Drámai képet mutat az Alföldvíz Zrt tavalyi évet záró beszámolója, akárcsak a 2019-es. Bár sikerült a két és félmilliárd forintos veszteséget feljavítaniuk mínusz 1,3 milliárd forintra, de a saját tőkéjük a jegyzett tőke töredékére olvadt. Ha egy-két hónapon belül nem veszi át az állam, vagy az állami tulajdonú Nemzeti Vízművek Zrt, akkor megint lehet aggódni a fizetésekért is, ahogy ez tavaly is előfordult. Az öt regionális szolgáltatón kívül a vízművek vagy önkormányzatok, vagy velük közös vállalkozást működtető magáncégek tulajdonában vannak. A kormány az elmúlt tíz évben több törvénnyel terelte a szakadék felé a szolgáltatókat, a 133 településen az ellátást végző Alföldvíz Zrt. van a legpocsékabb helyzetben. A tulajdonos önkormányzatoknak kellene pénzt beletenniük, de egyfelől nem nagyon van miből adni, másfelől pedig úgy gondolják, hogy az állam sodorta bajba a szolgáltatót, akkor segítsen is.

Mindeközben csendesen egy salátatörvényben a parlamenti megszavazta, hogy az ellátási kötelezettséget átruházhatják az önkormányzati tulajdonosok az államra, de azzal együtt a vagyont is ingyenesen kellene átadni. Bár a tövény a kihirdetésre vár, még megy a huzavona, úgy tudjuk, a részleteiben nem tudnak dűlőre jutni. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke levelet írt a belügyminiszternek, hogy a megszavazott törvény kihirdetése előtt még egyeztessenek az önkormányzatokkal, mivel az ellátási kötelezettséggel együtt az infrastruktúra ingyenes átadása, vagyonvesztéssel is jár.

Schmidt Jenő, a TÖOSZ elnöke több önkormányzattal is egyeztetett, ebből az derült ki, hogy azoknak eszük ágában sincs átadni az államnak sem az ellátási kötelezettséget, sem a vagyont. Ez a törvény szerint egyelőre nem is kötelező, de attól is tartanak, hogy a tíz év alatt a vízműveket sarcoló intézkedések miatt nehéz helyzetbe került szolgáltatóknak nem lesz választásuk. Pedig a helyzetet a kormány idézte elő a közművezetékek megadóztatásával, és a rezsicsökkentéssel, nem a rossz gazdálkodás vezetett ide. Schmidt Jenő egy pénzügyi alap létrehozásán is gondolkodik, amellyel a nehezebb helyzetben levő vízműveket támogatni lehetne, hogy elkerüljék a kényszerű államosítást. Az Alföldvíznél viszont ketyeg az óra, nekik sürgős volna, hogy kihirdessék a törvényt, és történjen valami végre.

A több megyében is szolgáltató cég csak hetekig húzza ki, gyorsan meg kellene egyezni a részletekben, vagy ők lesznek az ágazat teljes kivéreztetésének az első áldozatai. 2013-tól kezdődően duzzadt fel az Alföldvíz Zrt ellátási területe, szomszédos megyékből is csatlakoztak települések, így jelenleg 133 önkormányzat lakosságát szolgálja ki a vízmű ivóvízzel, és üzemelteti a csatornarendszert. A társaságban a legnagyobb tulajdonrésszel Békéscsaba bír, az államnak 28 százalékos része van a cégben, de Orosházának, Szarvasnak, Gyomaendrődnek is jelentősebb tulajdonrésze van. Arról, hogy mi sodorta a lehetetlen helyzetbe a vállalatot, tavaly decemberben írtunk részletesen. Most csak felsoroljuk, hogy a rezsicsökkentés, a közművezetékek megadóztatása, a felügyeleti szervnek fizetett díj is az ellehetetlenülés felé sodorta a céget még a saját bevallásuk szerint is. Nem segített a vállalat helyzetén az sem, hogy egy, még a mostani ÁSZ-elnök megyei elnöksége idején támogatott magyar-román közös program olcsó vízvételi lehetőségét félretéve, inkább a 38 milliárd forintos uniós forrásból finanszírozott arzénmentesítő programot választották, ami további üzemeltetési költséggel terheli a céget, és jobbára a kivitelezőknek, Mészáros Lőrincnek, a Duna Aszfaltnak és a Békés Drénnek hozott busás hasznot. Ráadásul, a Romániával közös programra közös céget is alapítottak Araddal, akikkel most még pereskednek is emiatt. Tehát olyan sorozatos döntések születtek, amelyekbe még a cég szűken vett menedzsmentjének is alig volt beleszólása, azok kormányzati szinten dőltek el, most pénzügyileg meg az önkormányzatok bánhatják.

