“Egyszer megkérdezték tőlem, hogy nem félek-e a következményektől, amikor egy politikai párthoz köthető eseményen vállalok fellépést. Azt válaszoltam erre, hogy már eleve a kérdés is rossz” – mondta a hvg.hu-nak a Megasztárból ismert Varga Ferenc, akit például azért kerestünk meg, mert Balássy Bettyvel közös produkciójukkal felléptek a legutóbbi MSZP-majálison. A kérdés azonban egyáltalán nem tűnik annyira rossznak, ha csak azt nézzük, körkérdéseinkre pontosan hány érintett válaszolt. A megkeresett előadók többsége tart a témától, holott a kérdések nem a politikai hovatartozást, hanem döntésük hátterét firtatták.

A Varga–Balássy-páros szerint leginkább arra kell ügyelni, hogy ilyen esetekben a zenész a saját feladatára, a szórakoztatásra koncentráljon. A bajok ott kezdődnének, ha valaki kilépne ebből a szerepből, és elkezdene a színpadon kampányolni – vallja az előadó páros. „Az, hogy valaki a nagyobb megmozdulásokon elöl áll, és muzsikusként veri a mellét, mert ő ugye ismert ember, az sosem szimpatikus, hiszen ő nem politikus” – fogalmaztak. Esetükben nem a politikai hovatartozás a döntő egy-egy ilyen típusú rendezvény előtt. „Ha politikailag egy állásponton lennénk és a másik oldal hívna meg bennünket, amire egyébként az ezt megelőző választások alkalmával számtalan példa volt, akkor is elvállalnánk ezeket a fellépéseket” – folytatja a duó, majd hozzáteszik, sajnálatos, hogy Magyarországon azonnal mindenkit megbélyegeznek, és „skatulyába raknak”. A duó még hozzátette, a saját baráti körük a legjobb példa arra, hogy a politikailag másképp gondolkodó emberek is jól kijöhetnek egymással, sőt, alig találni köztük két ugyanoda szavazót.

Mindezek ellenére azonban nyílt kritikát vagy rosszalló üzenetet eddig még sohasem kaptak, és arról sincs tudomásuk, hogy emiatt esetleg vesztettek volna néhány rajongót.

Visszautasíthatatlan ajánlat

A legutóbbi kampányidőszakban a Fidesz egyértelműen újított a korábban megszokott nevekhez képest, és fiatalabb, főként a különböző tehetségkutatókon feltűnt előadók is szerepet kaptak a Békemeneteken vagy a nagygyűléseken. A generációváltás üzenete egyértelmű: felnőtt időközben egy generáció, amely Pataky Attila vagy Ákos helyett szívesebben hallgatja inkább a Vastag-testvéreket. Az egykori X-Faktor-győztes Vastag Csaba egyedül vagy fivérével, Tamással is rendszeres fellépője a kormányhoz köthető eseményeknek. Egy ízben még egy dedikált CD-t is ajándékozott a miniszterelnöknek. Megkerestük őt is, ám az énekes kategorikusan elzárkózott a témától, ahogy ő fogalmazott, ebben a kérdésben egyetlen sajtóorgánumnak sem nyilatkozik sem most, sem a jövőben.

Vastag Csaba a Fidesz-KDNP nagygyűlésén 2014. március 29-én

MTI / Szigetváry Zsolt

Sokan meglepődhettek a legutóbbi Békemeneten, amikor a színpadon a Balkan Fanatik tűnt fel, hiszen a világzenei produkció korábban például az SZDSZ rendezvényeinek vendége volt. A zenekar azonban sokakkal ellentétben nem rejtegeti a döntés hátterében lévő okokat. Kérdésünkre, hogy miért léptek fel egy ennyire egyértelmű politikai üzenettel bíró rendezvényen, prózai választ adtak. “Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárki felkérését visszautasítsuk. Mindig vannak kevésbé nyitott gondolkodású emberek, akik kritikával illetnek minket egyik vagy másik tevékenységünk miatt, de ez nem befolyásol bennünket, mivel senki nem fizeti ki helyettünk a számláinkat.”

A fő motiváció tehát a biztos közönség és a biztos gázsi, ám arra a kérdésre, hogy pártszimpátia is szerepet játszott-e a döntésben a zenekar némileg kitérő választ adott. Elmondásuk szerint az egykori hippi jelszó, a „Peace and Love” jegyében vállalták a békemenetes fellépést, más kérdés, hogy mennyiben hasonlítható a Békemenet az egykori, vietnami háborút ellenző hippitüntetésekhez. „Minden tagunknak a magánügye, hogy épp melyik politikai párttal szimpatizál. Vitázunk is sokat egymás közt, de az magánügy, a koncert pedig munka, melyet a legprofesszionálisabban igyekszünk elvégezni.”

Varga Ferencékhez hasonlóan Lola is feltűnt az MSZP majálisán, így szerettük volna az ő véleményét is meghallgatni a témában, ám menedzserétől elutasító választ kaptunk. „Az előadóművész munkája, hogy szórakoztassa közönségét (…) megrendelőtől függetlenül” – írta a válaszlevélben.

