Most azt látjuk, hogy a kormány beveti júliustól az árfigyelő rendszert, ezzel viszont megint csak a magyar termelők, agrárcégek kerülhetnek nehéz helyzetbe, ugyanis az a KSH adatokból is kiderült korábban, hogy a mezőgazdasági termelői árak már hosszú hónapok óta jóval dinamikusabban nőnek, mint a fogyasztói árak. Már ősszel átbillent a mérleg nyelve, amikor szeptemberben, szintén KSH adatok szerint, a fogyasztói árak 36 százalékkal, a termelői árak viszont már 42 százalékkal nőttek, ez utóbbi a legfrissebb adatok szerint már 50 százaléknál jár.

Ráadásul, a Gazdasági Versenyhivatal tejpiaci, és a feldolgozott és fagyasztott zöldség és gyümölcs termékek vizsgálatában is arra jutott, hogy ugyan nőtt a kiskereskedelmi árrés, a feldolgozott zöldség-gyümölcs esetében a bruttó árak 25-35 százaléka volt, de a fogyasztói árak ennél jóval jelentősebben nőttek. A KSH adatai szerint 2021 márciusában a fagyasztott zöldborsóért 842 forintot fizettünk, míg 2022 márciusában már 879 forintot, az idén tavasszal pedig ugyanez a termék már 1310 forintba került. A konzerv csemegekukorica két év alatt 348 forintról 2130 forintra, a gyümölcslekvár pedig 529 forintról 2680 forintra drágult. Akárhogy is nézzük, a zöldborsó 50 százalékkal, a kukoricakonzerv az ötszörösére, míg a lekvár négyszer többe kerül, mint két évvel ezelőtt.

A korábbi tejpiaci vizsgálatoknál is hasonló következtetéseket vont le a GVH, erre a mostani jelentésében vissza is utalnak azzal, hogy ebben a szegmensben a tejtermékeknél magasabb árrést alkalmaztak. A tejpiaci jelentésből azt nem tudjuk meg, hogy ott átlagosan milyen árréssel dolgoztak a kereskedők, de a trappista árát szétszedik: itt a bruttó ár 6,3 százaléka volt átlagosan az árrés, míg a termék fogyasztói ára 161 százalékkal emelkedett. A kiskereskedők által befizetett adó mindösszesen 0,42 százalékot tett ki, nem számítva az áfát.

A GVH mindkét esetben konzultációra hívta az ágazati szereplőket, és ajánlásokat is tett, ami gyakorlatilag mindkét esetben, de főként a zöldség és gyümölcsnél a gazdaságok fejlesztésére ösztönözné a termelőket. Konkrétan azt írja közleményében a GVH, hogy öntözzenek több területet, hogy ne kelljen az időjárási anomáliáknak kitett, emiatt kieső termést külföldről pótolni, hogy hozzanak létre termelői csoportokat, és fogjanak energiahatékonysági korszerűsítésekbe. Ugyanezeket mondogatja az agrártárca minisztere is, erre szolgálna az a temérdek pénz, ami az uniós agrárkasszában szétosztásra vár. Egyelőre az új ciklus csomagjára nem írtak ki még pályázatokat, de még az előző forrásokból pályázott projektek egy részét is sorra mondják vissza a gazdálkodók, egyfelől azok jelentős drágulása miatt, másfelől a saját veszteségeikre hivatkozva, amelyet a tavalyi aszály, az energia drágasága okozott.

Itt van alaposan feladva a lecke, hiszen ahogy már azt korábban belengette az agrártára, mintegy 5000 milliárd forint van abban az uniós csomagban, amelyet majd a mezőgazdaságban, feldolgozóiparban lehet elkölteni. Az agrárforrások egy része megy a termelésre, elsősorban földalapú támogatásra, valamint egyes ágazati támogatásokra, amit egy-egy növényi kultúrára, vagy állattartásra lehet a gazdaság méretének arányában igényelni. Emellett vannak a fejlesztésekre, beruházásokra szánt források, ezeket kellene jól elkölteni ahhoz, hogy kisebb önköltséggel tudjanak termelni a gazdaságok. Csakhogy ezeknek a támogatásoknak az intenzitása 50 százalék, ritkán magasabb az intenzitás, tehát oda kell tenni mellé az önerőt, nem is keveset, ráadásul a projekteket, eddig legalábbis, előfinanszírozásban kell megvalósítani, az elszámolás után jutnak a gazdák a támogatáshoz.

Ilyen tőkeerős gazdaság, amely ezt saját forrásból ki tudná tolni, alig van, így a többség ezt hitelből fedezné, de ilyen magas kamatkörnyezetben csak kevesen mernek ebbe belevágni.