Az Alföldvíz Zrt decemberben, hogy legalább a törvényességnek megfeleljenek, az alaptőke leszállításáról döntött, 3,8 milliárd forintról 1,2 milliárdra és a részvények névértékét is harmadára csökkentették, a döntéseket egyelőre a cégbíróság még nem jegyezte be. A helyzet azóta csak rosszabb lett, hiába kapott a kormánytól 600 millió forintot a legnagyobb részvényes Békéscsaba, hogy a lehetőségekhez mérten tuningolja fel a céget, az összeg nem tudja feltámasztani már az Alföldvizet.

Időközben az állam megalapította a Nemzeti Vízmű Zrt-t, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az ágazatban már évek óta ismert katasztrofális állapotokon valamit javítson az állami szerepvállalással. Most a kérdés az, hogy a tulajdonos önkormányzatok ingyen, önként átadják-e a részüket az államnak. Miklós Attila, a békéscsabai közgyűlés szocialista képviselője szerint vagyonvesztés nélkül kellene belépnie az államnak. A képviselő emlékeztetett arra, hogy egy multival lezárult perben nyert milliárdos összegből legalább egymilliárd forintot az Alföldvíz Zrt projektjébe tolt bele, így joggal várhatná, hogy ne egy kézfogással búcsúzzanak el egymástól. Herczeg Tamás, a térség fideszes országgyűlési képviselője szerint viszont a rendszerváltás után, amikor az önkormányzatok megkapták a vízmű vagyont, akkor tőlük sem kért az állam pénzt. Herczeg azt is elmondta, hogy folyamatosan folynak az egyeztetések a kormánnyal, a Nemzeti Vízmű Zrt-vel, az önkormányzatokkal, a törvényalkotókkal, mindenki tudja, hogy égetően sürgős előrukkolni a megoldással.

Tíz évvel ezelőtt az akkor megalakult második Orbán kormány nem titkolt célja volt a közműszolgáltatókból kiszorítani a külföldi tulajdonosokat, ennek egyik leghangosabb epizódja a pécsi vízmű háború volt. A közművezetékek megadóztatása volt a következő lépés, ennek a törvénynek a kidolgozásában részt vett az Alföldvíz Zrt akkori vezérigazgatója, Csák Gyula. Nyilván maga sem sejtette, hogy a vezetékek megadóztatásával pont a folyamatosan ellátási területét bővítő cégének a sírját ássa meg, ugyanis a több száz kilométeres vezetékek után fizetett adó ütötte az egyik legmélyebb sebet az Alföldvízen. A rezsicsökkentéssel is sodródtak a katasztrófa felé, ugyanis a három megyehatárt is átlépő szolgáltatónak az országban szinte a legalacsonyabb vízdíjak mellett kellett befagyasztaniuk a díjakat az egységesítés miatt, majd még ezt kellett 10 százalékkal csökkenteniük. A tavalyi közművezetékekre vonatkozó módosítás ugyan csökkentette a kötelezettségeiket, de a mélypontról már nem tudnak elmozdulni. A tulajdonos önkormányzatoknak kellene betolniuk százmilliókat a cég megmentéséhez, de a járványintézkedések azok kasszáját is kiürítette. Ezért maradt mostanra egyetlen kiútként az állami mentőöv, az önkormányzatok viszont nem mondanának le önként a vagyonukról, hiába érvel a kormány azzal, hogy 30 évvel ezelőtt az állam sem kért pénzt, amikor a vízmű vagyont az önkormányzatokra testálta. Sok önkormányzat, ahogy Békéscsaba is, az elmúlt évtizedekben rengeteg pénzt költött a vagyon működtetésére, fejlesztésére, erről nem akarnak lemondani. Ha kihirdetik a törvényt, akkor szabad lesz a pálya, amely önkormányzat meg akar szabadulni az ellátási kötelezettségétől, az akár meg is teheti.Most egyelőre még nem világos, hogy milyen áron.