© WAX

Nagy Kriszta mint képzőművész s mint a Tereskova zenekar névadója és főhősnője elég régóta szereplője a hazai képzőművészeti színtérnek. Eddigi életművét bemutató tavalyi kiállítását az a Bencsik Barnabás rendezte meg a budapesti WAX-ban, aki jelenleg a nagy presztízsű Ludwig Múzeum igazgatója (Eddig; 2007).

Az RTL Klub televízió most úgy tesz, mintha hirtelen feltalálta volna Nagy Krisztát. E héten - provokatív dalaival együtt -  a Fábry show vendége lesz, korábban pedig helyet kapott a Heti Hetes kerekasztalánál is. Helyet kapott és "botrányt kavart" természetesen. Pedig valójában Nagy Kriszta korántsem botrányos jelenség. Az 1972-es születésű képzőművész-előadó viselkedésében nemigen van véletlen elem; amit művel, mindvégig tudatos, de persze nem testidegen szereplés.

Mindössze eljátszik azokkal a szerepekkel, amelyeket épp a kereskedelmi televíziók közvetítenek a tömegeknek. A nő mint eszköz, a nő mint a pornográfia alanya, a nő mint a férfi kiszolgálója - ismerjük a sztereotípiákat. Hogyan is volna másként értelmezhető, mint ezek kifigurázásaként Nagy Kriszta festménye, amelyen pornófilbe illő pózban látható Árpa Attilával, az RTL egykori mindenesével, sztárjával, kreátorával? 

Eljátszik - minden obszcénnek tűnő megnyilvánulása ellenére nagyon is komolyan - a női szerepekkel, a tömegmédia nőképével, valamint folyamatosan feszegeti a "kortárs képzőművész" lét határait. Eközben folyamatosan használja a bulvárnyilvánosság, a figyelemgazdaság eszköztárát, ami persze igencsak kockázatos, művészi és egzisztenciális értelemben is. 

© Godot Galéria

Tíz évvel ezelőtt óriásplakátot készített (1x1 tábla,1998), amelyen önmaga látható alsóneműben, akár egy tökéletesen kivitelezett hirdetés alanya. Mellette a felirattal: "Kortárs képzőművész vagyok". 200 000 forint című munkájában szintén önmaga szerepel, hétféle mellel. Reklám, öndefiníció, a szexuális identitás kifejezése, extravagancia és provokáció keverednek itt. Akár azon a manipulált fotón, amelyen a Kossuth téri tüntetések idején, az Országház falánál, rendőrsorfal mögött guggol, félreérthetetlen helyzetben. Tesz az egészre, s közben koncept-művében arra szólít fel másokat is, "tegyenek" ugyanígy, ha úgy érzik, a T. Házban ülők is tesznek rájuk.

Extravagáns, akárcsak abban a 2004-es provokatív szövegében, pontosabban művészi végrendeletében, amelyben látványosan visszautasítja és dilettantizmussal vádolja Kovács Gábor (KOGART) milliárdos és műgyűjtő stratégiáját. Vagy abban a megnyilvánulásában, amelyben hazugnak és népbutítónak nevezte Geszti Péter Magyarország című dalát, miközben nyialtkozataiban felajánlotta, feleségül megy a szerzőhöz.

Kikéri magának a művészet korrumpálásának szándékát, miközben tudatosan, folytonosan részt vesz korrumpált helyzetekben, s nevét, akár egy brand-nevet,  aruvédjegyként használja. „A múzeumok falára festek, nem a kanapéd fölé” - idézték tőle sokszor vezérmotívumát. S valóban, noha a kínos, a frivol, a ciki benne van a viselkedésében, eddig még mindez nem ütött vissza, Nagy Kriszta nem játszotta el művészi hitelét egyetlen médiaakciójában sem. 

© WAX

Nagy Kriszta viselkedéséhez és mondandójához igencsak megfelelő terep a populáris zene, a színpad. A Tereskova zenekar a nyolcvanas évek vége óta zajos, punkos, szókimondó attitűdjével, olykor katasztrófába hajló fellépéseivel, de legtöbbször izgalmas és elgondolkodtató produkciójával van jelen a hazai színtéren. Olykor nem dönthető el, hogy nevetséges vagy brilliáns a produkció, mindenestere zenészként és háttáérénekesként igazi profikat is felvonultatott, Kozma Orsi vagy Czerovszky Heni is közreműködött például a Tereskovában.  

A figyelemiparosok most nagyvonalúan egy művész felé fordulnak: lám, szeretjük mi őket, olyan jópofák.  Fábry Sándor, az RTL Klub polgári botrányhőse most emberére akad - hogy ezzel a képzavarral éljünk. Nagy Krisztából nem lesz Sebeők János, a bulvármédia aranyos értelmiségije, képzőművészeti Győzike. Jóslatunk az, hogy épp viselkedésével mutat rá a helyzet ostobaságára.