Háború, hadvezér, zsoldos és szenvedő hátország. A manga találkozása a nó színházzal egy dán terepasztalon. Istenek, démonok és persze emberek. Ez a Hotel Pro Forma előadása a háború természetrajzáról. A produkció október 10-én a kezdődő Kortárs Művészeti Fesztivál keretében látható a Café Budapest színpadán.

A dán Hotel Pro Forma műveiben 1986 óta ismert barokkosan burjánzó vagy épp geometriai formákra egyszerűsített színpadképeiről, ahol a prozódia mellékszereplő, a hangszeres zene – lett légyen az zörej, klasszikus muzsika, esetleg digitális talpalávaló – és az emberi ének dominál. Nincsenek épített kulisszáik sem, vetített illúzióik annál inkább. A War Sum Up ebben nem különbözik a korábbi darabjaiktól.

A súlyos, mitológiai alapvetést most a háborúsdi adja. Az emberiség boldog békepillanatait lehetővé tevő permanens háború természetrajzának felvázolásához a dán csapat a rigai Lett Nemzeti Opera szakmabelijeit hívta segítségül. Az együttműködés eredménye a mai japán mangák összetéveszthetetlen vizualitását a 14. századi gyökerű, szintén japáni nó színház hagyományaival ötvöző „manga-opera”.

Wikipedia

A nó-ban a történetet a színészek nem párbeszédekkel, monológokkal, hanem narratív elbeszélésekkel, jelzésszerű mozgássorokkal, csak a beavatottak számára érthető kulturális utalásokkal, dalokkal és költői metaforákkal mesélik el. Így viszi színpadra fénnyel és zenével a háború természetrajzát a több mint negyedszázada alakult dán Hotel Pro Forma is. Méghozzá a transzformerekkel, szuperhősökkel és gépszörnyekkel teli mangairodalom modorában.

A vizuális színjátszás úttörőjének számító dán társulat fénykulisszái között a hadviselés történetének három főszereplője, a Kém, a Harcos és az egyszerű Zsoldos históriája elevenedik meg. A Kém (aki nő) a harci művészetek mesterévé képezi magát, a Harcos [aki a csatatéren halt természetellenes halált] szellemként bolyong a földi élet és a túlvilág között, miközben a létezés értelmén és értelmetlenségén mereng. A Zsoldos a hollywoodi háborús opusokból ismert poszttraumás stressz-szindrómában szenved, és nem találja helyét a civilek között. A cselekmény szálait mindeközben afféle külső szemlélőként vagy mesélőként a Játékmesternő bonyolítja, aki a nó tradíciói szerint narrátor is egyben.

A brechti songokat idéző dalszövegek, a hagyományt a modernitással különleges elegyben ötvöző dallamok, a fényfestészet legújabb vívmányait felvonultató szcenikai eszköztár szokatlan együtthatása teszi egyedülállóvá az előadást.