Pretty Vacant
Elhagyott szoba

A Kontroll-lal sok minden betört a hazai moziiparba. Egyrészt egy új srác: Antal Nimród, akinek a nevét szülőföldjén, az Egyesült Államokban éppúgy nem értették, mint idehaza. Egy olyan elsőfilmes, aki ebben a lángoktól öleltben tanult és filmezett, de szemlélete máshonnan táplálkozott. Talán ezért látta meg a budapesti metróban járva egy apokaliptikus helyszín lehetőségét. A Kontrollban debütált Aba Bontond, akkori BKV-vezér, mint filmszínész. A Kontrollal derült ki, hogy valamirevaló forgatókönyv nélkül is lehet olyan filmet csinálni, ami még szól is valamiről. A totális látvány. A totális groteszk. Az ellenőrök kora.

A Kontroll őrült volt, és őrült sikeres lett. Antal Nimródot pedig megoldhatatlannak látszó feladat elé állította; mi legyen a következő?

Mégis megoldotta: itt a következő. Tarantino operatőrével, több sikeres film producerével és az amerikai-magyar kulturális keveredéssel felfegyverkezve. Egy egyszerű motelszoba: olyan, amilyenből tizenkettő egy tucat az Egyesült Államok minden pontján. Egy egyszerű házaspár: olyan, amilyenből több ezer van az Egyesült Államok minden városában. Az autójuk lerobban. Amy Fox (Kate Beckinsale) és a férje, David (Luke Wilson) kénytelen hát egy motelben, jobb híján tévénézéssel tölteni. Jön az "aha"-élmény, ugyanis az itt sugárzott horrorfilmek mindegyikének ugyanaz a helyszíne. A szoba, amelyben éppen laknak. Menekülni próbálnak: a szoba, a földalatti alagutak, búvóhelyek és hasadékok mind ugyanannak a filmnek a díszletei. Kamerák figyelik minden léptüket, valaki az ő főszereplésükkel akarja elkészíteni legújabb, legrémisztőbb filmjét. De ebben a filmben a szereplők nem érnék meg a premiert, ezért minél hamarabb ki kell jutniuk innen, mielőtt a mestermű az ő szereplésükkel készül el.

Vacancy; amerikai thriller, 2007., r.: Antal Nimród

 

Boldogtalanok
Valami boldogság

© ceskatelevize.cz

A cseh új hullám, a keserédes,lírai groteszk, a társadalomkritikus féldokumentarista csehszlovák film fogalom volt még egy-két évtizede. A fogalom azóta (minimum) kettévált, ahogy az ország is. A csehek új tehetségeiről keveset tudunk mostanság. Tényleg: miért fordulunk inspirációért minduntalan Nyugat felé? Jó, ebbe most ne menjünk bele...

A választ, amúgy meglehet, hogy a moziteremben leljük meg! Íme hát egy cseh (és német) lírai groteszk. Monika, Dasha és Tonik egy meg nem nevezett cseh iparváros lerobbant lakótelepén élnek - ahogy lehet. Vágynak valamire, amely segíthet a túlélésben. Monika a barátját szeretné követni a lehetőségek hazájába, Amerikába, Tonik titokban szerelmes Monikába, míg a két gyermekét egyedül nevelő Dasha egy házas ember karjaiban talál vigaszt, s egyre messzebb sodródik a valóságtól. Konzervatív szülei elől Tonik excentrikus nagynénjéhez menekül, aki egy vidéki farmon él. Mikor Dasha végleg elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, gyermekei Monika és Tonik felügyelete alá kerülnek, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek normális körülmények között nevelkedhessenek, és arra is rádöbbennek, hogy a fennálló helyzet talán nekik is kulcs a boldogsághoz...?

Štěstí; színes cseh-német vígjáték, 2005., r.: Bohdan Slama

 
Senki sem próféta...(?)
Jackie Orszaczky & Tina Harrod (AUS)

© Georg Toth

Tipikus: akkor fedezünk fel valakit igazán, amikor már rég elhagyta Magyarországot. Jó, ne morogjunk. Hanem örüljünk annak, hogy egy kivételes tehetségű és komoly életművet létrehozó magyar zenész,  Orszáczky,  nyárról-nyárra visszatér és megmutatja, hol is tart. Gondoltuk volna mondjuk 1985-ben? Na ugye.

Orszáczky Miklós a progrock-zászlóshajó Syrius besszusgitárosaként szerzett magnak hírnevet. Az együttes legfontosabb korszakában, 1970 és 73 között játszott itt, hogy aztán Ausztráliába vándoroljon ki. Itt hamar bekerült a zenei vérkeringésbe, és Jackie Orszaczky a mai napig az egyik legelismertebb, köztiszteletnek örvendő muzsikus a földrészen. Orszáczky Syriusból hozott kísérletező attitűdje mindmáig megmaradt, dzsessz, funk, blues és némi dekonstruált pop keveredik muzsikájában.
Felesége, Tina Harrod pedig nem csupán énekesnőként tűnik ki, hanem dalszerzőként is, két évvel ezelőtt megjelent szólólemeze egy igazán érett előadó munkája.

