Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
511 400 forint volt a bruttó átlagkereset márciusban, ami nettóban számolva 352 200 forintot jelent – számolt a Központi Statisztikai Hivatal. Ez a bruttónál 17,5, a nettónál 18,5 százalékos növekedés egy év alatt.
A kereseti számok az 5 fősnél nagyobb, valamint az állami és önkormányzati cégek teljes állású dolgozóinak fizetését tartalmazzák. Ugyanebben a körben a mediánérték – vagyis az a fizetés, amelynél az emberek fele többet, másik fele kevesebbet keres – bruttó 394 500, nettó 273 700 forint volt, tehát a többség még a vizsgált csoportokban is az átlag alatti fizetést kap. A nettó mediánérték 16,5 százalékkal nőtt egy év alatt, kevesebbel, mint az átlag.
Az év első három hónapjában 8,2 százalékos volt az infláció, a reálkereset így 11,8 százalékkal nőtt. Ezt a számot torzítja az, hogy a honvédelmi és rendvédelmi dolgozók hathavi fegyverpénzét egyben adták hozzá a februári adathoz, a legtöbb dolgozó ennyire nagy reálkereset-növekedést nem érzékel.
A legkisebb mértékben a vállalkozásoknál nőttek a fizetések, ott 12,5 százalékos emelkedést mért a KSH. A költségvetési szférában 14,6 százalékkal nőttek a bérek, a nonprofit szektorban pedig 33,8 százalékkal. Ez utóbbi szám nem valami csodával határosan nagy fizetésugrást mutat, hanem azt, hogy tavaly augusztustól rengeteg egyetemet a költségvetési szférából a nonprofit cégek közé soroltak át.
A legjobban az információs és kommunikációs ágazat fizet, ott idén eddig bruttó 810 ezer forint az átlagkereset, a legrosszabb pedig a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén, ahol még a teljes állású dolgozók átlagos bruttó bére is csak 308 ezer forint.
Virovácz Péter, az ING elemzője azt írta a most kiadott KSH-számokról: a bérrendezés, a munkaerőhiány, az egyszeri juttatások és a minimálbér-emelés együttvéve az egész évre 15 százalék körüli béremelkedést hozhatnak. Emiatt aztán az emberek még több pénzt költhetnek, ami viszont a kínálati problémákkal együtt azt jelenti, hogy az inflációs nyomás tartósan velünk marad. A kérdés szerinte az, hogy miközben elég nagy a rendelkezésre álló jövedelem, az emelkedő kamatok és az egyre nagyobb infláció mikor kezdi a több megtakarítás felé terelni az embereket, ez szerinte egy lassú folyamat.
