Érettségi után a Malévnál dolgozott, közben zenélt a Kaláka együttesben, amelynek alapító tagja volt. 1973-ban felvették a Színház-és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1977-ben diplomázott. Első szerződése a Thália Színházhoz kötötte, majd 1991 és 1993 között a Thália társulatából alakult Arizona Színházat igazgatta Ezzel párhuzamosan 1991-től tíz éven át a soproni Petőfi Színház igazgatója volt, közben vendégként, majd másodállásban játszott a Fővárosi Operettszínházban.

Sokoldalú karakterszínészként kitűnő szerepek egész sorát alakította: volt Napóleon (Tolsztoj: Háború és béke), Sancho Panza (Wassermann: La Mancha lovagja), Volpone (Ben Johnson: Volpone), Miller (Schiller: Ármány és szerelem). Kitűnő énekhangja van, hatalmas sikerrel alakította Nyegust (Lehár: A víg özvegy) és Miska főpincért (Kálmán: Csárdáskirálynő), a Thália Színházban 250 előadást megélt, majd még 2008-ban, a bemutató huszadik évfordulóján is hatalmas sikerrel játszott Mindhalálig Beatles című zenés darabban Janót játszotta. Mikó István tíznél több zenés játék zeneszerzője is, Dan Goggin Apácák és Tamási Áron Énekes madár című színművét rendezőként jegyzi. Népszerű szinkronszínész is, ő Robin Williams, a Walt Disney-féle Micimackó és a Muppet Show Brekijének állandó magyar hangja.

A televízió is sokat foglalkoztatta: szerepelt a Beszterce ostroma (1976), a Pomádé király új ruhája (1979), A kávéház (1981), az Éjjeli menedékhely (1986) című tévéjátékokban. A tévé kabarészínházának egyik állandó szereplője volt, ha nevettetni akarják a nézőket, ma is műsorra tűzik egy-egy jelenetét. Két lemeze Mikór csendül fel a régi dallam, valamint Keresd meg a seholnincs várat címmel jelent meg.

Mikó István a Kisvárdai Várszínház egyik alapító tagja. A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának immár huszonkettedik esztendeje otthont adó szabolcsi kisvárosban rangos, országos elismerést kiváltó előadások születtek. Hobbija a hivatásán kívül a zenehallgatás, kedvenc sportja a tenisz. Kedveli a gasztronómiát, alkalomadtán maga is szívesen főz. Művészetét 1985-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.