Aug.6.; A38

...neked játszik ott egy rakendroll banda
LGT

© www.lgt.hu

És a nulladik napon a Sziget megteremté a Loksi újjászületését. Az már szinte biztos, hisz lenyilatkozták, hogy az Ezüst nyár nem hangzik el, de az is biztos, a hazai rockrajongók nyarát bearanyozza majd ez az este. Nem túlzás, az LGT egy bizonyos időszakban a legjobb, s a Syriusszal együtt az egyetlen igazán világszínvonalú magyar populáris zenei produkció volt.

Elevenítsük fel a régi mítoszt: volt egy pillanat, amikor tényleg befuthattak volna világszerte, sőt, kicsit talán be is futottak. Jimmy Miller producerrel készítettek lemezt Amerikában, azzal, aki a Rolling Stones legjobb albumain közreműködött. Mi van, ha..? Ha akkor az a lemez bejön, ha nem disszidál előbb Barta Tamás, aztán Laux József? Akkor talán nem (csak) a Stones játszik világturnéján a Puskás Stadionban, hanem a mi Loksink is? Nem tudni. Másképp alakult. Így. A sztori, úgy látszik, nem írható újra. Ettől függetlenül tény, a Lokomotív GT milliókra hatott itt, Kelet-Európában, és maradandó lemezeket hozott létre. No meg, ami ezzel jár, halhatatlan dalokat. Ezekből vagy három órányi elhangzik majd a Sziget nulladik napján. Ott a helyünk. A hegyoldalon. Amely most egy sziget. Sziget.

Aug.7; Bp., Hajógyári Sziget

 

Internacionálé
Határeset

Laura Uusitalo munkája © indagaleria.hu

„A laikusok a művészeket gyakran kreatív őrülteknek tartják. Az őrültség veszélyes és ijesztő. Így aztán, ha művészt, vagy ne adj' isten, egy művet látnak, inkább elfutnak az ellenkező irányba. Ez a közkeletű általánosítás is mutatja, hogy valamit jól értettünk meg, de nem teljesen. A művészet létrehozása olyan helyzet, melyben a munka folyamán a művész átszel több belső határt, valamint a médium és a világ között húzódó határokat is." - mondja, azaz írja a kiállítás elé Juha Okko képzőművész. S mi az apropó?

A Finn Festők Egyesülete és a Tölgy Kulturális Egyesület együttmunkálkodása hét éve kezdődött Felsőörsön, ahol Szalai Sándor panziótulajdonos, Marjukka Paunila, festőművész, a Finn Festőművészek Szövetsége elnöke és Györgydeák György, képzőművész, a Tölgy Kulturális Egyesület  elnöke elhatározta, hogy  a mitikus finn-magyar barátságot a képzőművészetben is igyekeznek kiteljesíteni. Ennek eredményeként évente egy-egy nyári szimpóziumon együtt dolgoznak, s munkájukból kiállítás-sorozatot készítenek; a hetedik ilyen megnyitását láthatják a héten az Inda Galériában Budapesten.

Kiállítók (finn-lengyel-svéd-magyar képzőművészek): Carina Fogde, Györgydeák György, Marja Hakala, Raija Heikkilä, Margareta Jonnson, Jari Jula, Jari Järnström, Janne Kaitala, Piars Tomasz, Ditte Reijers, Katariina Salmijärvi, Morgan Stenman, Szentgyörgyi Tünde, Tóth József, Aino Ulmanen, Laura Uusitalo, Vaula Valpola, Varga Patrícia Minerva, Vári Ágnes, Riikka Wesamaa  

INDA Galéria


Ébresztő a Völgyben
Muzsikás

© muzsikas.hu

A magyar népzene új interpretálásában - talán nem túlzás - az örökös legjobbak között van a Muzsikás. Hitelük valahogy kikezdhetetlen, nem tud elmúlni, még tagcserék, időnkéni hiátusok sem változtattak ezen. Intelligens, értő, európai kontextusba helyezett muzsika amelyet a Muzsikás művel. Szól a kakas már című legendás lemezük anyagából adnak koncertet Kapolcson.

Az elveszettnek hitt erdélyi zsidó-magyar népzene albuma ez, amely gyönyörű válasz minden felvetésre, amely esetleg ez a két (vagy inkább három) tradíciót szembeállítaná. Hogy mást ne is említsünk.

Az idei kapolcsi sorozat talán legfontosabb eseménye ez; a Muzsikást legalább egyszer egy életben átni és hallani kell. És ha épp ezzel a lemezzel találkozhatunk velük, az talán a legmegfelelőbb pillanat. Legyen hát most.
 
Aug.4; Kapolcs, Művészetek Völgye