Két nagyon fontos fejlemény történt a magyar árampiacon áprilisban – hívja fel a figyelmet a G7-en megjelent véleménycikkében Felsmann Balázs, a REKK kutató főmunkatársa, a Magyar Energiakereskedők Szövetségének elnöke.

• Az egyik, hogy soha még nem ért el olyan magas részesdést a megújuló energia a hazai áramtermelésben, mint április első hétvégéjén, amikor volt olyan óra, mikor több mint 27 százalék volt a megújuló áramtermelés részaránya.
• A másik, hogy április 5-én reggel 10 és este 7 óra között 0 vagy negatív volt a villamos energia tőzsdei ára a magyar áramtőzsde (HUPX) másnapi piacán.

Negatív ár azért állhat elő, mert

nukleáris vagy ligniterőművek leállítása és újraindítása hosszú és költséges folyamat, ezért ezek az erőművek akkor is a piacon maradnak, ha a túltermelés miatt az ár rövid távon a negatív tartományba esik.

Magyarországon még nóvum a negatív ár, de Németországban tavaly 211 óra volt, amikor ilyesmi előfordult.

Felsmann Balázs e fejlemények kapcsán felvázol egy érdekes gondolatkísérletet: előrejelzés gyanánt a most május első két heti magyar áramtermelésben megnégyszerezte a napelemes termelést. Ez egyáltalán nem a valóságtól elszakadt forgatókönyv, a kormány saját energiastartégiája alsó hangon vár négyszeres növekedést a naperőmű-kapacitásokban.

A forgatókönyvben a déli órákban a magyar rendszer szinte minden nap nettó exportőri pozícióban lenne, vagyis amikor a naperőművek termelése csúcsra jár, akkor a rendszer több áramot termel, mint amennyire Magyarországnak szüksége van. „A termelési többlet igazi gondot a rugalmatlan, jelentős leállítási és újraindítási költséggel terhelt erőműveknek jelentené. Ezek az erőművek (jellemzően a nukleáris és szénerőművek) egyre többször szembesülnek majd azzal, hogy a felesleget csupán nagyon alacsony vagy negatív áron tudják értékesíteni, ami alapjaiban kérdőjelezi meg megtérülésüket” – írja Felsmann.

Magyarán ha bejön a rendszerbe sok új naperőművi áramtermelés, akkor bizonyos napszakokban túltermelés keletkezik, mivel a szén- és atomerőművek termelését nem lehet rugalmasan visszafogni, amikor nincs rájuk szükség. Magyarországon egy szénerőmű van, a mátrai, ezt nemrég vette meg Mészáros Lőrinctől az állam, és leszerelését illetve részleges átalakítását tervezi. Szóval a probléma a paksi erőművet érinti, egyelőre a működőt, később pedig az annak pótlására építendő újat. És mivel az még nem épült meg (sőt lényegében el sem kezdődött az építése) érdemes lenne megfontolni, megéri-e 4 ezermilliárd forintért felépíteni, ha várhatóan sok-sok óra lesz, amikor nemhogy ingyen, de veszteséggel termel majd.

Felsmann szerint a megújulók terjedésével nem lehet és nem érdemes szembe menni. Egyébként ezt a kormány sem tervezi, a már említett energiastratégiában a naperőművi kapacitások jelentős bővülésével számol. Nem számol azonban a szélerőművi kapacitások növekedésével – a szélerőművek építését a kormány adminisztratív eszközökkel ellehetetlenítette. Pedig Felsmann szerint ezt érdemes lenne átgondolni, a szélerőművek sem termelnek egyenletesen, de termelésük sokkal kiegyenlítettebb, mint a naperőműveké. Ha úgy tetszik, a szél akkor is fúj, amikor nem süt a nap. Az ingadozó naperőművi termelés kiegyenlítésére gázerőművek lennének a legalkalmasabbak, ezek termelése ugyanis rugalmasan szabályozható. Költségük pedig közel sincs a paksi bővítéséhez.