Volt már a földön ennél idiotisztikusabb korszak? Az én hetem Krusovszky Dénessel

A rendszer nagyon buta. De abban nem vagyok teljesen biztos, hogy érdemes hosszabb távon is hozzábutulnunk. – Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: egykepolitika, véleményes, békeosztalék, szankcióakció, premiNER.


Gyógyíthatatlan agydaganatot hazudott magának, ezzel lett az egészséginfluenszerek mérgező prototípusa

Szélhámosok mindig is voltak, az internetnek, pontosabban a közösségi oldalaknak köszönhetően pedig talán aktívabbak, mint valaha. Belle Gibsont a róla szóló dokumentumfilmben az Instagram legborzasztóbb csalójának nevezik: azt állította, halálos betegséget diagnosztizáltak nála, és közben hamis reményt adott olyanoknak, akik a legsebezhetőbbek közé tartoznak.













Szépek voltak, fiatalok és szabadok – egy 40 évvel ezelőtti „iparos” gólyabál emlékei a Főfotóban

1985-öt írunk… az Iparra járó csajok mindig nagyon jól néztek ki, mert a ruháikat maguk faragták – ettől volt persze egy sajátos iparos kinézetük. Mi, fiúk meg kijártunk az Ecserire szép, fehér, nagyapáink korabeli vászoningekért, és befestettük, vagy befestették nekünk a lányok. Akár feketére. Ezen a képen pont egy ilyen ing van rajtam – meséli Czeizel Balázs fotóművész és grafikus az Időről időre – 1985 című könyvből építkező installáció bemutatásakor. A március 11-ig látogatható kiállításról vele és Zsigmond Gáborral, a Főfotó Galéria egyik tulajdonosával beszélgettünk.