„Az utóbbi néhány évben nem hívtak, ezért hirtelen nem tudom megmondani, elmennénk-e. Nagyon sok összetevője van annak, mikor igen, és mikor nem” – ezt már Csík János nyilatkozta a hvg.hu-nak egy ízben, arra a kérdésre, hogy egy MSZP-től vagy a Jobbiktól érkező felkérésre hogyan reagálnának. Igaz, a Csík zenekart nehéz összehasonlítani a fent példának hozott előadókkal, hiszen a Kossuth-díjjal elismert együttes olyan értéket képvisel, amelyet egyik oldal sem tud kikezdeni, vagy ahogy Csík János fogalmaz: „mi vagyunk az egyik olyan együttes, akit szinte minden párt jó szívvel elfogad, bárhol is kell képviselni az országot.”

Kisebb pártok, nagyobb elköteleződés

A Fidesz vagy a baloldal rendezvényeihez képest a másik két parlamenti párt, az LMP és a Jobbik inkább az elkötelezettebb zenészekben hisz. Az LMP pop-kirakatembere egyértelműen Kardos-Horváth János, aki 2011-ben, főleg a „Gyere vissza Feri, segíteni kell” című dal miatt egyszer csak a politikai frontvonalban találta magát. A visszatérésre készülő Kaukázus zenekar frontembere ma is aktívan politizál, igaz akkora visszhangot már nem vált ki tevékenysége, mint három évvel ezelőtt.

Kardos-Horváth 2009 óta tartozik az LMP kötelékébe, akkor a párt európai parlamenti listáján indult, míg idén áprilisban a szentendrei egyéni választókerületben képviselte a zöld pártot. Saját szerepvállalásáról egy korábbi, hvg.hu-nak adott interjúban így nyilatkozott: „Balra nem voltam elég zsidó, jobbra nem voltam elég nagy magyar, a középen állásomat pedig rendre félreértették.(…) Amit ilyen keretek között egy művészember, vagy egy véleményformáló közszereplő megcsinálhat, azt megcsináltam. A mai napig kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a szellemi haladás mellett.” Abban a 2009-es LMP-kampányban még Lovasi András is nyíltan szerepet vállalt, az áprilisi parlamenti választások előtti időszakban azonban már inkább a háttérbe vonult, és csak néhány nyilatkozattal támogatta Schifferék parlamentbe jutását.

Az utóbbi időben a kommunikációjában középre tolódó Jobbik rendezvényein mindig is nagy hangsúlyt kaptak a párt ideológiájával szimpatizáló együttesek. A Kárpátia, a Kormorán-tagokból alakult Örökség, vagy Fankadeli nyíltan hangoztatják politikai nézeteiket, ám Vonáék középre tolódásával mintha kikopnának a rendezvényekről a radikálisabb együttesek. A Dübörög a nemzeti rock című dokumentumfilmben feltárt zenei színtér képviselői már elég furán hatnának egy 2014-es Jobbik-rendezvényen.

Csak ki ne sajátítsák a dalokat

"Nem lehet a zenénket kisajátítani politikai ideológiák számára, mivel a zene mindenkié és határok nélküli" – írja válaszában a Balkan Fanatik, ám ez az elképzelés naivnak tűnik. Az idei kampányban például az Anima Sound System és a Biebers egy-egy slágere is felkerült az MSZP Youtube-válogatására, úgy, hogy arról egyik előadó sem tudott. A Youtube lejátszási listák összeállításánál nem szükséges az érintett zenekarok hozzájárulását kérni, de a Bors online információi szerint egyik érintett sem örült túlzottan a "beválogatásnak". Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapítótagja például pofátlanságnak nevezte azt, hogy őt meg sem keresték az ügyben. "Soha nem adtunk dalokat pártoknak, nem léptünk fel kampányrendezvényeken. Nagyon nem örülök, ha a mi zenénket akarják felhasználni" – fakadt ki a zenész.

A hivatalos kampány lejátszási lista ötletét egyébként az amerikai elnökválasztáskor lőtték el először, akkor a demokraták állítottak össze egy politikailag teljesen korrekt, minden műfajt magába ölelő playlistet. Az amerikai zenei élet érzékenységét  jól jelzi, hogy az akkori kampány során volt olyan előadó, aki már neve említését is kikérte magának: Tom Morello, a Rage Against The Machine gitárosa ugyanis nem szívlelte, hogy a republikánusok jelöltje, Mitt Romney egyik nyilatkozatában kedvenceként emlegette a rockzenekart. Persze nehéz lenne  a magyar helyzetet összehasonlítani az amerikaival, hiszen ott már évtizedes hagyománya van annak, hogy a zenei élet szereplői nyíltan állást foglalnak valaki mellett. Elég csak az Obamát nyíltan támogató Bruce Springsteenre vagy Stevie Wonderre gondolni, de ellenpélda is akad a Kiss-tag Gene Simmons személyében, aki úton-útfélen hangoztatja republikánus lelkületét.