Mivel már évekkel korábban szöknöm, vagy menekülnöm kellett otthonról és elutasítottam mindent, ami akkoriban járt volna, a felső tízezer kivételezett státusza helyett a mezőtúri gépkocsizó lövészezred latrinájában találtam magam 1964 őszén.

Itt heteken át – akaratom ellenére – hallgathattam P. P. táncdalénekes gyakorlatozását a Ki Mit Tud?-ra készülendő, ahol az alakulatot képviselte a „Süt a hold és huhogat a kuvik, mindenki alszik már…” kezdetű Németh Lehel opusszal. A klotyó melletti fürdőhelyiségben egymás mellett elhelyezett 16 borotválkozótükör előtt egyensapkájában tisztelegve és díszlépésben énekelt.   

Harmadik alkalommal annyira elegem lett, hogy a novemberi időjárást számításon kívül hagyva önként jelentkeztem „külső őrségbe”, ahol az őrtoronyban  irgalmatlan jeges szél fújt, nem volt büdös és senkisem énekelt.

AP

Itt hoztam be a tranzisztoros rádió kihúzható, egyméteres antennájával a Radio Luxembourg éjjeli műsorát és azzal a Little Red Rooster / Kis vörös kakas című számot, egy addig ismeretlen, Rolling Stones nevű zenekar előadásában. Ez volt „megtérésem” pillanata.

Majdnem 48 év eltelt azóta és sok minden történt, sok mindent csináltam, és még ma is csinálok, de a zene, amit átvettek, közvetítettek, majd később alkottak, ma is egyik legfontosabb része az életemnek.

Egy szót sem tudtam angolul  - ma sem tudok sokkal többet –, a bluesról azt hittem, hogy a jazz valamelyik ága, de a katonatársaim segítségével – Egressy András (később ügyvéd), Csepeli György (később szociálpszichológus) -  megismert minimális információk és további dalaik megismerése felrobbantotta az életemet.

Innen visszanézve szinte zavarbaejtően mulatságos, hogy valakinek ennyit jelentsen ez a zenekar, majd aztán: a zene. Mentségemül felhozom – nem mintha kellene –, hogy üres volt az életem és a kosárlabdán kívül nem értettem semmihez. De – hogy megértsék – naponta könyékig nyúlkáltam a szarban, a várva várt leszerelés után nem volt hová visszatérnem, a középiskola után a honvédségnél is „botrányhős” voltam, többet ültem fogdában akárkinél, valamint nem hittem semmiben, nem tudtam mi leszek és mihez kezdjek magammal. Ma már világos számomra, miért is volt ennek a dalnak ekkora jelentősége.  

A szex elöntötte mindenünket. Brómozták a kávét, de hiába. Az ezred könyvtárosnőjét naponta ötvenen akarták elgáncsolni, így hát a ”…de nincs béke a baromfiudvarban, amióta kis vörös kakasom elment…” sor himnikussá emelkedett.

chun

A szovjet háborús filmekben vagy a mezőtúri tarlón menetelés közben a katonáknak énekelniük kellett. Ez állítólag erősíti az összetartozást. Van benne valami. Mikor az orrom alá dünnyögtem az ezredsorakozón, hogy ’I am a little red rooster” a barátaim fuldokoltak a röhögéstől. Így hiába lengett az ezred vörös zászlaja szemben, a parancsnoki emelvényen, nekünk csak az orrunk volt vörös, esetleg a…

Nemsokára megszereztük a King Bee-t, amiben elhangzik a „Méhkirály vagyok, kaptárad körül zümmögök, de jobban menne a zümmögés, ha a végre férjed elmenne otthonról és mi ketten olyan mézet köpülnénk (sic!), amilyet még nem látott a világ.” Tudom, pocsék fordítás, de a köpülés annyira képszerű, hogy lemondtam a hitelességről.

Mit nem adtam volna akár egy kis dörzskerekezésért! "Jujjjj, mit csinálsz? Bejönnek!" -  de Babi, a csajom lelépett egy göndör göröggel és bosszúból megjátszottam a nőgyűlölőt.

Mire leszereltünk, bejött a Satisfaction, amiben már a  „Babám, gyere egy hét múlva, mert most ki vagyok kapcsolva” mellett megjelent a zenétől nem várt, Bob Dylan inspirációjából indult társadalomkritika. Rosszul, nyelvtani ismeretek nélkül, csak szótár használatával fordítgattam a szöveget. A kor egyik nagy filológusa, a néhai Tardos Péter ugyan az Ifjúsági Magazinban közzétette saját, énekelhető fordítását, miszerint: „Miért kell várnom csókot kérőn?”  Nekem ez gyanús volt.

Végül valamennyire kisillabizáltam hogy ebben: "Otthon őrzöm a tévémet és jön egy ember és azt mondja, vegyek olyan fehér inget, mint ő és szívjak olyan cigarettát, mint ő és akkor olyan lehetek mint ő” a kapitalizmus kritikája jelenik meg, és a nemzedéki lázadás ("Nem kaphatok elégtételt", azaz: kielégülést) nemcsak a szexuális jelentésben, hanem a felnőtt társadalom pimasz kifigurázásában is jeleskedik. Mellékesen: az „őrzöm a tévémet” félrefordítás tudatlanságomból ered, ám ma jobbnak tartom, mint akkor. Hogy változik a világ. Recece.

