Albrecht Dürer sokat dolgozott a nyomtatásban rejlő lehetőségek kiaknázásán. A fa- vagy rézmetszetek alapján készített nyomatok könnyen szállíthatók voltak és viszonylag ésszerű áron kínálták ezeket, ezért a gazdagodó középosztálybeli polgárok szívesen díszítették metszetekkel otthonaikat és üzlethelyiségeiket.

Akkoriban a művészek munkáit kizárólag a templomokban vagy a gazdagok házaiban lehetett fellelni. Dürer metszeteit ezzel szemben úgy árazták be, hogy el is keljenek, éppen emiatt a legtöbb középosztálybeli család meg is tudta vásárolni ezeket - olvasható a Híres művészek titkos élete című könyvben.

Dürer nagyra törő terveket dédelgetett magában: a nyomatok készítését nemzetközi vállalkozássá akarta fejleszteni. Nem várta meg tehát, amíg egy pártfogó vagy egy könyvkiadó felkereste őt a megrendeléssel, hanem népszerű témákat feldolgozva saját szakállára kezdett nyomatokat tervezni és készíteni. Aztán kereskedőket fogadott fel, hogy egész Európában házaljanak a képeivel. Hamarosan Dürer metszetei díszítették a falakat Rotterdamtól Rómáig.

Mégsincs szó arról, hogy ezzel Dürer lealacsonyította volna a művészetet. Sokat fáradozott azon, hogy a művészt ne csupán mesterembernek tekintsék, hanem a szellem emberének is. De amennyire nagy művész volt, legalább annyira értett az üzlethez is. Ne legyen egy szemernyi kétségünk sem afelől, hogy ha ma élne, akkor művei visszaköszönnének a teleshopok kínálatából.

Jó pártfogói voltak

Mint minden sikeres művész-üzletembert, Dürert is aggasztották a hamisítványok – ami valódi veszélyt jelentett akkoriban, mivel nem számított törvénytelennek más művészi munkáját másolni.

Elsőre azzal próbálta védeni műveit, hogy monogramját – a mára már híressé lett nagy D betűt, amely a nagyobb A betű szárai között helyezkedik el – valamennyi metszetére és festményére odarakta, azaz lényegében létrehozta az első kereskedelmi védjegyet.

Sajnos, a monogramot ugyanilyen könnyű volt másolni, ezért hiába segített hírneve öregbítésében, a műveit nemigen védte meg a hamisítástól. Olyannyira, hogy Dürer végül kénytelen volt jogi lépéseket foganatosítani a velencei művész, Marcantonio Raimondi ellen, aki lemásolta a műveit, ellátta őket az ismert AD monogrammal és engedélye nélkül árusította is azokat.

Dürer következő lépése az volt, hogy Miksa császár különleges kegyének köszönhetően megszerezte az első copyrightot, s ezt az 1511-es Mária élete című metszetén már fel is tüntette: