"Amit most elmondok, az fontosabb mindennél, amit valaha bárki el fog mondani önöknek."

Ezzel a drámai felütéssel indít A Mennyország létezik című könyv. A hatás teljes: a kétséges minőségű papírra nyomott, nagyjából kétszáz oldalas, puhakötésű műért alig háromezer forintot kifizető olvasó – mi a könyvre recenziós példányként tettünk szert -  rögtön egy elit klub tagjának érezheti magát, és biztos lehet, itt most valóban hozzájut sorsfordító információkhoz.

Mióta létezik vallás, mindig is voltak, akik az emberek vakbuzgó, vagy épp rejtegetett hitén és homályos reményein felkapaszkodva szerettek volna jelentősebb konyhapénzhez jutni. És mivel a bolygó népességének döntő többsége - ha elismeri, ha nem - azért fél valamilyen istenséget, ez általában be is jött.

Tételezzük fel a legjobbat, azt, hogy az ominózus könyv írója nem egy falánk kiadó alul-vagy épp túlfizetett, jóhumorú tollforgatója, hanem hétköznapi, kedves őrült, aki tényleg csak az ateista bulvárolvasókat szerette volna legalább egy megkésett keresztelkedésre rávenni. Esetleg egy kicsit mindkettő.

Nagy, piros betűk

A vallás és a tudomány igazi parkbéli sakkpartnerek, mióta világ a világ. A Föld gömbölyű vagy lapos, a rőzseköteg ég jobban vagy az eretnek? Sohasem volt könnyű feladat az élet ilyen típusú, nagy kérdéseinek megvitatása, ám manapság, az isteni részecskék és pápai Twitter- oldal korában nem lehet már olyan nyíltan és jóízűen acsarkodni, mint ahogy azt az aranykorban tették. Új módszerekre van szükség.

Képünk illusztráció a túlvilágról

hvg.hu

Mi lehet annál meggyőzőbb, mikor egy örök szkeptikus idegsebész döbben rá a nagy igazságra? A Mennyország létezik kiegészítő cimkéjén vastagon szedett, piros betűkkel ez áll: "ITT A BIZONYÍTÉK!", az író neve előtt pedig ott virít a hitelesség felőli utolsó kétségmorzsákat is félresöprő doktori cím kétbetűs jelzése.

A tényfeltáró regény szerkezete egyébiránt zseniális. Minden második öt-hat oldalas fejezet arról szól, mi történt Alexander passzívvá lett testével, valamint annak barátaival és üzletfeleivel a kómában töltött hét nap alatt. Ezekben irgalmatlan mennyiségű orvosi szakkifejezés zsúfolódik össze a lakótelepi magasföldszint lakóját lenyűgözendő, elvégre, aki olyan szavakat használ mint "hyponatrémia" vagy "intraparenchymális", biztos igazat mond, sőt talán még nyelveket is beszél. Mindenesetre tudós ember és varázsló.

Felrobbanó ejtőernyősök

A történet szerint a világklasszis idegsebész, Dr. Eben Alexander agyhártyagyulladása miatt kómába zuhan, öntudatlanságának egy hete alatt pedig bejárja a túlvilágot, hogy aztán orvosi csodaként felébredve, megoszthassa világrengető felfedezéseit az olvasókkal. Összeszedtük Alexander könyvének legmeggygőzőbb elemeit, melyek közrejátszottak azon címbeli kinyilatkoztatásában, miszerint mennyország márpedig létezik.

Az író saját elmondása szerint zsenge korában nem volt rest és bélyeggyűjtés helyett a vitorlázórepülést, illetve ejtőernyőzést űzte hobbi szinten, ami valjuk meg, nem veszélytelen elfoglaltság. Különösen az ugrótársunkkal való ütközést érdemes elkerülni, akármilyen látványos is a végeredmény: “Ha egyenesen belecsapódnék, gyakorlatilag mindkettőnk teste felrobbanna.” - áll a könyvben.