Nem véletlenül rágott be a kormány az ukrán termékekre, mert ez már csak hab a tortán, tovább szorítja le az árakat, harapófogóban tartva a termelőket. Első indulatból a kormány nemcsak az ukrán gabona, hanem a csirke, méz, zöldségek behozatalát is megtiltotta. Egyelőre megy a vita Brüsszellel, most ott tartunk, hogy a gabona egy hónapos kitiltására rábólintott az Európai Bizottság, aztán majd eldől, hogy mi marad belőle.

Most a helyzet az, ahogy azt több gabonafeldolgozót, kereskedőt is tömörítő szervezet jelezte, hogy az ukrán gabona kitiltásával drágább alapanyagot tudnak feldolgozni, így a fogyasztók is drágábban juthatnak az ebből készült termékekhez. Az egyelőre parkoló pályára tett, egyéb termékekre vonatkozó kitiltásnak is hasonló lehet a következménye, a polcokon a drágább termékek maradhatnak, bár ezt a gondot a kiskereskedelem máshonnan beszerzett importból is ellensúlyozni tudja, is teszik is, egyre növekvő mértékben. Az ukrán termékekkel, főként a gabonával kapcsolatban nem egyszer elmondják az agrárium képviselői, hogy azok silányak, és szennyezettek. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke a hódmezővásárhelyi állattenyésztési napokon a hvg.hu-nak ezzel kapcsolatban azért azt elismerte, hogy nem a növényekben halmozódó szermaradványokról van szó, hanem arról, hogy az Ukrajnában megengedett, ám az Unióban tiltott növényvédőszerek az ottani talajokat szennyezik. Ha ez az elnök szerint is így van, akkor az igaz, hogy ezzel is versenyhátrányt okoznak a magyar és az uniós tagországok termelőinek, de azért talán az túlzás, hogy rosszabb minőségű, sőt, tán szennyezettebb lenne a magyar gabonánál. Főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tavalyi aszály is forróság gyengítette a learatott gabonák ellenálló képességét, majd a csapadékos idő kedvezett bizonyos gombáknak, és az aflatoxinos magyar gabona is nehezítette például a takarmányozást.

Azon lehet vitatkozni, hogy az Unió a szolidaritásra hivatkozva vajon mennyire gyengíti az uniós gazdaságok piaci pozícióit a kevésbé szabályozott feltételek között megtermelt ukrán gabona vámmentes behozatalával, de emellett az kétségtelen tény, hogy a magyar agrárcégek hatékonyságban nem csak az ukrán gazdaságok mögött maradnak le.

A magyar kormány most biztosan nincsen könnyű helyzetben, hiszen egyfelől beígérték az infláció egy számjegyűre csökkentését, másfelől viszont itt van a zsák teletömve az uniós pályázati pénzzel, amit ki kellene szórni, hogy legalább valamikor a jövőben olcsóbban tudjanak termelni a hazai cégek is. A feloldhatatlannak tűnő ellentét feloldására kértük Győrffy Balázst, aki a hvg.hu-nak elismételte a kormányzati álláspontot, miszerint az energiaárak a brüsszeli politikai döntések nyomán emelkedtek, és azt is, hogy az EU-nak a harmadik országokból érkező termékekkel kapcsolatban is az unión belül megtermeltekével azonos követelményeket kellene állítaniuk.

Ide kapcsolódik, hogy Nagy István agrárminiszter a CPAC konferenciáján azt mondta, hogy a magyar kormány történelmi döntést hozott azzal, hogy Európában egyedülálló módon 80%-os társfinanszírozást biztosít a magyar gazdák számára. Száz euróból 20-at ad az Európai Unió és 80-at a magyar költségvetés. Ezzel a kiegészítéssel megháromszorozták azt a forrásmennyiséget, amellyel a fejlesztéseket meg lehet valósítani. Azt is mondta a miniszter, hogy helyzetbe fogják hozni a feldolgozóipart, és 50 százalékkal növelik a termelékenységet, és a gazdák jövedelmezőségét is.

Nagy István a CPAC ülésen elhangzott előadásában, amelyet a Magyar Nemzet foglalt össze, ugyan a fűszerpaprikával, és a hagyományos makói vöröshagymával kapcsolatban említette, de talán tágabban is értelmezhető: A szabály az, hogy meg kell teremteni a hozzáférés lehetőségét a hagyományos magyar termékekhez, és lehetővé kell tenni azt is, hogy más árkategóriában hozzáférhető legyen az alaptermék.