Nagy felelősséggel jár, ha valaki egy műanyag bábú életre keltésére vállalkozik. Az ilyesmihez nagy és szenvtelen színésznek kell lenni, különös inspirációra van szükség, ám általában rendkívül magas, már-már arcpirítón magas honorárium jár érte. A Hasbro játékkészítő vállalat pénzköltői úgy gondolták – nem is először –, hogy 130 millió dolláros büdzsét biztosítanak egy olyan termékpromócióra, ami egyáltalán nem páratlan a szórakoztatóipar vezető cégeinek portfóliójában, de még mindig feltűnést kelt, és akkor is bevételt hoz, ha Bruce Willisnek magas a koleszterinje.

A G.I. Joe: Megtorlás című film a Hasbro egyik kolosszális sikerterméke, a közelmúltban kicsit bekómált G.I. Joe akciófigurákat kelti életre. A G.I. Joe brand a kezdeti néhány figurából a nyolcvanas évek végére egy több mint 500 különböző karaktert felölelő univerzummá nőtt, ahol a marcona, műanyag bábuk megakadályozzák az aktuálizált gonoszt világhódító-romboló tervének véghezvitelében. Mármint akkor, ha a bábukat mozgatónak van ehhez fantáziája, továbbá kézügyessége a csetepaté levezényléséhez. Amennyiben nincs, a G.I.Joe-k bután néznek a semmibe, porosodnak, és előbb-utóbb elcseréli őket egy gyűrött, de még mindig színes pornóújságra.

A film készítői segítenek újra működésbe hozni a fantáziát. Ez nem könnyű olyan mezőn, ahol A bombák földjén vagy az Argo-akció már kijelölte a főcsapást. Mi jöhet még egy olyan filmben, ami ott kezdődik, ahol általában a filmek véget érnek: a Joe-k kiszabadítanak egy Lenin-sapkás foglyot az észak-koreai munkatáborból, majd Pakisztánban az atombutikból akarnak néhány darabot lenyúlni – igaz, ez nem sül el túl jól. Innen már túlteljesítésre van szükség, a képregénykockák megmozgatása kell, például azoknak, akik eddig úgy gondolták, a Himalája nem alkalmas extrémsport-tevékenyég gyakorlására.

Hogy mégis alkalmassá váljon, ahhoz rengeteg munkaórát felemésztő, a fáradságos képkomponálást megspóroló CGI-re van szükség, mellékesen pedig olyan rátartiságra és a redneckeknek bejövő jófejségre, hogy Észak-Korea kedves vezetőjét a filmben Kiscsávónak hívják. Plusz, ez még merészség is, mert mellesleg, a Kiscsávó pillanatnyilag éppen az Egyesült Államokat fenyegeti, többek közt képüzenetekben is. Egyrészt milyen kár, hogy a Kiscsávónak nincsenek jó CGI-sei, ezért a fenyegetések optikailag a Hasbro nyolcvanas évek színvonalán állnak, de azért a gyerekek figyelmét nem árt felhívni arra, hogy a kiscsávók már a hátsó udvaron vannak. Mutatvány legutoljára a Vörös hajnal bemutatása idején sikerült ilyen jól, akkor egy csomó amerikai tényleg azt hitte, partra szálltak az oroszok. Pánik volt és jó bevételek.

A G.I. Joe: Megtorlásban az USA elnökéből kettő van; jelen időben vagyunk, mégis mindkettő fehér ember. A megválasztott elnököt a pincében tartja fogva a gonosz Zartan, aki az álcázás nagymestere, hasonmás üzemeltetésben a legjobb. A nemzet védelmét ellátó joe-kat a Cobra-sereg tőrbe csalta, az álelnök pedig a világ elpusztítására játszik, méghozzá úgy, hogy a nyolc atomhatalom vezetőjét egy bunkerban megzsarolja, a mutatóujjak a kilövőgombra nehezednek, és. Oroszországot inkább Medvegyev képviseli mint Putyin, ÉK-t a már említett Kiscsávó, tehát nem hazudnak a hírek, a koreai komcsiknak is van már durva pusztításra alkalmas fémcsöve.

