Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
„Húsvéthétfői energetikai rekord: a valaha volt legalacsonyabb áramtermelési igényt mérték, mert a szó szerint világbajnok arányú magyar naperőművek dübörögtek. Működik a patrióta zöldpolitika” – tette közhírré az Energiaügyi Minisztérium a Facebookon.
A megfogalmazás némileg homályos, a tárca (Czepek Gábor miniszterhelyettes) alighanem arra gondolt, hogy a dübörgő naperőművi termelés mellett rekordalacsony volt az egyéb források iránti termelési igény.
A kép ennél valójában bonyolultabb, az aznapi termelési és export/import arányokat elnézve ugyanis a rekordhoz fordítva is közelíthetünk: szinte az összes hazai naperőmű exportra termelt, avagy a hazai áramigény tekintetében fölöslegesen:
VER termelési mix húsvéthétfőn
Mavir
A termelési, export/import adatokból jól látszik, hogy a szolártermelés csúcsidőszakában a nagyjából 3 gigawattnyi nettó export szinte megegyezett a naperőművi termelés bő 3 gigawattjával.
A hazai áramigényt nagyjából teljesen képes lett volna kielégíteni a normál nukleáris termelés (a Paksi Atomerőmű 2 gigawattja), némi lignites termelés (a Mátrai Erőmű) és némi gázos termelés.
Este aztán, amikor a szolártermelés eltűnt, viszont nőtt az áramigény, az ország jelentős importra szorult.
A húsvéthétfő nyilván különleges nap volt, amennyiben az ipari fogyasztók (gyárak) jelentős része állt, illetve locsolkodás, sonkaevés közben a lakosság áramigénye is visszafogott volt.
A húsvéthétfő szélsőséges nap volt e tekintetben, ugyanakkor szélsőségesen jól példázza a magyar villamosenergia-helyzet betegségét.
A helyzet átlagosabb napokon nem ennyire vészes, de korántsem egészséges. A rendszerben túl sok a szolár-termelőkapacitás, és közel sincs elég kereslet, amikor a naperőművek csúcsra járnak.
Így az áram tőzsdei ára gyakran negatív, megugrik az áramexport, sőt alkalmanként még a Paksi Atomerőmű termelését is csökkentik (vagy az erőmű saját döntése, vagy a rendszerirányító Mavir utasítása alapján). Este aztán a hazai termelőkapacitások nem képesek kielégíteni az áramigényt, az áram tőzsdei ára megugrik, az ország jelentős importra szorul.
Arról, hogy miért alakult ki ez a helyzet, mi várható, és hogyan lehetne/kellene egészségesebb termelési–fogyasztási szerkezethez eljutni, ebben a cikkben írtunk részletesen.
