Valami sötét erő gyülekezik: A hobbit
Tátva marad a szája a látványtól. Tátva marad a szája, amikor elalszik. Még több ork, még több sólyom. Kritika A hobbit - Váratlan utazás című filmről.
Csak a végefelirat 16 perc. Majdnem három órás a film, és monumentálisabb mint ikertestvére, A Gyűrűk Ura – a Gyűrű szövetsége, a 2001-ben bemutatott trilógia első része. A költségvetésről több hír keringett 2008 óta, amikor még csak két részt terveztek: volt, aki 150 millió, más 250 millió dollárt említett, az egyik híradás kalkulált a szerzői jogdíjakkal, a másik nem. 100 ezer rajongót vártak a november 28-i új-zélandi premieren.
Minden rekord azért születik, hogy megdöntsék
És éppen ez a legnagyobb kihívás. A hobbit ugyanis csak egy kötet, A Gyűrűk Ura pedig három, ezen belül hat könyv. Amit a rekorddöntés megkövetel, vagyis hogy minden legyen még nagyobb, még több, még elsöprőbb, azt a szerényebb terjedelem próbálja ellehetetleníteni. Nem készülhet szólista film, ezt tudták a kezdetekkor, amikor még a Faun labirintusa és a Pokolfajzat rendezőjét, Guillermo del Torót kérték fel rendezőnek, és rögtön két részt terveztek, mint ahogy az Alkonyat saga utolsó kötetét is két részre osztották. Del Toro elhagyta a produkciót végül, a szerzőjogi viták túlságosan elhúzódtak, a két részből azonban három epizód lett.
Nem csupán a terjedelem adta fel a leckét. A prequelek, vagyis az utólag leforgatott előtörténetek rejtvénye is megoldásra várt. Azt könnyű kitalálni, hogy vajon mi történt a Csillagok háborúja vagy a Butch Cassidy és a Sundance kölyök sikertörténetek előtti években, némi drámaírói leleménnyel utólag is leforgatható az előzmény. Csakhogy a Gyűrűk ura-trilógia 2001-2003 között vetített epizódjai az apokaliptikus világtörténelmi küzdelmet mutatják be Középföldén, ennél nagyobb háború nincs.
A történet nem engedhet meg monumentálisabb eposzt A hobbitban, de a közönség mégis megköveteli. Tessék rálicitálni a korábbiakra: magasabb hegyorom, kegyetlenebb ork, hatékonyabb varázspálca. És legalább három rész.
Két megoldás a rejtvényre
A Peter Jackson-stáb akadémikus finomsággal minden szót felhasznált a könyvből. Egészen pontosan a könyv tizenkilenc fejezetéből az első hatot dolgozta fel minden apró részletével. Hosszan ismerkedünk a tizenhárom törpével, akik váratlanul toppannak be Zsákos Bilbóhoz (Martin Freeman), és borzalmas az étkezési kultúrájuk. Kétszer is dalolnak, az egyikből megtudjuk, hogy ők bizony vidám társaság, a másikból, hogy ők bizony honszerető harcosok.
Nagyon hosszú az este, a három főszereplő, Bilbó, Szürke Gandalf (Ian McKellen) és Tölgypajzsos Thorin (Richard Armitage), a törpe herceg minden permutációban megtárgyalják, milyen eséllyel indulnak a törpehaza felszabadítására - merthogy ez a cél, visszahódítani az egykori dicső várat a Smaugtól, a sárkánytól.
Egy másik jelenetben hosszan vitatkozik a Fehér Tanács, ahol Elrond (Hugo Weaving), Galadriel (Cate Blanchett) és Szarumán, a Fehér Mágus (Christpoher Lee) arról faggatják Gandalfot, hogy miért érzi magáénak a törpék misszióját. Hát azért, mondja, mert több is történik most Középföldén. Valami sötét erő gyülekezik.
Hosszan beszélget Gollummal (Andy Serkis) Bilbó, amikor a kobold barlangok mélyén összetalálkoznak, és találós kérdés vetélkedőt tartanak.
Nem a filmben kezdődött
A túlburjánzó részletgazdagság nem a filmben kezdődik. Egykor a nyelvész-irodalomtörténész John Ronald Reuel Tolkien, a szerző is tudományos lelkesedéssel és gyereklelkű izgalommal szeretett bele a germán, kelta és európai mitológiába. Szupermesévé fejlesztett Középfölde irodalmában igyekezett mindent, amit csak lehet, felhasználni.
Divatos fogás volt ez Tolkien korában, főleg a formalista irányzat kedvelte, köztük pedig Vlagyimir Propp orosz kutató. Propp egyenesen enciklopédiát szerkesztett a vegytiszta meseelemekből. A főhős elhagyja az otthonát – ez egy elem. A főhőst megpróbálja álruhában kihallgatni az ellenség – egy másik elem. A tudós támogató csodaeszközt ad a főhősnek – egy harmadik … és így tovább. Sőt, Propp még képleteket is írt. Fogta a felsorolt elemeket és matematikai képletbe rendezte őket, amelyek tömören modellezik a meséket.
