Feltűnt, hogy a 70-es években különösen sok zombi lepte el a filmszínházakat? Élőholtak háza Ray Austintól, A Gonosz Messiása Willard Huycktól és Gloria Katztól, Cukorkahegy Paul Maslanskytól és még vagy egy tucatnyi mozi jelent meg az elvadult vietnami háború katasztrófába hajló végén .

Amikor leomlott a vasfüggöny és véget ért a hidegháború, úgy tűnt, hogy az összes tántorgó-fröcsögő zombit sikerült visszatessékelni a koporsóba, de két nagy formátumú producer, George W. Bush és Osama bin Laden újraélesztette a műfajt. Amióta Bármelyiksztán homokdűnéin trancsírhadműveletben állnak a felek, Roberto Rodriguez leforgatta a Terrorbolygót, ahol Bruce Willis gennyedző gerillaként elmeséli, miként találta meg a tálib homoki makit. Brad Pitt pedig nálunk forgatta az apokalipszisét. Elkészült a Zombiland, Élőholtak támadása remake... satöbbi.

Ahogy a háborús időkhöz a zombi mozik köthetőek, a vámpírok inkább a gazdasági válságidőszakokban csapnak le. Amikor Németországban pusztított a kora-húszas évek hiperinflációja, jött Murnau és leforgatta a Nosferatu-t 1922-ben. Beütött az 1929-es krach, Béla Lugosi Drakulának öltözött. Amióta sorra pukkadnak ki a tőzsdei és egyéb buborékok (először a Nasdaq IT-tech beszakadás az ezredfordulón, 4 éve a másodlagos ingatlanpiac, a napokban az eladósodott államok) mást sem látunk, csak hegyes szemfogakat. Alkonyat tinivámpírokkal, Underground technós vámpírokkal, True Blood debil vámpírokkal, most meg Timur Bekmambetovtól az Abraham Lincoln, a vámpírvadász.

AP

Miért éppen a háborús időkben támadnak a zombik és gazdasági válságban a vámpírok?

Kezdjük a zombikkal. A háború képeihez mindig hozzátartozott a kifacsart, szétroncsolt, esetleg temetetlen hulla. A 15-16. században Hieronymos Bosch festette meg a belező-démonos tömegjeleneteit az ember-ember küzdelmeknek, a 20. században lefotózták a hadárkok közötti senkiföldjén szétszaggatott tetemeket, lefilmezték a haláltáborok hullahegyeit, a napalm elől menekülő pucér vietnami gyerekeket, a szarajevói aknatámadást.

És a vámpírok? Amikor Európa a földből és állatállományból élt még és rusztikus környezetben rettegte a halált, világképében a vérszívás az élet kioltásának legerősebb szimbóluma volt. Ha jégeső verte el a termést, ha betegség vitte el a csecsemőt, az annyit jelentett, hogy egy boszorkány, egy lídérc, egy vámpír, ne adj isten egy karaván cigány vagy zsidó elszívta az életet. Valamikor szó szerint: a vért szívták el - a természeti csapásokkal beköszöntő gazdasági krach vagy a járványoktól megtizedelt lakosság mind a vérszívók áldozatai.

A 21. század első évtizede véget ért, kaptunk tőle két közel-keleti háborút, egy gazdasági világválságot és közösségi médiát. Tökéletes közeg a zombik és vámpírok terjedéséhez. Akad közöttük mai démon, akiről azt mondják a filmesek, hogy tőlük nekünk, mai embereknek kell félnünk. És akadnak köztük olyanok, akik történelmi környezetben cuppognak, róluk azt mondják, hogy megint nekünk, mai embereknek kell félnünk tőlük is. Rettegjünk tehát a 19. századi amerikai vámpíroktól is.

AP

Minek kellett a valódi történelem déli államaiban rabszolga? Az ipari forradalom iránt nemigen érdeklődő nagybirtokosok kiszipolyozták a feketéket, olcsón, tízezernyi hektárokat műveltettek meg a gazdaságilag és jogilag lemaradt államokban. Belőlük lett a vesztes Konföderció az észak-dél háborúban.

De nem csak a feketéket szipolyozták, hanem az iparosodott, gyárépítő és egyre munkaerő éhesebb északnak is elszívták az életerejét – itt jött létre a nyertes Unió. A munkaerő, a feketék izma és tömege a kapitalizmus életereje. Vére, ha úgy tetszik, amely szabadon áramlik a nemzetgazdaság létfontosságú szervei felé.

Aki elszívja a gazdaság vérét, az vámpír. A démonvadász: jogharcos. A vadászat: liberalizmus.

A gazdaságában csoszogó és nemzetében megosztott Amerika szuperhősre várt, Abraham Lincoln liberális démonvadászra. A történet ennek megfelelően egy klasszikus szuperhős születéséről szól. Olyasmi, mint a Butch Cassidy és a Sundance Kid filmek, vagy a Csillagok Háborúja hexalógia, ahol a kifejlett epizódokat ismerjük meg először, majd utána az eredettörténetet.

Az előtörténetek mindig pontosan elmagyarázzák, hogy mi a főhős motívációja, honnan jön a mestere, és ami a legfontosabb: a főhős ikonográfiáját, vagyis a ruháját és fegyverét is felavatja. Lincoln esetében a cilindert és az ezüst pengéjű fejszét.

A filmben pár percet szeletel, pár percet jegyzetel. A fejszéről lecseppenő vámpírvér finom animációban alakul át jogvédő betűkké naplójának lapjain.

Észak-dél háborújában vérszívók rohanják le az Unió csapatait a gettysburgi csatamezőn

A háborús gazdaságban a csapatok finanszírozására nem a bankóprést indítják el, hanem beolvasztják a polgárok családi ezüstjét.

A csapatok élén pedig az elnök egy fejszével aprítja fel a gazdaság vérszívóit. Az eredttörténet átalakul teljes szuperhős legendává, ami a hérósz haláláig tart. Legenda, vagyis példamutató hagyaték és tökéletes államfőről, amikor az Egyesült Államok gazdasága a kínai államkötvény vásárlás kedvétől (is) függ.