúl a zsebébe. A felszámolás során ezt majd valahogy a felszámolónak kell rendeznie, ám mivel hivatalosan ez csak pár napja indult meg, ennek a szennyezésnek a mértékéről, milyenségéről szinte még semmit nem lehet tudni. Az Illatos úti szennyezés nagy port kavart fel, annak tanulságai akár felhasználhatók is lennének hasonló esetekben, de belefutottunk hasonló, de magáncégek szélmalomharcába is, ahol a korábbi szennyező köddé vált, az új tulajdonos meg, mivel nem ő a szennyező, várja, hogy az állam siessen a segítségére.