Vízihulla Brünhilda riogatja a hamburgi polgárokat

Vízihulla Brünhilda riogatja a hamburgi polgárokat

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Lukács Andrea
Tetszett a cikk?

A magyarok nyitottak az úszó szobrokra, a németek kevésbé. A Budapesten nagy sikerrel folyó Art on Lake-hez képest Hamburgban nehezen viselik a húszméteres, szőke fürdőzőt a város központjában. De Prágában és Londonban is volt már példa sikeres víziművekre.

Vízihulla. Így titulálta az egyik járókelő azt a hatalmas szobrot, melyet a hamburgi Binnenalsterbe helyeztek el kedden. A hivatalosan Fürdőző avagy Óriássellő névre hallgató installációt egy német reklámguru, Oliver Voss találta ki, a művészetnek szánt monstrum azonban nem igazán nyerte el a helyiek tetszését. A szőke nő csücsörítve üldögél a kikötői öbölben, a térdét felhúzza, így az kikandikál a vízből. Van, aki nevetségesnek, más nőellenesnek tartja a medencés beállítást, ám olyanok is akadnak, akik első pillantásra a letűnt pop art egyik maradványának hitték a Voss-művet.

A reklámos célja az volt, hogy „valamit adjon a városnak, amitől oly sokat kapott”, és így egy kreatív lenyomattal vélt hódolni az észak-németek előtt. A húsz méter hosszú, négy méter magas szobor augusztus másodikán került a mederbe, kisebb technikai megpróbáltatások és némi lokálpatrióta ellenállás után. „Az óriás sellő nem provokálni akar, hanem arra inspirál, hogy új módon láttassa a Binnenalstert” – magyarázta bizonyítványát Voss, akinek projektjét a városvezetés sem támogatta egyhangúlag. A Spiegel cikke szerint míg a városfejlesztési és környezetvédelmi tanács az elejétől fogva mellette állt, addig a körzeti képviselő ellenezte az installációt, oda nem illőnek és városképrombolónak találva azt. Végül mégis megkapta az engedélyt a sztiroporból és acélból készült szőkeség, amelynek hosszadalmas stabilizálása miatt egy napot késett az augusztus első napjára tervezett leleplezés.  

A budapesti, de csodás

Az úszó szobor műfajában Budapest is hatalmasat alkotott idén. Nálunk nem kérdőjelezte meg senki a városliget csónakázóba, azaz húszezer négyzetméteres területre elszórt vízialkotások létjogosultságát, talán mert a Szépművészeti Múzeum karolta fel a kezdeményezést és az uniós elnökségünkre időzítették tárlatot, mely 25 különféle ország művészeinek munkáját mutatja be. Az Art on Lake még szeptember 4-ig látogatható, és bár csücsörítő szőke nőt nem, de mobil vécét a német Via Lewandowsky-tól), süllyedő víkendházat (a finn Tia Makipaa-tól) és majd két tucatnyi kreatív vízicsodát azért körülevezhetnek a látogatók. A Szépművészeti szóvivője szerint sikeres a kiállítás, bár nehezen mérhető, hisz ingyenesen meg lehet nézni a szobrokat, csak a csónakázásért kell fizetni. A becslések szerint már millió fölött járhat a nézők száma.

©

A vízen járó pink-tank

Prágában úszó erőd, azaz úszó tank került vízre idén júniusban a Szabadság hete című program keretében. A 23-as számú harckocsit még 1991 áprilisában festette rózsaszínre David Cerny barátaival pár héttel a szovjetek kivonulása előtt, beemelve a kommunista emlékművet a street artba. A tank amúgy nem szobornak készült, hanem valóban funkcionált, méghozzá a nácik kikergetésekor. A megfestéssel mégis emblematikus lett az alkotás, és a kommunizmustól való búcsút szimbolizálja. Azóta a vitatott mű helyet kapott a csehek szovjet emlékparkjában. Június 20-án azonban kihozták, és vízre bocsátották a tankot, hogy két hétig szem előtt legyen. A harckocsit július elsején szállították vissza a múzeumba.

A londoni úszó gyepbe merült

2007-ben Londonban is készült egy mű, melynek Úszó szobor lett a címe, ám ez nem a vízbe, hanem a Temze partjára került, épp a Tower Bridge magasságában. A hatalmas test egy gyorsúszó férfit formázott, a zöld gyepbe merülve. Akkor készült, amikor kiderült, hogy a brit főváros megnyerte a 2012-es ötkarikás játékok megrendezésének jogát.

©
Hozzászólások