A várakozásnak két fő oka volt. Egyrészt tavaly a piaci szereplők minden lehetőséget megragadtak annak hangsúlyozására, hogy a válságnak immár vége, az árak és a forgalom újra meredeken ível felfelé - ezért most mindenki a számoktól várta a bizonyosságot, hogy valóban általános pozitív trendről van-e szó, vagy csak néhány kiugró eredmény éltette a kincstári optimizmust. Másrészt már a dokumentum nyilvánosságra hozatala előtt kiszivárgott a hír, hogy a legnagyobb aukciós forgalmat bonyolító országok listájának élén őrségváltás történt: Kína megelőzte az Egyesült Államokat. A

Nos a számok igazolták a pozitív várakozásokat, ami a magyarországi piac számára ugyancsak jó hír. Még akkor is, ha a kedvező nemzetközi trend hatása a hazai árveréseken egyelőre nem érződik. Az aukciósházak tavalyi forgalmának jelentős bővülése egyébként nem következik automatikusan a gazdasági válságból való kilábalásból és a műtárgyak iránti érdeklődés újbóli növekedéséből, hiszen a műpiacon ezeknek az intézményeknek fokozódó konkurenciával kell szembenézniük. Nemcsak az internetes eladások aránya növekszik ugyanis - bár itt arról sem szabad megfeledkezni, hogy a digitális forradalomból az aukciósházak is számottevő mértékben profitálnak.

Mindenekelőtt a kortársszektorban egyre fontosabb értékesítési csatornát jelentenek a művészeti vásárok, amelyekből időközben már 260-at tartanak nyilván; többségükben a modern és a kortárs profil a meghatározó. Ráadásul a művészetbe való befektetésnek az utóbbi időben tőzsdei formái is megjelentek (többek közt éppen Kínában), bár ezek széles körű elterjedését a válság lelassította.

Amedeo Modigliani: La Belle Romaine, 1917. (olaj, vászon, 100x65 cm) 68,9 millió dollárért kélt el a Sotheby’s 2010. november 2-i New York-i árverésén

Megerősíti a jelentés az előzetes híreket Kína vonatkozásában is: a világ immáron második gazdasági hatalma a művészeti aukciók forgalmából 33 százalékkal minden más országnál nagyobb szeletet hasított ki magának. Kína viharos gyorsasággal tört az élre; 2007-ben még az számított szenzációnak, hogy elvette a harmadik helyet Franciaországtól.

Az Egyesült Államok, az utóbbi évtizedek listavezetője most 29,9 százalékkal biztos második, Nagy-Britannia 19,4 százalékkal a harmadik. Franciaország leszakadása 2010-ben is folytatódott, részesedése már alig haladja meg az 5 százalékot. Ennek okát a szakemberek az EU-szabályozások késedelmes franciaországi átvételében, az ottani aukciósházak elhibázott befektetési politikájában látják, valamint abban, hogy a kortárs francia művészek az utóbbi évtizedekben elmaradtak a világ élvonalától. Az 1-2 százalékos sávban három országot találunk - Németországot, Olaszországot és Svájcot -, míg a világ többi országa együtt is csak a piac 7,4 százalékát teszi ki.

Némi vigasz az Egyesült Államoknak, hogy a városok rangsorát továbbra is New York vezeti. A kínai forgalom viszonylag egyenletesen oszlik meg Peking, Hongkong, Sanghaj és Hangzhou között, a rangsorban csak London és Párizs ékelődik be közéjük. A fentiek fényében nem meglepő, hogy a tíz legnagyobb aukciósház között tavaly már hét volt kínai; igaz, a Sotheby’s és a Christie’s vezető pozícióját egyiküknek sem sikerült megingatnia. A két nagy nemzetközi ház elmúlt évi teljesítménye 2,41, illetve 2,47 milliárd dollár volt, míg a legnagyobb kínai vetélytárs, a Poly International 677,9 milliós forgalmat produkált.

A Sotheby’s és a Christie’s a kalapács alá került tételeknek csak 11 százalékát aukcionálta, de ezzel a forgalom több mint felét mondhatják magukénak. A franciák visszaesése itt is jól érzékelhető; legnagyobb aukciósházuk, az Artcurial 53,3 millió dolláros teljesítménye csak a 18. helyhez volt elegendő. Az egyes kontinensek forgalmát vizsgálva azt látjuk, hogy Kínának köszönhetően Ázsia 36 százalékos részesedéssel itt is átvette a vezetést, miközben Európa 33, az Egyesült Államok pedig 30 százalékra esett vissza.

A nemzetközi aukciós piac összesített forgalma, amelynek kiszámításánál az Artprice 3600 intézmény adatait veszi figyelembe, tavaly 9,36 milliárd dollárra rúgott, azaz csaknem megduplázódott az előző évhez képest. Ez gyakorlatilag visszatérést jelent az eddigi rekordév, 2007 számaihoz. A régebbi tapasztalatok fényében a folyamatok váratlanul gyorsak.

A korábbi válságok - így a mostanit megelőző 1991-es is - lassabban alakultak ki, és a kilábalás is jóval hosszabb időt vett igénybe. Az egyes piaci szektorok eltérő mértékben profitáltak a fellendülésből; igaz, a visszaesés sem egyforma mértékben sújtotta őket. A legnagyobb ingadozások a kortársszektorban figyelhetők meg. Itt a forgalom 2009-ben 63,8 százalékkal esett vissza, majd tavaly megduplázódott az előző évihez képest, ami azt jelenti, hogy ez a szegmens nemcsak a 2007-es rekordévhez, hanem 2008-hoz képest is még mindig mínuszban van. A kortársak piaci részesedése 954 millió dolláros forgalommal jelenleg 10 százalékos, szemben a 2008. évi 16 százalékkal. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az elmúlt évtized első éveiben ez az arány még csak 3 százalék volt.

Andy Warhol: Coca-Cola 4, 1962. (207,6x144,1 cm)

Az időtengely másik végén, a régi mestereknél a változások sokkal kevésbé drámaiak. Ez ma egy viszonylag kicsi, de stabil piac, amelynek inkább használtak, mint ártottak az elmúlt évek nagy hullámzásai. „Biztos menedéket jelentettek a viharos időkben”, így szerepük felértékelődött; részesedésük jelenleg 11 százalék. A XIX. századi művészet iránti érdeklődés hosszabb ideje folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ami tavaly is folytatódott. Ez a szektor a legújabb fellendülésből is kevesebbet profitált, így részesedése - amely az ezredfordulón még 28 százalék volt - történelmi mélypontra, 10 százalékra csökkent.

Az „új fellendülés” legnagyobb haszonélvezőinek a klasszikus modernek tűnnek. Forgalmuk az előző évhez képest az átlagot is meghaladó mértékben bővült, így részesedésük is tovább nőtt: 51 százalékos arányuk a 2006-ban elért rekorderedmény megismétlése. Gyakorlatilag ugyanez mondható el a II. világháború utáni időszak művészetéről is. Ez a szektor szintén történetének 2007 utáni második legjobb eredményét produkálta: részesedését 18 százalékra tudta növelni.

Az Artprice tanulmányának melléklete tartalmazza a tavalyi év 100 legmagasabb leütését és a legnagyobb aukciós forgalmat lebonyolító 500 művész listáját. A százas toplista élén - mint köztudott - egy Picasso-festmény és egy Giacometti-szobor áll; ez a két tétel nemcsak a tavalyi év, hanem minden idők legmagasabb árán kelt el. A listán többségben vannak a klasszikus modern alkotások; Picasso és Giacometti jó néhány más tétellel is szerepel; rajtuk kívül Modigliani, Matisse, Warhol neve bukkan fel többször, az élő művészek közül pedig Gerhard Richteré. A száz legjobb eredmény közül 37 a Christie’snél, 32 a Sotheby’snél, 28 pedig kínai aukciósházaknál született; rajtuk kívül csak három más árverezőház tudott labdába rúgni egy-egy tétel erejéig.

A legnagyobb forgalmat generáló művészek listáját továbbra is Picasso vezeti. Tavaly 2022 műve (jórészt sokszorosított grafika) került kalapács alá, ezekért összesen 361 millió dollárt fizettek. (2009-ben Picassónak 121 millió is elég volt az első helyhez; ezzel a teljesítménnyel tavaly épphogy befért volna az első tízbe.) Warhol viszont, noha az ő forgalma is nagyot nőtt, kénytelen volt átengedni a második helyet a kínai Qi Baishinak, akitől tavaly 339 millióért adtak el. A lista első 100 helyezettje között 38 a kínai; a szakemberek idén arányuk további növekedésével számolnak. Érdekes, hogy az ő esetükben alig lehet felfedezni különösen preferált korszakot; a listán XVI. századi művészek éppúgy találhatók, mint 30 éves kortársak.

A rangsor legelőkelőbb helyén álló élő művész Gerhard Richter. A 16. helyezett német festő forgalma 192 képpel elérte a 67 millió dollárt, azaz egy év alatt megnégyszereződött. Az egyetlen magyar szereplő - csakúgy, mint a korábbi években - Victor Vasarely. Tőle tavaly 561 alkotásra lehetett licitálni, ezek 5 milliós összbevételt hoztak. Az op-art nagymestere azonban forgalmának több mint 10 százalékos bővülése ellenére a 156.-ról a 265. helyre esett vissza a mezőnyben.

Emőd Péter