Tetsuo Kondo függőhídja

Kiss-Kuntler Árpád

Az 54 éves, idén az építészeti Nobel-díjnak számító Prizkert is elnyerő  japán építésznő mottójának értelmezési tartománya vélhetően tudatosan tág. Ezért is férhetett bele a műfelhő, a ceruzavonal vagy a szivacsopera is.

Beltéri felhőjárásra invitálja a díszes nagyérdeműt a japán Tetsuo Kondo. Az amúgy is bőven verejtékező verniszázsolók alaposan lefőnek míg végigjárják az egykori velencei hadihajó-gyár és fegyver-raktár, az Arsenale 15 méteres légterében felépített – az említett felhő belsejébe vezető – függőhidat. (1. videó)

A sajtómogultól a köztársasági elnökig, a sztárépítésztől a divatház-tulajdonosig a legmagasabb rendű és rangú „nemzetközi” notabilitásokból álló díszközönség a szintén japáni Toyo Ito legújabb terveit bemutató csarnokban aztán némi enyhülést nyerhet. (A pór nép csak hétfőtől ismerkedhet a kortárs építészet legújabb trendjeivel, az első három nap a sajtóé, a szakmáé  és a bennfenteseké.)

A négy éve életműdíjjal jutalmazott Ito a tengeri szivacs formáit követő „organikus” épületet álmodott a tajvani komolyzene rajongók boldogítására. A bel és kültéri színpadokat is befogadó komplexum a harmadik évezred ökológiai építészetének jegyében született.

A japáni építész-csillag magabiztos következetességgel bontotta ki ötletét: a kiállításon a tengeri élőlény alapformáitól a skicceken át az épület-makettig mindent megmutat. (2. videó)

Hasonló következetességgel gondolták végig és valósították meg ötletüket a magyar „versenyzők” is. Wesselényi-Garay Andor és Ferencz Marcel az építészi munka alapvető eszköze – ha úgy tetszik gesztusa –, a ceruza vonal köré szervezte a magyar pavilon idei kiállítását.

A BORDERLINE ACHITECTURE címre keresztelt installációjukhoz húszezer cerkát, 90 kilométernyi spárgát és több száz építészeti és gyerekrajzot használtak fel. (Harmadik videónk.) „3D-s programokkal majd egy évet sakkoztunk rajta, hogy hol mi legyen, a végeredmény meg olyan, mintha rögtönöztünk volna” – ironizált a hvg-nek Ferencz Marcell.

Kiss-Kuntler Árpád – Vajna Tamás / Velence

(Bővebb beszámolónkat lásd a hetilap következő számában.)