„Tisztában vagyok vele, hogy szabálysértést követtem el” – fakadt ki a HVG-nek Fabényi Júlia, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, aki nem vette volna a szívére, ha egy eljárásbeli vita miatt el kell halasztani az isztambuli Csontváry-kiállítás megnyitóját. Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat kiemelt isztambuli rendezvényével kapcsolatban a múzeumigazgató amiatt kényszerült magyarázkodásra, hogy a festményszállítási szerződés aláírásával nem várta meg a megtámadott közbeszerzési eljárás vizsgálatának eredményét. A szerződéskötési moratórium ellenére megállapodott a szállításról a piacra frissen belépett, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának tulajdonában lévő Museum Complex Kft.-vel (MC), amely azon nyomban ki is vitte a műalkotásokat Isztambulba. (Igaz, másnap felbontotta velük a szerződést.) Lényegében ugyanez ismétlődött meg a napokban a Cézanne és Matisse bűvöletében – a Nyolcak című pécsi tárlat esetében.

 Felkavarta az állóvizet a műtárgyszállítói piacon az MC áprilisi felbukkanása. A versenytársak attól tartanak, hogy az évek óta piacvezető Hungart mellé újabb, ezúttal politikai hátszele miatt legyőzhetetlen konkurenciát kaptak. Az MC alapítását, még Pest megyei múzeumigazgatóként, Kálnoki-Gyöngyössy Márton ellenjegyezte, aki két hónap múlva a második Orbán-kormány kulturális helyettes államtitkárává avanzsált. A politikai karrierjét 1998-ban, fideszes önkormányzati képviselőséggel kezdő Kálnoki-Gyöngyössy az aggályokra válaszul azt mondta a HVG-nek, hogy már nincs érdemi ráhatása a Museum Complex tevékenységére. Információink szerint azonban személyes szálak kötik a cégvezető Polgár Tiborhoz, minisztériumi titkárságvezetője, Stankovics Éva pedig az MC felügyelőbizottságának elnöke. A piacon máris azt rebesgetik, hogy az MC „Ikarosz-repülése után” esetleg kormányközeli vállalkozók privatizálják majd a megrendelésekkel helyzetbe hozott önkormányzati céget.

„A tavalyi szentendrei lombardreneszánsz-kiállítás megrendezésekor azzal szembesültünk, hogy az egyik legnevesebb olasz műtárgyszállító cég feleannyiért vállalta volna a logisztikát, mint a hazai versenyzők” – indokolta a HVG-nek Kálnoki-Gyöngyössy az önkormányzati intézmény tulajdonosi belépését a piacra, bár mások a szakmában cáfolták állítását. Polgár azzal magyarázta a lépést, hogy múzeumaik Pest megyén belül gyakorta vándoroltatják a kiállításokat, és több múzeum is panaszkodott a hazai szereplők magas árai miatt. A jelek szerint azonban a magyar piac évek óta csak egy nagy és néhány kisebb társaságot tud eltartani. A főbb szereplők – a Hungart mellett az osztrák Artex hazai leánya, valamint a Szetey Trans – csak néha eveznek egymás vizeire, ám a Hungart-alapítók több évtizedes tapasztalatával és felszereltségével eddig egyikük sem tudott versenyre kelni. Az MC-nél viszont úgy látják, az eddigi megakiállításoknál mind egy kaptafára írták ki a pályázatokat. „Például rendszeresen kértek emelőfalas autót, holott erre az extrára csak egy tonnánál nehezebb műtárgyaknál van szükség. Így a két pécsi tárlatnál sem lett volna” – mondott példát a szerinte kimondottan a Hungartra szabott tenderfeltételekre Polgár Tibor.

A versenytársak viszont az MC tapasztalatában kételkednek, a frissiben gründolt cég ebbe majdnem bele is bukott a pécsi pályázatokon. A baranyai múzeumigazgatóság első körben közös tendert írt ki a két kiállítás – a Csontváry és a Nyolcak – képeinek szállítására, ám erre a szigorú feltételekkel megtűzdelt felhívásra egyedül a Hungart jelentkezett. Csakhogy első ajánlata szerint nettó 52 millió forintért vállalta volna a munkát, ám a múzeumnak nem volt ennyi pénze. „Sajnáltam, mert elégedett voltam a Hungarttal. De az értékhatár 32 millió forint volt, és ezt a pályázónak tudnia kellett volna” – értetlenkedett Fabényi Júlia. Másodszorra már látványosan könnyített feltételekkel írták ki a tendert, mégpedig a két kiállításra külön-külön. A korábban elvárt öt nemzetközi műtárgyszállítási referenciával szemben például csak kettőt vártak el, és az 50 millió eurós összbiztosítási értékhatárt is eltörölték.

Szakmai körökben nyílt titoknak számított, hogy az új tendert az MC-re szabták. A baranyai múzeum vezetése egy levélben azt írta a képeket részben kölcsönadó Magyar Nemzeti Galéria igazgatójának: „enyhítettünk a referenciamunkákkal kapcsolatos igényeken, szándékosan azért, hogy lehetőséget teremtsünk más, újabban alakult műtárgyszállító cég indulásának”. Egyelőre tagadhatatlan előnye az MC megjelenésének, hogy lenyomta az árakat: mint Ruzsa Csaba, a pécsi programsorozatot szervező Művészeti Marketing Kommunikációs Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a HVG-nek elmondta, a három nemzetközi kiállítás (az említettek mellett a Magyarok a Bauhausban című, októberben zárult tárlat) oda-vissza szállításán az eredeti ajánlatokhoz képest csaknem 20 millió forintot sikerült megspórolni.

De a Nyolcak képeinek szállításánál az MC már csak egy százalékkal ajánlott kevesebbet, mint a versenytársa. Ráadásul ismét hibázott: csakúgy, mint a Csontváry-kiállítás szállítói tenderénél, itt sem igazolta hiánytalanul az egyik kollégájánál az elvárt 36 hónapos tapasztalatot. Később ezt pótolta ugyan, ám miután a vetélytársak kölcsönösen megtámadták egymás pályázatát, a tender eredménytelen lett. A sietségre hivatkozva azonban múlt szerdán – megint a Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatának lezárása előtt – megkötötték a szállítási szerződést az MC-vel. A Nyolcak képei így is késni fognak, s a tárlat egy hónappal az eredeti határidő után, december 10-én nyílik meg.

G. TÓTH ILDA