szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Závada Pál szerint is az átlagosnál nagyobb szerepe volt a homoszexualitásnak Alföldi Róbert színházában, de ő azt mondja: egy igazi huszonegyedik századi művészetfelfogással, merészséggel és tehetséggel bíró művésznek ebbe igenis bele kell mennie. Az író többek között erről is beszélt abban az interjúban, amelyet Csáki Juditnak adott az Alföldi Színháza – Öt nemzeti év című könyvében.

"Szerinted mi a baja a hatalomnak a Nemzetivel?" – tette fel a kérdést Csáki Judit Závada Pálnak az Alföldi Színháza Öt nemzeti év című könyvben, melynek csütörtök délután lesz a bemutatója. (Kövesse élőben a bemutatót a hvg.hu-val!)

Az író, aki az utóbbi években annyi időt töltött a társulattal, hogy szinte taggá avanzsált, azt mondta: "Szerintem az, hogy a szocialisták provokációjának tekintették Alföldi kinevezését. Ő ugyanis egyszerre minden: a kereskedelmi tévé reggeli műsorának vezetője, a Heti Hetes fideszgyilkos kabaréjának egyik résztvevője, és ha nem ismered az előadásokat, mert színházba nem is jársz, és messziről nézel rá, akkor az összes előítéletedet meg is testesíti. Mert az például nem hülyeség, amit Vidnyánszky mondott, csak aljasság, hogy itt az átlagosnál nagyobb szerepe van a homoszexualitásnak – hogy most ezt ragadjam ki, amit amúgy ötödiknek mondanék, mert legalább négy ennél fontosabb van –, de ez is igaz. Egy igazi huszonegyedik századi művészetfelfogással, merészséggel és tehetséggel bíró művész, aki ráadásul a korának és a koráról akar szólni, az igenis menjen bele ebbe is."

Amikor a szerző azt firtatta, nem az a jobbos közvélekedés-e a probléma, mely szerint Alföldi "zsidó és meleg", Závada azt mondta: "De, biztosan így kombinálnak. Ráadásul az apja szocialista képviselő volt, nyilván ő intézte el neki a színházat. Így képzelik. Pedig fölháborodhattak volna azon is, hogy az előadások túlnyomó része milyen erőteljesen reagál a jelenre, hogyan szembesít a történelmi traumákkal, a megbélyegzéseinkkel, a mulasztásainkkal, a hazugságainkkal."

"Sok csalódás volt ott"

Az író, akinek a Magyar ünnep című darabja az évad végéig repertoáron maradt, úgy látja, hogy a Nemzeti Színház fölfelé ívelt, ezért a következő években valószínűleg még erősebb és még fontosabb előadások születhettek volna. A legnagyobb veszteség véleménye szerint ugyanakkor a "fiatalok alkotóközösségének a szétesése", és a legnépszerűbb színház elvesztése.

Túry Gergely

Závada a széthullást is belülről élte meg: "Sok csalódás volt ott. Mert hiába mondták eleinte többen is, hogy nem érdekes, kinek mi a világnézete, csak a szerep az érdekes meg a munka – amikor látták azt, hogy Vidnyánszkynál igenis nagyon számít a világnézet, és hallották a nyilatkozatait is, akkor ez a reménykedés vagy öncsalás bizony nagyon lecsökkent."

"Vidnyánszky összes lépése és megszólalása... egy kommunikációs szakember ezek láttán csak a fejét foghatná, hiszen tényleg minden lépése rossz volt. Fölháborító dolgok sorozata történt; az, hogy a parlamentben inkvizítorkodó Pálffyt akarják odahozni sajtósnak, közbotrányt váltott ki, aztán a buzizás végleg kicsapta a biztosítékot a legtöbb színésznél. A fölszentelés ötletén már csak röhögtek (Molnár Piroska például ezen a ponton döntötte el, hogy nem marad a szerk.), és bizony megritkultak a bizakodó hangok, hogy azért lehet itt majd jó színház, mert jönnek majd jó rendezők. Amikor pedig az is kiderült, hogy az új direktor kivétel nélkül minden előadást levesz, ezt már letargia követte."

Az író egyetértett Hevér Gáborral és Znamenák Istvánnal, hogy van abban igazság: Vidnyánszky regnálása idején is lesznek a színházban jó rendezők, akikkel érdemes lenne kipróbálni a munkát. Azt ugyanakkor hozzátette: Lehet az igazgatót nem szeretni, és jó előadásokban szerepelni, legföljebb a büfében szarul fogjátok magatokat érezni.

A színház belső életéről az író azt is elmondta, mindig történt valami, mindig sok dologra kellett egyszerre figyelni, ezért nem fértek bele a komoly beszélgetések, Alföldi Róberttel sem. "Ő nem ül hajnalig a büfében, mert sem italra, sem kapcsolatápolásra nincsen szüksége, enélkül is kitűnő kapcsolattartó. Viszont igazgat, egyfolytában döntenie kell valamiről, sokat rendez és játszik, azokkal beszélget, akikkel dolga van, a dramaturgokkal, a rendezőkkel – és persze a gazdasági vezetővel meg a PR-ossal. Kivédi a színházra zúduló támadásokat, kapcsolatot tart a szörnyű főnökségével, és még külföldön is vállal munkát. [...] Tele van ötletekkel, feltehetően több évadra előre, programja van, tele a naptárja. Ebből a szempontból egyszer használatosak vagyunk. Nem ritkaság ez."

Alföldi: mélyen tisztelem

Alföldi Róbert azt mondja, a mai napig megvan benne az a falusi, szorongó gyerek, aki elképzelt magának egy életet, és az megvalósult. A szorongás ugyanakkor megmaradt, és a zavar is a nagy emberektől. Ahogy a rendező a könyvben fogalmaz: "Miközben ott voltak körülöttem, elfogadtak partnernek, de én még mindig zavarban vagyok. Palival is zavarban vagyok. A tisztelettől. Pedig fontos visszajelzés volt, hogy ő 'beköltözött' hozzánk. Éppen azért, mert mélyen tisztelem és csodálom. Erőt adott, hogy szerette, amit a Nemzetiben látott, hogy értette, és fontosnak tartotta. Ezt soha nem mondtam meg neki, nem is merném."

Alföldi Róbert a könyvben magánéletéről is nyíltan beszél. Az erről szóló cikkünket itt olvashatják el.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!