„Amolyan igazi népies mulatóhely, mint például a bécsi Wurstelprater, nem volt a régi Pesten” – utalt a kezdetekre Vay Sarolta a Régi magyar társasélet című, 1900-ban megjelent szórakozástörténeti kötetében.

És korántsem csak az osztrák fővárosban működött olyan, tömegszórakoztatást szolgáló park, amit Pest-Buda polgárai nélkülözni kényszerültek. Koppenhágában a Dyrehavsbakken az 1600-as évek elején vadaskertként, majd tavasztól őszig nyitva tartó, mutatványosokkal, hajó- és körhintákkal virító, lacikonyhákkal és bögrecsárdákkal megspékelt helyként működött. Londonban az 1600-as évek harmadik harmadában nyitott meg Vauxhall Gardens pedig nem kert, hanem állandó vásári mutatványosokkal operáló népszórakoztató látványosság volt.

Pest és Buda lakói ilyesféle letelepedett, szabadnapokon felkereshető kikapcsolódást csak 1838-tól találhattak maguknak. Akkor nyitotta meg Wexlehner Sebestyén a mai Városliget területén található, akkor Városerdő néven jegyzett pagony kellős közepében, nagyjából a mai Széchenyi fürdő helyén álló bodegáját.

A Vidámpark történetéről további részleteket a HVG e heti számában olvashatnak.