A kulturális termékekre kiszabott adók az EU államaiban eltérnek egymástól. Ennek egyik legjobb és leggyakrabban emlegetett példája a könyvek és a különböző nyomatatott sajtótermékek. Míg nálunk 5%-os az ÁFA kulcsa, addig Spanyolországban augusztustól sem emelkedik 4% fölé. Az olaszoknál ugyanannyi, mint a hispánoknál, míg például Luxemburgban szuper alacsony, 3%-os adókulcsuk van. Ugyanakkor Írországban és az Egyesült Királyságban nem adóztatják a könyveket. Ezt szeretné elérni Spanyolország is, a különböző EU-s fórumokon már többször kezdeményezte, hogy egységesen töröljék el a Gutenberg-galaxisra kirótt általános forgalmi adót (nulla ÁFA azért, hogy többet olvassunk – a Spanyol Könyvkiadók Szövetsége Grémiumának deklarációja). Ugyanakkor vannak országok, mint Dánia (25%) és Bulgária (20%), ahol még magasabb könyvek árának ÁFÁ-ja. Franciaországban viszont az általánostól eltérő a gyakorlat, mivel nem minden kiadványra érvényes a náluk bevezetett 7 %-os ÁFA, 19,6%-os büntető adóval terhelik a pornográfiát és az erőszakra ösztönző tartalmat.

MTI / Kovács Tamás

Vitatott az eBook helyzete. Ugyanis a vonatkozó normatívák különbséget tesznek a fizikai értelemben vett nyomtatott könyvek és az E-könyvek között, ez utóbbit elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak tekintik, így rájuk a magasabb ÁFA kulcs vonatkozik. Spanyolországban a mostani 18%-ról 21%-ra emelkedik (bár vannak elektronikus kiadók, akik már jelezték, hogy ezt a terhet nem kívánják a jövőben sem olvasóikra terhelni), míg Magyarországon 2012. január 1-től 27%. Itt is vannak kivételek, az általános európai uniós gyakorlattól eltérően, pl., Franciaországban (7%) és Luxemburgban (3%), ahol ugyanazok az ÁFA kulcsok, mint a nyomtatott könyveknél. Az EU figyelmeztette mindkét országot, hogy szankciót alkalmazhat ellenük.

A szellemi-kulturális szférában azért vannak ennél szemet szúróbb esetek, ami egy röpke összehasonlítás során is feltűnik az egyik legnagyobb madridi sajtóorgánum, az ABC cikkírójának, aki az augusztustól várható spanyol ÁFA emelések kapcsán veszi górcső alá az EU országoknak ezt a területet érintő adóterheit. Természetesen feltűnik neki Magyarország, ahol jobban a zsebünkbe nyúlnak, mint máshol, ha művelődési szomjunkat akarjuk oltani. Konkrét példaként említi a színházi előadásokat, koncerteket, filmszínházakat. Luxemburg ebben is a legjobban pozícionált Európában, mivel az általános 15%-os ÁFA helyett csak 3%-ot számít az élő előadásokra. Ha az ÁFA kulcs növekedési skáláját figyelemmel kísérjük, az tapasztalhatjuk, hogy a színház-, mozi- és koncertkedvelőkre az Egyesült Királyságot (20%) és Dániát (25%) is felülmúlva nálunk szabják ki a legnagyobb, 27%-os „vámot”.

Az összevetésből kitűnő szellemi-kulturális hátrányunkat még egy másik területre is kivetíti az elemző cikk: a filmeket és zenét tartalmazó DVD-kre és CD-kre. Ezt a területet a „leghomogénebbként” említi az EU-n belül: kezdve a legalacsonyabb luxemburgi 15%-tól a legmagasabb magyarországi 27%-ig. Spanyolországban augusztustól 21% lesz, ötször magasabb, mint a nyomtatott könyvek ára, s ugyanez vonatkozik az interneten keresztül legálisan vásárolt/letöltött filmekre, zenékre is. Így nem metafora, hogy a lemezfelvételekkel foglalkozó kiadók szakmai-érdekvédelmi közösségei „luxuscikknek” tekintik a zenehordozókat, mivel azok ÁFÁ-ja azonos lesz az ékszerekével, a műtárgyakéval és a régiségekével Spanyolországban.

Ha stílszerűen tovább zengünk a kulturális szegregációnkról az EU-n belül, akkor még tapasztalhatunk hamisságokat, illetve a másságunkat jelentő különbségeket. Például az, hogy Spanyolországban a nagy múzeumok, képtárak – Prado, Reina Sofía (Szófia királyné), Thyssen, Macba (Barcelonai Kortárs Művészetek Múzeuma), stb. – mentesülnek az ÁFÁ-tól. Kérdéses marad számunkra, hogy ezt érinti-e könyveiket, művészeti kiadványaikat, ajándéktárgyaikat. Míg az Egyesült Királyság több múzeuma, nem hogy általános forgalmi adót nem érvényesít a belépődíjakban, de a látogatást is ingyenessé tette, ilyenek a National Gallery, a Tate Modern, a British Museum... Nálunk pedig legfeljebb akkor léphetünk be ingyenesen egy múzeumba, ha önkéntes teremőrnek jelentkezve állunk a kultúra szolgálatába – ezt egyik legnagyobb városunkban hirdették meg a székesfehérvári Szent István Király Múzeum több kiállítási helyén.