A Heti Válasznak adott interjúban az igazgató egyetértett a riporter kérdésbe bújtatott állításával, miszerint Alföldi Róbert alaposan megrendezte a távozását a Nemzeti Színház éléről. Úgy véli, elődje István, a király-rendezése is csak üzleti és marketing szempontból volt sikeres, művészileg kevésbé. „Nemcsak a mocsok, intrika, gyűlölet létezik a világon, hanem az emberekben fel lehet fedezni a jót is” – mondta a darabbal kapcsolatban.

Az interjúból az is kiderült, korábban felmerült, hogy Beregszászban Vidnyánszky is megrendezi a Szörényi–Bródy-darabot. Ott a „nagy történelmi dilemmákkal való szembesülés mellett a cselekvő szeretetre alapuló és a megmaradás zálogát jelentő kereszténység szent gondolatát is vállalva született volna meg az előadás.” Végül pénz híján meghiúsult ez a terv.

Vidnyánszky egy korábbi kijelentésével kapcsolatban szólt arról is, hogy Shakespeare darabjaiban a földi valóság felett mindig tetten érhető az égi, a felsőbb igazságszolgáltatás, így e darabok valójában mind arról szólnak, hogy „édes hazám, szeretlek”, és „feleségem, hű leszek hozzád”, s ugyanez jellemző az egész görög drámairodalomra vagy Csehov műveire is.

MTI / Földi Imre

Az igazgató szerint nem állnak rosszul a jegyeladásokkal, ha összevetik az adatokat az Alföldi-kor ugyanezen időszakával. Úgy véli, a sajtó ellenérdekelt része ráadásul besegít a jegyeladási hullámvölgyek kialakulásába.

Kifejtette azt is, hogy 2002 óta a szakma egy jelentős része azon az állásponton van, hogy nincs szükség Nemzeti Színházra. Hogy a nemzeti jelző elavult, értelmezhetetlen. Most viszont olyan szellemi mag irányítja a színházat, amely nem kérdőjelezi meg a nemzeti jelző létjogosultságát.

A Vígszínház pályázatáról szólva kiemelte: mind Eszenyi Enikő, mind Balázs Péter képes színházat vezetni, „bármelyikre azt mondani, hogy nincs létjogosultsága, kirekesztő gondolta volna”.