Ebben a feszült szituációban – miközben elszámolnak egymással a korábbi filmből megismert jó-rossz hősök – a maradék három G.I. Joe összeszedi magát, és mentorához fordul, akit Joe Coltonnak (Willis) hívnak, és természetesen korábban kiszállt a buliból, a lánctörténeteket kedvelők örömére mondjuk: a Die Hard 5-ből. Az ötvenes Joe gyanakvó ember, testét egy mérettel kisebb cargo-nadrágba zárva hordja (mint mindig), de hajlandó kivételt tenni, ha a haza bajba kerül. Willis a filmben egyetlen közepesen veszélyes mutatványt vállalt, egy korábban többször is begyakorolt rutinmentést – egy pickup platóján randalírozik.

A G.I. Joe elnevezéshez egyébként nincs köze Bruce Willisnek. A G.I. rövidítés az első világháborúig nyúlik vissza, az amerikai hadsereg sok felszerelésén látható az anyagmegjelölő Galvanized Iron felirat. Később ezt váltotta a katonai argóban a Goverment Issue kifejezés, mely aztán a hatvanas években megihlette a Hasbro vezetőségében tanakodókat. A mozinézőknek erről sem kell tudni, csak amolyan érdekes tény. A rendíthetetlen katonákkal kapcsolatos sztereotípiák régebben a féllábú ólomkatonához kötődtek, majd ahogy múltak az évek, jöttek a huszárok, a képzelgések partizánokról, nácikról és partraszállásokról.

A Hasbro jelentős állami támogatást kapott, hogy rendhagyó módon növelje a hadsereg népszerűségét az amerikai lakosság körében. Az első, 1964-es America’s movable fighting man sorozattal vezették be az “akciófigura” kifejezést, elvégre a fiúk mégsem játszhattak Barbie-val és Kennel. Ha mégis, a szüleik pszichológushoz vitték őket. Páros napokon a Hasbrot a militáns buzdítások miatt visszatérően kényelmetlen támadások érik azon pszichológusok részéről, akik páratlan napokon azokkal a fiúkkal kénytelenek foglalkozni, akiket szüleik azért cipeltek hozzájuk, mert Barbie-val és Kennel kezdtek el játszani.

A pacifista irányzatok pressziójának engedve a Hasbro az arculatváltoztatás mellett döntött: a militarista töltetet elvéve Adventure teamre módosította a babák kollektív elnevezését. Ez pár évig így is maradt, majd az újabb harci kedv megjöttével kúsztak vissza a hazafias Real American Hero vagy Stars & Stripes Forever szlogenek.

A nagyüzemi gyártást három különböző, kisszériás prototípus előzte meg: a hagyományos katona, a tengerész és a pilóta karakterei. Egy ilyen ritka, nulladik generációs akciófigura 2003-ban több mint 45 millió forintért kelt el egy aukción. Van tehát előzménye egy olyan ötletnek, amely most az akciófilmben öltött testet – méghozzá 3D-ben. A 3D különösen alkalmas arra, hogy elfedje a filmkészítés közönséges problémáit: az épkézláb történet hiányában hiperaktívvá váló rendezést, a nem létező minőségű színészeket, akik nem játszanak, csak tömegük van, valamint azt, hogy erre valójában az égvilágon semmi szükség nincs.

A készítők ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a Sziklával (Dwayne Johnson) sok jegyet el lehet adni, plusz Bruce Willisszel pedig eleget. Ám mi történne akkor, ha egyszer sokan, azok is, akiknek volt G.I. Joe-gyűjteményük, meg még többen azok közül, akiknek nem, úgy döntenének, ebben az idényben kihagyják Bruce Willist. Vigyázat, ez legalább akkora merészség, mint nem karácsonyozni.

G.I. Joe: Megtorlás

amerikai film

rendezte: John M. Chu

főszereplők: Dwayne Johnson, Bruce Willis, Channing Tatum, Adrianne Palicki, Jonathan Pryce

hvg.hu-értékelés: 2/5