Tolkien nem ment ilyen messzire, nem alakította át száraz algoritmussá a meséket. Arra azonban törekedett, hogy minél több elemet be tudjon emelni az európai hagyományból. Gandalfot Väinämöinenről mintázta (Kalevala). A törpék már újkori referencia, akárcsak Grimm Hófehérkéjében: az ipari forradalom szénéhségében gyerekeket küldtek a kapitalisták a föld alá. Kis termetükkel könnyebben elfértek az aknákban, ezt a képet örökölték meg a mesemondók, igaz a gyászos valóságból vidám életképeket varázsoltak.
Tolkiennek sok gondja is akadt a hagyományápolásból. Megvádolták, hogy az Egy Gyűrű ötletét nemes egyszerűséggel elcsente Wagner Niebelung adaptációjából. „Mindkettő kerek”, válaszolta ironikusan, „és ezzel minden hasonlóság véget ér”. Nem a legmegnyugtatóbb válasz, hiszen Wagner világuralmat ígérő, de lélekölő gyűrűje sok másban is hasonlít Szauron rettenetes ékszeréhez.
Mindenesetre az összes fellelhető népmesei kelléket belefűzte A hobbit történetébe is, Jackson pedig a lábnyomaiba lépkedett a film adaptálásakor. Hitelesség? Ragaszkodás minden betűhöz? Talán. De felrúgta a filmdramaturgiai alapszabályt: add át a történethez szükséges ismereteket, és lépj a következő jelenetbe.
A másik megoldás: Középfölde történelmi ismeretek
Hogy kitöltsék a film 160 percét, nem fukarkodtak a történelmi kitekintésekkel sem. Időben főleg vissza, de picit előre is pillant a Váratlan utazás. Monumentális tablósorban látjuk, miként rohanták le a törpéket az orkok. Óriási tereket berepülő, vágatlan képsorokban utazunk a törpebányákon keresztül.
Máskor látjuk Bilbó sárkányfogvetését, amikor ellopja Gollum gyűrűjét és nehéz küldetést hagy hátra Frodónak. Ez már egy merész blöff, hiszen a Gyűrűk ura-trilógiában már láttuk ezt a jelenetet, másképpen és még Ian Holm alakítja a fiatal Bilbót.
Jól néz ki! Pocsékul néz ki!
A korai kritikák legalább annyit foglalkoznak a terjedelemmel, mint a látvánnyal. Van, aki fanyalog azon, hogy a 3D-technikát megfejelték még a HFR-rel is, vagyis a high frame rate-tel. Ez annyit tesz, hogy a mozisztenderd 24 filmkocka helyett 48-at rögzítettek és vetítenek másodpercenként, amivel sokkal finomabb mozgásfelbontást kapunk.
Ez azonban nem forradalmi jelenség, és nem is elég pontos a leírás. A 24 filmkocka a mozikban igazából 12x2 filmkocka, vagyis a vetítők kétszer villantják meg az izzót egy-egy filmkocka mögött. Ettől egy elegánsan gördülő képsort kaptunk eddig.
Jackson 48 filmkockája azonban egyenként jelenik meg, amitől egy metszően tiszta képet kapunk. Mint a tévében. A sárkánytámadás, az orksereg, a hullahegyek a csatamezőn mintha híradó képsorok lennének, sosem láttunk még valóságosabb komputergrafikát. Az ember szája tátva marad a csodálkozástól.
Amikor azonban jönnek a regényhűségből megőrzött hosszú, békés jelenetek, akkor már inkább egy szappanoperára emlékeztet. Itt is tátva marad a szánk, és nyál csurran ki szegletéből. A csatakiáltáskor ébredünk újra.
Eposz és regény
Eposzként emlegetik, bár pontatlan a műfaj meghatározása. A mérete tényleg epikus, de a zsánere merőben regényes. Az író felderít és kíváncsiskodik, a világ, ahol kutat végtelen. Felderít csodákat, földrajzi távolságokat, tudományos (mágikus) világokat, történelmet, és ami a legfontosabb: felderíti a hobbitok, törpék, varázslók lelkét, akik az utazással folyamatosan változnak. Ezt csak a regény tudja megtenni.
Persze lehet, hogy csak a méret számít. Az epikus méretigényünk ugyanis kielégíthetetlen. Az irodai munkánk halálosan unalmas, evolúciós zsákutca. A közhely igaz, nincs időnk úgy rettegni, ahogy egy földművelő tette vagy ahogy a gyerekek borzonganak, akik mítoszok és mesék között éltek és élnek. Így aztán hónapról hónapra egy-egy epikus infúziót kapunk az eposzipartól, hiszen az elvonási tüneteinkben 1500-1600 vagy akár 2000 forintot is elköltünk egy 3D gigamesére.
Pontosan úgy kezeljük, mint minden más hiányérzetünket. Például: amikor már nagyon furdal a lelkiismeret, hogy már vagy fél éve nem voltunk színházban, akkor megvesszük a drága jegyet az operába, asztalt foglalunk egy étteremben, és öltönyt veszünk. Áldozatot hozunk, egy nagyon alapos színházlátogatással rójuk le tartozásunkat.
Ha moziba megyünk, akkor azt is legalább három évig tesszük, alkalmanként két és fél óráig. Nem lehet 1 részes eposzt bemutatni.
A hobbit – Váratlan utazás
amerikai-új-zélandi film
Rendező: Peter Jackson
Főszereplők: Cate Blanchett, Martin Freeman, Christopher Lee, Ian McKellen, Hugo Weaving,
hvg.hu-értékelés: 4/5
A film december 13-tól látható a mozikban.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
