„Egy második emeleti szobában emberi ürüléket is találtunk. Ezek voltak a legborzalmasabb körülmények, amit valaha láttam” – mesélte 1971-ben Sidney Beckwith, a Suffolk megyei egészségügyi hatóság vezetője a titokzatos Bouvier-házról, amely egykor a jólét és az arisztokrácia szimbóluma volt.

Jacqueline Bouvier, vagy ahogy szélesebb körben ismert, Jackie Kennedy első férje az Egyesül Államok 35. elnöke, John F. Kennedy volt, akinek tragikus halála után az asszony újra férjhez ment, Aristotle Onassis görög hajómágnáshoz.

Még kislányként sok időt töltött az East Hamptonban lévő tengerparti családi birtokon, Grey Gardensben. A mesebeli környezet az előkelő társasági élet irigylésre méltó színtere volt. Ám amikor a hetvenes években filmet akartak forgatni Jacqueline gyermekkorának idilli helyszínéről, sokkal érdekesebb történetre bukkantak.

„Nagy Edith” és „Kis Edith”

Jackie nagynénje (édesapjának testvére), Edith Bouvier 1917-ben férjhez ment Phelan Beale-hez, három gyermekük született. Az asszony amatőr énekesnői karriert építgetett, de a férj egy idő után megunta Edith szüntelen szórakozásait, és 1931-ben elhagyta. Hosszú évekig busás összegeket fizetett eltartási díj gyanánt, de később ebből is elege lett, és a negyvenes évektől minimálisra csökkentette a járandóságot.

Edith Bouvier Beale lánya, „Kis Edith”, vagyis Edie egy darabig divatmodellként szerepelt, de nagy álma volt, hogy táncos és előadóművész lehessen. A sztárok világa vonzotta, de anyjához hasonlóan képtelen volt előteremteni a mindennapi élethez szükséges pénzt. Amikor apja tőle is megvonta az anyagi támogatást, fogalma sem volt, merre indulhatna. Egy darabig még próbált férjet fogni magának Manhattanben, de minden kapcsolatában rosszul döntött.

Grey Gardens és a Beale-ek tündöklése és bukása. A videóban láthat felvételeket a 2009-es filmből és a színházi adaptációból is.

Max Gordon, a korszak egyik jelentős színi és filmproducere behívta ugyan Edie-t egy meghallgatásra, de a lány anyja invitálására inkább visszament Grey Gardensbe, s ezzel elszalasztotta utolsó lehetőségét is arra, hogy elkerülje a lecsúszást. Ekkor már 35 éves volt.

A két nő 1952-től élt kettesben Grey Gardensben. Edie anyja nem volt hajlandó megválni a birtoktól, s mivel pénz híján nemigen tudtak fényűző társasági életet élni, a két nő teljesen elszigetelődött a társadalomtól.

„Ez volt a legborzalmasabb, amit valaha láttam”

A hosszú évek alatt Edith és lánya jóformán megszűnt a külvilág számára. A közvélemény a Bouvier-család ezen ágát nem kísérte figyelemmel, Jacqueline élete szolgáltatott elég pletykát és érdekességet. A bomba akkor robbant, amikor negyven évvel ezelőtt, 1971. október 22-én a szomszédok folyamatos panaszkodása után a Suffolk megyei egészségügyi hatóság behatolt a titokzatos házba.

Az egykor mesebeli birtok szemétdombbá változott, lényegében az összes közegészségügyi előírást megsértették, a hatóságok emberi lakhatásra alkalmatlannak nyilvánították a házat. A szobákat macska- és mosómedve-ürülék borította, több tucatnyi állat élt az épületben. „Anyám nem hisz a macskaalomban, csak a papírokban és dobozokban. És ő a macskabarát. El tudják képzelni ezek után, mennyire szenvedek” – mondta később Edie.

Hatalmas halmokban törmelékek és állateledel-konzervek tornyosultak, és szörnyű bűz terjengett. A házban nem volt működő mellékhelyiség, folyóvíz csak a konyhai csapból jött. A kárpitozott bútorokban nyüzsögtek a bolhák, az ablakok betörtek, Edie egykori szobájába egy hatalmas faág nőtt a mennyezet résein át, minden elrohadt. „Annyi lyuk volt a padláson, hogy az ott élő mosómedvék ürüléke a nappaliba potyogott” – mesélte a hatóság egyik képviselője.

A két nő egy ágy mellett tartott kis villanytűzhelyen készített magának ételt – többnyire főtt kukoricát. Ezenkívül csak pástétomot és jégkrémet ettek (műanyag késekkel).

Fordított tündérmese

Edith és Edie történetét egy pillanat alatt felkapta a sajtó. A New York Magazine 1972. január 10-i száma hat oldalon át számolt be a különös párról. Az egykori first lady anyagi támogatásával sikerült ugyan elkerülni, hogy kilakoltassák Beale-éket – nagyjából elhárították a fertőzésveszélyt és rengeteg szemetet kihordtak a házból –, de a körülmények még így is borzalmasak maradtak. Azonban az a terv, hogy Grey Gardenst Jacqueline életrajzi filmjének helyszínéül használhassák, szertefoszlott. Sokkal inkább érdekelte a filmeseket a ház két lakója, így 1975-re másfél órás dokumentumfilm készült Edith és Edie Bouvier Beale mindennapjairól.

Edie haja teljesen kihullott, régi pulóvereket, kardigánokat kötött a fejére. Öltözködése valami egészen furcsa ízlést és koncepciót követett. (Az alábbi linken elérhető dokumentumfilm-részletben erről értekezik. A videó angol nyelvű.) A rivaldafényről sosem mondott le. Edith naphosszat évtizedekkel korábbi dalait énekelgette, sminkelték magukat, Edie gyakran táncolgatott a házban, ügyet sem vetve azokra az embertelen körülményekre, amelyek között éltek.

„Egy 79 és egy 54 éves nő, anya és lánya. Egész álló nap a múltról, Edie elszalasztott lehetőségeiről és Edith ’karrierjéről’ vitatkoztak. Ez a két nő furcsa kombinációja volt az őrületnek és az arisztokráciának. Mégis megdöbbentő volt látni, hogy ennek a nem mindennapi helyzetnek nemcsak nehézségei, hanem örömei is voltak számukra” – mesélte a The Guardiannak Ellen Hovde, a dokumentumfilm egyik készítője.

Edith 1977-ben halt meg, Edie ezután, 60 évesen elérte, amire mindig is vágyott: New Yorkban néhány estén át tartó kabaréműsort adott. Énekelt, táncolt és a nézők kérdéseire válaszolt. Grey Gardenst végül 220 ezer dollárért eladta azzal a megkötéssel, hogy az új tulajdonos nem rombolhatja le az épületet. Számos helyen élt még ezután, Floridában hunyt el 2002-ben. A New York Daily News beszámolója szerint már öt napja halott volt, amikor rátaláltak.