Leszerelés után Liversingre és Omegára jártam, ők sok Rolling Stones-ot játszottak. Ekkorra már néhány fényképhez és lemezhez is hozzájutottam. Fiatal bakkecskeként az egyik legnagyobb sikerem egy kihallgatott beszélgetés volt. Az Omega klubban egy rakás csaj azon vitatkozott, hogy Kóbor  vagy én hasonlítok jobban Mick Jaggerre?

AP

Ez betette a kaput. Nem érdekelt, hogy fél méterrel magasabb lehetek Micknél, és már akkor is húsz kilóval nehezebb. A Gorkij könyvtárban kikölcsönzött nyugati újságokat bújtam (Life, Paris Match), és sikerült rábeszélnem egy kötödést, hogy készítsen nekem egy fekete-fehér csíkos pulóvert, amiben Mick vigyorgott egy fotón. Ebben szerepeltem két évvel később az Extázis 5-től hétig”című dokumentumfilmben. 

Az egyetem is elkezdődött, majd miután innen is „kikerültem”, Bereményi Géza akkori barátnőjénél laktam albérletben egy hatalmas teremben, ami Afrikából hozott néprajzi tárgyakkal, lándzsákkal, maszkokkal és pajzsokkal volt tele. Átfűteni  nem lehetett, így a dupla takaró alatt dideregtem mindenféle bölcsészlányokkal, akiket a Goin’ Home”című, 11 perc 35 másodperces dal hallgatása közben beszéltem rá egy-két dologra.

Ez a szám annyira beindított, hogy a Tesla magnó tekercsére egymás után annyiszor felvettem, ahányszor ráfért. Értsék meg, abban a borzalmas hidegben nem akaródzott állandóan kapcsolgatni a magnót, és közben a takaró alól kibújni. Rövid volt a zsinór és messze volt a konnektor.

És már 68-ban vagyunk, amikor megjelent a Koldusok bankettje (Beggars Banquet), az Utcai harcos dalával (Street Fighting Man), az Ejtőernyős asszonnyal (Parachute Woman) – „Landolj rajtam ma éjjel”, ugye nem rossz? – a Szimpátia az ördöggel (Sympathy For The Devil),
az Összerakósdi játékkal (Jigsaw Puzzle) és a Föld sójával (Salt Of The Earth). Itt aztán volt minden, lázadás, pimaszság, gúnyos nőgyűlölet, történelmi lecke fiúknak, bánatos blues és számomra legfontosabbként, együttérzés a nehézsorsúakkal.

„Raise your glass to the hard working people
Lets drink to the uncounted heads
Lets think of the wavering millions
Who need leaders but get gamblers instead”

Itt és akkor utolért minden, amit addig leginkább csak éreztem és néha gondoltam. Helyettem írták. Aztán, vagy tizenkét év múlva megírtam a magamét az Oly sokáig voltunk lenn című dalban.

Igyunk a hatalmasokra,
Mosolyuk egyre nagyobb,
Nem tettem ellenük semmit,
Azt hiszik, nem is vagyok.
Gondolj egy összetört arcra,
Gondold el, mitől ilyen?
Gondolj a holnapi napra,
Ne legyen ugyanilyen!

De ez már a sokadik lépés volt. Közben, még 1968-ben a Kexben is énekeltem néhányszor. Itthon tőlük kaptam a legnagyobb lökést és szerintem ez a magyar zenekar - élén Baksa Soós Jánossal - tudta azt, amit a Rolling Stones és a Doors tudott.

A Pók és a légy (The Spider And The Fly) volt az első dal, amit színpadon előadtam. A Stones hívott a zenébe és a Kex lökött ki a színpadra. A történet innen már ismertebb a fent leírtaknál.

10 év múlva saját szórakozásomra létrehoztam a Hobo Blues Bandet, és eleinte főleg Rolling Stones számokat játszottam magyarul. Fontosnak tartottam dalaik tartalmát, nemcsak a zenéjüket. Aztán megírtam az első saját dalt. Mi más lehetett volna? A Rolling Stones blues. Engedjék meg, hogy ezzel búcsúzzam, hiszen ide és most mégsem írhatok egy egész könyvet. 

A házra hol születtem tíz bomba repült.
A cigányasszony mondta, mikor anyám szült:
Fiadnak az Isten nehéz sorsot küld,
De ha eljön az idő, gördül mint a kő.
Megjött a behívó, mert sorra kerültem.
A rádiót hallgatva az őrtoronyban ültem,
Beköpött valaki.  A fogdába kerültem,
Hol se ital, se nő, a priccsem mint a kő.
Még nem voltam húsz  -  ez a Rolling Stones blues
Újonc baka blues  -  ez a Rolling Stones blues
Az őrmester megnyúz   -  ez a Rolling Stones blues
Újonc baka blues  -  ez a Rolling Stones blues
Meghalt a gitáros, felszállt ezer lepke.
Első volt a sorban, és még hány követte!
Túlment a határon.  Vajon miért tette?
Mit hozott a fű?  Mit adott a tű?
De a banda játszik, bélyeggel a hátán.
Ezerszer megírták: egyikük a Sátán.
Mégis mennek végig az átkozottak útján.
Magány, kín, erő.  A zene mint a kő!
Rég elmúltam húsz  -  ez a Rolling Stones blues
Lányon feszül a blúz  -  ez a Rolling Stones blues
Vigyázz, ha érte nyúlsz!  -  ez a Rolling Stones blues
Valami odahúz  -  ez a Rolling Stones blues
Már sok rajtam a hús -  ez a Rolling Stones blues
Az asszony pénzért nyúz -  ez a Rolling Stones blues
Ha este mellébújsz-  ez a Rolling Stones blues
Szép lassan kimúlsz. -  ez a Rolling Stones blues