A versenyképességünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő – mondta október végén Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki szívesen fogalmaz meg megosztó és vitatható gondolatokat a magyar gazdasággal kapcsolatban. A fenti állítás igazságtartalmát a GKI Gazdaságkutató Zrt. vette górcső alá.

Elemzésükben rámutattak, hogy a közgazdasági elmélet szerint a termelési költségek és a termelékenység alakulása együttesen alakítja a versenyképességet. A termelékenység pedig részben az alkalmazott technológiától, részben az azt működtető emberektől, azok képességeitől, tudásától függ.

Parragh László: „A versenyképességünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő"

Nem baj az, ha nem fogyasztunk több energiát, mint ami feltétlenül szükséges - mondta a technológiai és ipari miniszter. Palkovics László arról is beszélt: valószínűleg engedélyezni fogja a kormány a szélerőművek telepítését.

A költségek között a munkaerő súlya viszonylag alacsony az iparban, ellenben magas a szolgáltatásban (mivel az élőmunka igény magasabb) – írták. Adattal is szolgáltak, eszerint 2020-ban a 322 ezer kettős könyvvitelt vezető magyarországi cég esetében a bevétel 89,5 ezer milliárd forint volt, miközben a személyi jellegű kifizetések ennek 11 százalékát, 9,9 ezer milliárd forintot tettek ki

Ugyanakkor a magyar gazdaságpolitika által kiemelt területként kezelt feldolgozóipari, elsősorban autógyártó cégek esetében 6,8 százalékos volt a személyi jellegű ráfordítások aránya az árbevételhez viszonyítva (sőt, a legnagyobb Audi esetében csupán 5,9 százalék), és “az új kedvenc”, az akkumulátorgyártás esetében is csupán 6,8 százalékos ez az érték, ami a termelési kapacitás eléréséig tovább fog mérséklődni.

"Nem lesz más út, mint hogy elmenekülünk valahova" - nem kérnek a gyanús ipari parkból a dühös győrszentivániak

A településen mindenki arról beszél, hogy akkumulátorgyárat telepítenek a házaik mellé, de hivatalosan senki nem mond nekik semmit. Az erről tartott fórumon is csak annyi derült ki, hogy nincs semmiről információ, illetve, hogy a jegyző szerint a jegyző nem hazudik, bármilyen hihetetlen is.

“Jól látható, hogy önmagában a bérek szintje mellett sok más költségelem is hat az eredményességre (így pl. a logisztikai költségek). Emellett az is látható, hogy az alacsony szintű, jellemzően futószalag melletti betanított munkafolyamatok uralják a multik magyarországi tevékenységét (egyszerű összeszerelő tevékenység), amely igen érzékeny a költségek alakulására. Így válság esetén könnyen leépíthetők, más országba helyezhetők át” – írták.

Valójában ingyen dolgozik az olcsó munkaerő

A GKI szerint a magyar gazdaságpolitika az erőltetett „újra iparosítási” tervekkel “az alacsony magyar hozzáadott értékű tevékenységeket vonzza az országba, magas költségvetési támogatással. Ez konzerválja a kedvezőtlen gazdasági szerkezetet, ráadásul erősen energiaintenzív és esetenként környezetszennyező iparágak (pl. akkumulátorgyártás) üzemei települnek be.

Árulkodó, hogy az egy várható dolgozóra jutó közvetlen költségvetési támogatás a multik esetében a teljes bérköltséget 8-10 évre fedezi (vagyis a hazai munkaerő ingyen dolgozik ez idő alatt)

– írták. Ráadásul a cégek beszámolói szerint hiányzik a hazai, jól képzett (és persze olcsó) munkaerő, ezért a külföldi munkaerő fokozott behozatalát erőltetik (Szerbiából. Ukrajnából, de az elmúlt években már Ázsiából is). Az érintett cégek a közvetlen támogatás mellett még infrastruktúra-fejlesztést is kapnak (az új BMW gyárra már eddig 140 milliárd forintot költött a költségvetés) – emlékeztettek.

Az erőteljes kormányzati támogatás ellenére azonban az ipar súlya a GDP-termelésből jelentősen csökkent – figyelmeztetnek. 1995-höz képest például 3 százalékponttal alacsonyabb, de még az “újraiparosítás” 2014-es meghirdetése óta is csökkent 3,7 százalékponttal. Nőtt viszont a szolgáltatások súlya: 1995 óta 6,4, 2014 pedig óta 2,3 százalékponttal.

Hogyan lehetnénk nem csak egy olcsó összeszerelőország? Oktatással.

A GKI valószínűnek tartja, hogy akkora támogatásból, mint amit a multik kapnak munkahelyteremtésre, a magyar vállalkozások is tudnának legalább annyi munkahelyet létrehozni. Utóbbiak ráadásul a hazai adottságoknak jobban megfelelnek, és a hazai hozzáadott érték is magasabb lenne (különösen a szolgáltatásokban). Így nem kellene az olcsó összeszerelő tevékenységekért Ázsia országaival versenyezni, és nem konzerválnánk a nyugat-európaihoz képest alacsony bérszintet.

Figyelmeztetnek azonban, hogy a magas jövedelmezőségű tevékenységekhez jól képzett szakemberekre van szükség, amelyet az oktatás biztosíthat. Csakhogy ehhez minőségi oktatásra van szükség, amelynek alapja a tudás megbecsülése (mind anyagilag, mind erkölcsileg).

Magyarul: ha többet költünk az oktatásra (s nem elsősorban az épületekre, hanem az oktatókra és a tananyagokra), akkor sokkal termelékenyebb munkaerővel veszünk részt a globális versenyben, amely magasabb béreket tesz lehetővé.