Alexander az ugrásoknak köszönhetően nem csak spirituálisan, de fizikai szinten is komoly magasságokba emelkedett és az általa említett közel négyszáz átélt ugrás során bizonyára alaposan körbe is tudott nézni odafent. Az, hogy a metsző szél és pazar kilátás kombóján túl nem talált semmi érdemlegeset, csupán annyit jelent: a mennyország valamivel feljebb van.

Az agy fájó hiánya

Alexander szavaival élve: "amikor az ember agya eltűnik, ő maga is eltűnik". És kikapart koponya ide, kikapart koponya oda, ezzel még a legelvetemültebb ellenhívő sem vitatkozhat.

A kérdés csak az, hogy a szóban forgó szerv és ugye vele együtt az ott lakó tudat a műtő szemetesén, formalinos üvegen és kétes hírű pincekifőzdéken túl mégis hova kerülhet?

Az író véleménye szerint például hét napos, természetesen az alvilágot és a mennyek birodalmát is érintő élmény-kómába.

K&H

Napjaink romlott világában már csak a legigazabb hívők járnak rendszeresen templomba, de szerencsére a vasárnap otthon tespedő, rebellis kreatúrák számára is van még remény.

Hiszen maga Dr. Eben Alexander is ilyen volt, mielőtt kiugrott a mennyországba piknikezni. Könyvének zseniális fordítását idézve: "Hajszálnyira voltam egy K&H-tól - olyasvalakitől, aki csak karácsonykor meg húsvétkor jelenik meg a templom kapujában."

Alvilág kompenzálás

Az Alexander koponyája körüli kalandos utazás fontos állomása az alvilág, ahol ugyan a szenvedést koordináló ördögről nem esik szó, az állandó nyöszörgés, eltorzult arcok és fésületlen bundájú férgek között az író és a fordító kart karba öltve azért kiváló elnevezést szült: "A Földigiliszta - nézőpont Birodalma". Nos, amennyiben létezik ilyen borzasztó hely, muszáj lennie egy ellenpontnak is, ahol a szivárványokkal körülvéve, pufókás angyalok masszírozzák a talpunkat.

Széljegyzet - A trollok ritmusérzékéről

Az alvilágnak is megvan a maga munkásosztálya, legalábbis az író teljes meggyőződéssel ezt állítja. Az elveszett lelkek és torz szörnyek sziszifuszi munkáját szerencsére acélos, mégis üstdobszerű hangok segítik: "A távoli ütemes dobogás a földalatti trollszerű dolgozók seregének munkaritmusává vált". Mostmár ezt is tudjuk.

Fény az alagút végén

Közkedvelt hit, miszerint a teljes, magába szívó semmi-sötétségben lebegve érdemes a rendszerint megjelenő fénycsóva, arany kapu vagy olajlámpa felé mozdulni.

Alexandert egy ragyogó aranyszálak alkotta forgó spirál szívja magába és repíti egy boldogan játszadozó gyermekekkel, pillangókkal és virgonc kutyusokkal teli zöldellő, vidéki tájra, ami mi más lehetne, mint a mennyországba vezető idillikus átjáró.

Eufórikus angyalok

Nem is vitás, hogy végül eljutunk a klasszikus, bárányfelhős, napfényes mennyországba, ahol természetesen tömve van az ég pillangószárnyú, kecses angyalokkal.

Kényszeresen boldog és angolosan hangoskodó angyalokkal.

"Ezeknek a repkedő lényeknek a boldogsága akkora volt, hogy muszáj lehetett valami hangot kiadniuk" - fogalmaz Alexander. És az bizony tényleg nagy.

Isten, kinek neve Om

Alexander természetesen Istennel is beszélt, akit hasraütésszerűen Omnak nevezett el. Om maga a “tintafeketeség, amely szinte túlcsordul a ragyoságtól”, mindennek a vége és eleje, a világ teremtője nem mellesleg pedig teli van anyai ösztönökkel.

Habár ő és az író telepatikusan cseréltek eszmét, azért szükség volt egy privát angyal harmadik típusú tolmácsolására. Isten egyébként elvileg a fejen belüli akusztika szempontjából mély, meleg hangú, jó humorú lény, aki azt is elárulta az írónak, hogy még a földönkívüli lényeket is a szeretet segíti át a tragikus hétfő reggeleken.