Védik a zenét az illetéktelenektől. Letöltők a sorok között © sxc.hu

A Digital Rights Management (DRM), azaz a digitális jogkezelő rendszer célja, hogy a jogvédett művek továbbítását korlátozza vagy megakadályozza. Zene, film, könyv tartalmát védheti le a szerző és kiadó annak érdekében, hogy ne essen el az őt megillető bevételektől. Egyelőre azonban nem sikerült olyan rendszert alkotni, amely egyszerre biztosítja a szerzői és fogyasztói jogokat.

Hetente jelennek meg a rendszer tökéletesítéséről, illetve a fogyasztói ellenállásról szóló hírek. A DRM-rendszerek felbukkanása után nem sokkal beigazolódott a félelem, hogy a felhasználók feltörhetik a védelmet. Az elmúlt néhány év hackerhíreinek állandó szereplője a DVD Jon néven elhíresült norvég fiú, aki 1999-ben először az akkor bombabiztosnak hitt DVD-k másolásvédelméről bizonyította be, hogy hézagos, 2003-ban pedig az Apple iTunes zeneáruházának DRM-rendszerét törte fel. Tavaly egy - szintén az iTunes Music Store-t bosszantó - kliensszoftvert "dobott piacra", amely lehetővé teszi, hogy a dalok lejátszhatóak és szabadon másolhatóak legyenek. Tavaly bebizonyosodott, hogy nemcsak a felhasználók, de a DRM rendszerek is okozhatnak károkat. A Sony másolásvédelemmel ellátott CD-ire telepített program ugyanis rootkitet, olyan rosszindulatú szoftvert tartalmazott, amely szabaddá teszi a számítógép adatbázisát a hackerek számára - így a Sony CD-t vásárló, mit sem sejtő zenebarát számítógépeit kiszolgáltatták a feltörőknek. A cég bocsánatot kért és megváltoztatta a védekezés módját, mégis perek tömegével kell számolnia.

Az EU kezdeményezésére tavalyelőtt részletes tanulmányt készítettek a DRM-problémában érintett, legjelentősebb iparági szereplők, a BBC, a Vivendi, a Philips, a Nokia, a Siemens és a Hewlett Packard bevonásával. "Megfogalmazták, hogy a DRM-rendszerek legyenek megbízhatóak, biztonságosak, könnyen kezelhetőek és interoperábilisak, azaz széles körben alkalmazhatóak. Ezekből a feltételekből teljes körűen azonban még egyik sem teljesült" - mondta el a Hálónak Békés Gergely, az Előadóművészek Jogvédő Iroda (EJI) jogtanácsosa. Szerinte ezek a rendszerek egyelőre nem valósítanak meg valódi jogkezelést, leginkább a másolásvédelmet biztosító funkció érvényesül. Azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a DRM elsősorban technikai védelmet jelent, nem formálja át a szerzői jogokat.

"Sem a szerzőnek, sem a kiadónak, sem a fogyasztónak nem áll érdekében a DRM használata. Kivétel lehet egy nagy kiadó a jól marketingelt világsztárokkal"- sommáz Bodó Balázs médiakutató, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatója. Az üzleti információk esetén indokolt lehet egy ilyen rendszer alkalmazása, de a kulturális javak környezetében teljesen felesleges. "A DRM-rendszereket szorgalmazók nem számolnak azokkal az alkotókkal, akik számára az internet az önmenedzselés része, az ismertté válás lehetősége - érvel a fiatal kutató, aki a másolásvédelmet a "kulturális közkincs technológiai bekerítésének" tartja.

A jövő zenéje, hogy kialakul-e egy olyan DRM-technológia, amely a terjesztést úgy korlátozza, hogy se a jogokat ne sértse, se a törvény adta szerzői jusst ne veszélyeztesse.

KOVÁCS ANDREA